Wherever you are [BEFEJEZETT]

15. rész

Reggel mikor felkeltem alig bírtam mozogni. Luketól. Fogságban voltam Luke karjai és lábai között. Az este folyamán kicsit összegabalyodtunk. Mármint a testünk. Vagyis mi is, de fogalmam sem volt róla, hogy a csók mit jelentett neki. Én még mindig éreztem az ajkait az enyémen. Tudtam, hogy túl közel engedtem magamhoz, pedig megígértem magamnak, hogy nem esek még egyszer ilyen csapdába. Megpróbáltam lehámozni Luke karját magamról, azonban erre a fiú megmoccant. Már melegem is volt és kényelmetlenül feküdtem. Nem akartam felébreszteni őt. Olyan aranyosan aludt. Úgy nézett ki, mint egy ártatlan kisgyerek. Megpróbáltam újra kiszabadítani magam alóla.

- Ne már Em! - Morogta álmában és még erősebben szorított. Megadóan fújtattam egyet. 

- Luke, nagyon szorítasz. - Mondtam neki és reménykedtem abban, hogy nem alszik annyira mélyen, hogy ne hallja. Csak morgott egyet válaszul és még jobban szorítani kezdett. - Luke, kérlek engedj el. - Nevettem fel. 

- Hiszen nem is foglak! - Válaszolt az édes rekedtes 'mostkeltemfel' hangján, majd megmutatta a rossz fiús mosolyát és lazított a szorításán. Most már szabadon távozhattam. Legalábbis azt hittem. Már éppen keltem volna ki az ágyból, amikor Luke visszarántott és maga alá gyűrt. - Még egy  jó reggelt csókot sem kapok? - Biggyesztette le a száját. Időm sem volt válaszolni neki, már  az ajkai az ajkaimon voltak. Levegőért kapkodva váltunk szét. 

- Jó reggelt?! - Mosolyogtam Lukera. 

- Mit csinálsz ma? - Mosolygott rám vissza. 

- Huh, ma nagyon elfoglalt vagyok.- Húztam Luke agyát.

- Tényleg? - Nézett rám meglepetten. - Mit csinálsz?

- Egy sráccal töltöm a napom.  - Pillantottam fel rá.

- Milyen sráccal? - Húzta össze a szemöldökét.

- Tudod, egy magas, kék szemű, szőke hajú idiótával. - Nevettem a képébe. Egy pillanatig még csöndben nézett rám, majd leesett neki és ő is nevetett. 

Mind  a ketten felöltöztünk és megreggeliztünk. Lukekal megbeszéltük, hogy együtt töltjük a mai napot. Akkor indultunk el otthonról, amikor Dan és Jack megérkeztek. Tájékoztattuk őket, hogy elmegyünk itthonról. Miközben a parton sétálgattunk jött egy sms Ashtől, hogy menjünk át hozzá, mert nála van mindenki. Egyből elindultunk hozzá. Útközben Luke elmondta, hogy minden bizonnyal most otthon lesz Ashton családja is. Most fogok velük először találkozni. A házba Harry, Ash öccse engedett be minket. Ő vezetett be minket a nappaliban, ahol a többiek is voltak. A barátaink egyszerre kapták felénk a fejüket. Le sem vették rólunk a szemüket, ami kezdett idegesíteni, mivel fogalmam sem volt mi lehet bennünk olyan furcsa, míg fel nem tűnt, hogy Luke és én még mindig fogjuk egymás kezét. Annyira hozzászoktam, hogy valamilyen módon érintkeztünk egymással a mai nap, hogy elfelejtettem azt, hogy a barátaink semmit sem tudnak. Becca volt az első, aki feleszmélt. 

- Úristen! - Sikkantott fel. - El sem hiszem! Végrevégrevégre! - Ugrált, miközben minket próbált egyszerre megölelni. 

- Mi a baj gyerekek? - Kérdezte aggodalmasan egy idősebb hölgy a konyhaajtóban állva. 

- Emma és Luke együtt vannak! - Sikított megint Becca. Lukera néztem, hogy lássam hogyan reagál erre a kijelentésre. Még nem igazán beszéltünk arról, hogy végül is mi az, ami most közöttünk van. Luke viszont büszkén mosolyogva állt mellettem. Én kicsit kínosan éreztem magam, hogy még több szempár figyel ránk.

- O, te vagy Emma. - Jött közelebb a nő. - Én Anne vagyok, Ashton édesanyja. - Mosolygott rám kedvesen. A háta mögé néztem, ahol egy lány állt. - Ő pedig Lauren, az egyetlen kislányom. Viszont, ha nem haragszotok vissza kell mennem a konyhába. - Meg sem várva a válaszokat eltűntek Laurennel. Harry helyet foglalt közöttünk. 

- Nos, nem akartok beszámolni valamiről? - Kapkodta a tekintetét kettőnk között Calum. 

- Mondjuk, hogy mi is van veletek? - Szállt be a kíváncsiskodásba Mikey is. 

- Hát mi csak.. huh... Luke? - Fogalmam sem volt róla, hogy mit mondjak. 

- Mi csak élvezzük egymás társaságát. Ez az egész csak tegnap alakult ki. Még nem beszéltünk semmiről. - Mivel még mindig kíváncsian néztek ránk a többiek, Luke folytatta. - Mi együtt vagyunk. - Nagyot dobbant a szívem, amikor ezt kimondta. Féltem, hogy a többiek is meghallották.  Most már mindenki boldogan mosolyogva dőlt hátra, és folytatták azt, amit még az érkezésünk előtt műveltek; Mikey és Calum xboxoztak, Harry valami újságot olvasott, Ash és Becca pedig egymással voltak elfoglalva. Azonban a barátnőm pár perc után felénk fordult és mi négyen elkezdtünk beszélgetni.

Hét óra után indultunk át hozzánk. Mindannyian. Dan és Jack még ott voltak nálunk, amikor megérkeztünk. Megbeszéltük, hogy Ash és Becca a vendégszobában, míg Mikey és Cal a Bonnie szobájában fognak aludni. Valamiért nem akartak velem és Lukekal együtt lenni a szobámban. Pedig a kanapémon elfértek volna ketten is. Jack is úgy döntött, hogy marad éjszakára. Dan félre hívta Lukeot, hogy beszélhessen vele. Gondolni se mertem rá, hogy mit akarhatott tőle a tesóm. Mindenki elég hamar elment aludni. Örültem, hogy újra Luke mellett aludhattam el. Nem akartam, hogy véget érjen. Ugyanúgy helyezkedtünk el, mint tegnap.  Luke egy puszit nyomott a hajamba, majd már csak az egyenletes szuszogását hallottam, ami engem is álomba ringatott. Kezdtem túlságosan is megkedvelni a mellettem fekvő fiút... ez igazán kezdett megrémíteni. Nem akartam ezt elszúrni.