Wherever you are [BEFEJEZETT]

11. rész

Diana beljebb jött a szobámba és mintha öri barik lennénk a nyakamba ugrott és megölelt. Én csak álltam ott, mint egy fadarab. Fogalmam sem volt mit akarhat nálunk. Legfőképpen a szobámban. Már régóta nem látjuk itt szívesen... Diana és én nagyon jó barátok voltunk. Becca szomszédja volt - azóta már Diana elköltözött onnan- és mikor ott voltam náluk láttuk, hogy Dianával senki nem játszik, így oda hívtuk magunkhoz. Két évvel ezelőttig voltunk mi hárman elválaszthatatlanok. Aztán Diana elköltözött Európába, de előtte úgy gondolta tönkre teszi a két legjobb barátnője életét. És a tesómét. Diana tudta, hogy szerelmes vagyok egy Tom nevű srácba, aki itt lakik az utcánkban. Diana és Dan ekkor együtt voltak. Az egyik buliba Diana ráhajtott Tomra Dan és az én szemem előtt. Majd rólam hazugságokat híresztelt. Beccával nem csinált semmi különleges dolgot, csak piszkálta. Gyorsan eltűnt innen és egészen eddig azt hittük nem is kell többet őt látnunk. 

- Mit keresel itt? - Szegeztem neki a kérdést és ellöktem magamtól. 

- Csak meglátogatom a legjobb barátnőmet. - Mondta a legnagyobb természetességgel. 

- O, akkor szerintem eltévedtél. - Mosolyogtam rá angyalian, de ő elengedte ezt a füle mellett és leült az ágyamra. 

- Tegnap érkeztem, de a héten már megyünk is vissza Angliába. Ma a parton összefutottam Dannel, úristen sokkal helyesebb, mint volt. Aztán beszélgettünk és felhívott magához. És gondoltam, ha már itt vagyok akkor beugrom hozzád is. - Én még mindig egy helyben álltam és tátott szájjal bámulta Dianat. 

- DAAAAAAN! - Kiabáltam át a tesómnak, aki gyorsan ott is termett a szobámba. 

- Mi a baj Em? - De meg sem kellett szólalnom, hiszen észrevette a vörös hajú lányt az ágyamon. - Diana megmondtam, hogy ne gyere be Emhez! 

- A baj ott kezdődik, hogy megbeszéltük, hogy a házunkba se engedjük be! De te meglátod a parton mond neked két szép szót és már az ágyadba viszed! Úristen Dan azt hittem több eszed van! - Támadtam neki a testvéremnek. - Most pedig tűnjetek ki a szobámból! - Dan megfogta Diana kezét és kihúzta őt a szobámból. Azt ajtóm előtt megtorpant és mondani készül valamit, de én becsaptam rá az ajtót. 

- Em! Kimehetek? - Suttogott ki a gardróbomból Luke.

- Persze, gyere csak! - Nevettem fel. 

A fiú lehuppant mellém és szótlanul bámult körbe a szobában. Már járt itt, de úgy látszik, akkor nem tudott rendesen körbe nézni. Hogy is tudott volna, mikor csak azért jött, hogy megbántson?! Párnapja történt, mégis olyan, mintha egy éve lett volna. Luke felállt és odament az íróasztalomhoz, ahol megnézte a képeimet. Nem sok volt kint. De, amiket kitettem azokon, csak a legfontosabb emberek szerepeltek.

- Bocs az előbbiért.  - Mosolyogtam Lukera. 

- Akarsz beszélni róla? - Újra helyet foglalt mellettem az ágyon és megfogta kezem. 

- Nem fontos az egész. Két éve összevesztem ezzel a lánnyal. Csak felhúzott, hogy itt van. 

Jó volt Lukekal beszélni. Minden érdekelte, amit mondtam. Talán néha túlságosan is. De én is így voltam vele, amikor ő beszélt. Olyan mesebeli életet élt számomra, hogy képtelenségnek tartottam azt, hogy velem van egy szobába. Velem egy teljesen átlagos, unalmas és szürke kisegérrel. Aranyosnak találtam, ahogy a barátairól és a családjáról beszélt. És persze a rajongókról. Bemutatta nekem az élete nem éppen mesebeli oldalát is. Örültem, hogy segít elterelni a gondolataimat. Imádtam, hogy mindig próbált megnevettetni. Annyira próbáltam figyelni rá és nem elaludni, de sajnos egyszer csak elnyomott az álom, miközben Luke az egyik koncertjüket mesélte. 

• Luke szemszöge •

Egy darabig néztem, ahogy Emma alszik mellettem. Igazán édesen nézett ki. Elgondolkodtam rajta, hogy itt maradok, de féltem, hogy reggel nem tudok felkelni és lelépni mielőtt bárki felébredne a házban. Meg persze attól is tartottam, hogy mit szólna Em, ha reggel vagy akár az éjszaka közepén itt találna az ágyában. Így inkább betakartam és adtam egy puszit a homlokára, majd halkan kiosontam az erkélyén. Négy körül kerültem az ágyamba. Hiányzott valami, de nem tudtam mi. Mivel nem tudtam várni reggelig írtam Emnek egy sms-t. Újra akartam látni. Már most.