Wherever you are [BEFEJEZETT]

7. rész

• Emma szemszöge •

A napom egészen jól indult. Jackre és Danre keltem fel tizenegykor, mikor berontottak a szobámba és a tegnap összehajtott ruháimat szétszórták, majd az ágyamon ugráltak. Az egész délelőtt nevetéssel telt. Bonniera vigyáztunk mind a hárman, amikor Luke kettő körül beállított. Nem tudtam, hogy kezeljem a helyzetet, mikor azt mondta, hogy nem akar többé a barátom lenni. Oké, nem lepődtem meg. Luke egy nagyképű, bunkó, sztárocska. Ez már akkor kiderült, amikor a bulin beszólt. De nem gondoltam volna, hogy a tegnapi nap után, amikor teljesen normális volt velem, ide fog állítani és közli, hogy nem akar többet velem barátkozni. Mindezt félvállról mondta, mint aki mindennap ezt csinálja. Ha őszinte akarok lenni, el tudom hinni, hogy tényleg ezt csinálja mindennap. Miután elment és én - mint egy kisgyerek, aki nem kapta meg a kedvenc játékát- becsaptam az ajtót, leültem az ágyamra és küldtem egy üzenetet Beccának, hogy jöjjön át. Két perc sem telt el, de a fiúk és Bonnie már az ajtóban álltak és felhúzott szemöldökkel néztek. 

- Hol van Hemmings? - Kérdezte a bátyám, aki láthatta rajtam, hogy mennyire dühös vagyok. - Tudod mit nem is érdekel... Inkább mit csinált az az idióta? 

- Csak közölte, hogy nem kívánja tovább élvezni a társaságom semmilyen formában.- Mosolyogtam rájuk angyalian. 

- Em, ha kell egy váll, amin sírhatsz itt az enyém. -Ült le mellém Jack és megpaskolta a vállát. 

- Igen, ez amint látod nagyon jól esne. Pont úgy nézek ki, mint aki mindjárt el sírja magát. -Mutogattam körbe-körbe az arcomon. 

- Ki akar sírni és miért? - Esett be Becca is a szobába. Megtámaszkodott a térdén és úgy lihegett. 

- B, nem kellett volna rohanod. - Nevettem rá. 

- Azt írtad, hogy 'S.O.S'. Tudod, ha ezt írjuk akkor, ha kell rohanunk. - Világosított fel, a régi szokásunkkal kapcsolatban. Még két évvel ezelőtt nyáron Beccát dobta a pasija és akkor lett ez egy ilyen fontos 'jelszó' közöttünk. 

- Luke itt járt ma és azt mondta, hogy nem akar többe a barátom lenni. Igazán szomorú sztori.- Mondtam neki, mire a szemei majdnem kiestek a helyéről. 

A fiúk még bent maradtak pár percig, de hamar megunták, hogy nem igazán figyelünk a hülyeségeikre így leléptek. Közben Beccával próbáltunk beszélni Lukeról és Ashtonról. Ash közben egyfolytában zaklatta a barátnőmet, mert most elvileg éppen egy étteremben kéne ülniük a randijukon, de én szépen elszúrtam nekik. De B azt mondta, nem gond mivel Ashton nagyfiú már és feltalálja magát, és amúgy is már a másik három sráccal van. Imádtam Beccával lenni, mindig megtudod nevettetni és ő teljesen megértett. Tudta, hogy nem azért akadtam ki Lukera, mert annyira bele lennék esve, hanem mert teljesen logikátlan és idióta lépés volt a fiú részéről ez. Egészen sötétedésik itt maradt velem. Nem győztem hálálkodni neki és bocsánatot kéni tőle, amiért elszúrtam a randiját és idejött hozzám, hogy kiderítse min akadtam ki. Ha eddig nem lettem volna biztos, hogy nekem van a legszuperebb legjobb barátnőm a világon, akkor ma tuti rájöttem volna. 

Három nap telt el azóta, hogy Luke felbukkant volna nálunk.  Azóta mindig Jackkel és Dannel lógok, Becca minden nap megpróbál elhívni, hogy töltsek vele is egy kevéske időt, de vele ott van Ash és a többi srác. Mivel nem akarok megbántani és ma reggel is felhozta, hogy találkozhatnánk belementem, persze csak azután, hogy elmondta Luke nem lesz velünk, mert éppen más dolga van. Megbeszéltük, hogy találkozunk a legközelebbi starbucksba. Mikor elindultam otthonról kicsit ideges voltam, hogy találkozok a másik három sráccal is. Nem tudtam, hogy mit tudnak arról, ami Luke és köztem történt. Mély levegőt vettem és beléptem a kávézó ajtaján. Egyből tudtam merre kell mennem, mivel a barátnőm mondta, hogy hátul lesznek egy sarokban. De ha nem is szólt volna, akkor is egyszerűen megtaláltam volna őket, mivel ők voltak a leghangosabb társaság. 

- Sziasztok! - Köszöntem mindenkinek és leültem a barátnőm mellé. 

- Szia! - Köszöntött mindenki. - A kedvencedet kértem, tessék. - Tolta elém a kávéval teli poharat Becca. 

- Egy istennő vagy!- Nevettem rá. - Mi a helyzet fiúk?- Néztem végig a többieken. Mind a hárman egyszerre kezdtek el mesélni, én pedig nem tudtam kire figyeljek. - Aha, szóval mindenki tök jól van.-Mondtam mikor mindegyik csendbe maradt. 

Már vagy egy órája ülhettünk a kávézóba és beszélgethettünk, amikor valaki megállt az asztalunknál. Döbbent arccal néztem az előttem álló személyre, aki csak lenézően mosolygott. Becca észrevette, hogy mennyire nem tetszik az, hogy Luke megjelent itt, így bocsánatkérően nézett rám. Nem haragudtam rá, nem mondhatja meg senkinek sem, hogy hova mehet és hova nem. Így jártam. Kénytelen leszek vele együtt eltölteni a délutánom. Helyet foglalt Mikey mellett, így pont szemben ült velem. A fiúk már rég belemerültek valami zenével kapcsolatos témába, amikor Becca odahajolt hozzám. 

- Bocsi, Ash azt mondta nem ér ma rá. - súgta oda nekem. 

- Semmi baj. Tudom, hogy nem tudtad. - Mosolyogtam rá. Éreztem magamon Luke tekintetét. Idegesített. Miért bámul, amikor ő mondta azt, hogy nem akar velem lógni. Lukera emeltem a szemem és én sem fordultam el tőle. Felhúzott szemöldökkel mosolygott rám. 

- Hogy vagy Em? Ma nagyon csendben vagy. - Szólt hozzám Luke kihívóan. Egy csepp kedvesség sem volt a hangjában. 

- Ah, nagyon jól vagyok. Nem hiszem, hogy tudhatnád, hogy alapból milyen vagyok. - Válaszoltam én is ugyanolyan hangsúllyal. Luke erre felnevetett. 

- Ojaj, Em, ezzel most igazán megsértettél. - A szívére tette kezét és tetettet fájdalommal mondta ezeket. - 

- Luke, pofa be! Ne legyél seggfej! - Szólt rá Calum. Imádtam ezt a srácot. Szinte alig beszéltünk, de kiállt mellettem. 

- Nem vagyok seggfej. Akkor lennék az, ha közölném vele, hogy nem látjuk itt szívesen és csak azért viseljük el, mert Ash éppen a barátnőjét fűzi. - Mondta egyenesen a szemembe. 

- Húúú, ehhez aztán biztos sokat kellett gondolkodnod. - Tapsoltam meg. - Tudod, tök jó lenne, ha elmondanád miért vagy velem bunkó?! Nem is csináltam veled semmi rosszat! Egyik nap még tök kedves vagy aztán eljössz hozzám és közlöd, hogy bocs nem akarom, hogy barátok legyünk... Oké, felfogtam. Viszont jó lenne, ha a barátaid helyett nem te döntenél. - Emeltem feljebb a hangomat. - És ha, már ott tartunk kit, hol látunk szívesen... úgy volt, hogy Te nem leszel itt. Szóval most éppen Te nem vagy itt szívesen látott. De nyugi nem idegesítelek tovább. - Álltam fel a székről és a többiekre néztem. - Köszi srácok, jól éreztem magam veletek. Majd írj ha hazaértértél B. 

Hallottam, ahogy a többiek után szóltak, de nem is figyeltem rájuk. Nem érdekelt az, ahogyan próbálják Lukeot menteni. Nem voltam kíváncsi a magyarázkodásukra. Nem nekik kellene magyarázkodniuk, hanem Lukenak. Mivel otthon nem volt senki, így a nagyiékhoz mentem. Nagyi és Bonnie éppen sütöttek, a papám pedig a kertben dolgozott. Én felmentem a szobámba és elfeküdtem az ágyamon. Hétkor kaptam egy sms-t Beccától, amiben leírta, hogy a fiúk letolták Lukeot és hogy sajnálják, mert elmentem, holnap pedig át fog jönni és tartunk egy csajos napot. Nem sokkal később már aludtam is. Már előre rettegtem mi lesz, ha megint találkozom Lukekal. Érdekes nyárnak nézünk elébe...