Wherever you are [BEFEJEZETT]

16. rész

A szüleim két nappal előbb érkeztek meg a vártnál. Közbejött nekik egy fontos találkozó. Igazán rejtélyesen viselkedtek. Az egyik este elmeséltem nekik, hogy Luke és én együtt vagyunk. Vannak kisebb fenntartásaik a kapcsolatunkkal szemben, azonban nem szólnak bele. Viszont minél előbb meg akarják ismerni Lukeot. A mai nap lesz a nagy nap. Kicsit izgulok. A szüleim hiába nem szólnak bele a kapcsolatomba, attól még szülők. Féltenek. Persze annak örülnek, hogy Luke vigyáz arra, hogy ne szerepeljünk a címlapokon. A legtöbb találkozónkat mindig nálunk vagy a barátainknál ejtettük meg. 

- Em!- Kiabált anya a konyhából. - Luke mikor jön pontosan? 

- Egy félóra múlva? - Néztem rá aggódóan. Anya éppen az ebédet készítette. 

- Oké. Addigra készen leszek. - Mondta. 

Hiába próbáltam lebeszélni az ebédről nem ment. Persze segíteni sem engedett. Kisurrantam a nappaliba, ahol Bonnie éppen Jackkel és Dannel játszott. Apu a szobájukban volt és valami nagyon fontos dolgot rendezett. Valamit titkoltak. 

- Csatlakozhatok?- Ültem le Bonniék közé. Éppen babáztak. 

- Persze. De már csak Lara baba maradt. - Mosolygott rám Bonnie. 

- Imádom Lara babát. 

- Ha megjön Luke, akkor ti lesztek Lara baba szülei Jack és Dan pedig maradnak a bébiszitterek. - Mosolygott rám angyalian Bonnie. - Nem sokkal később, hogy elkezdtünk játszani mind a négyen, megszólalt a csengő. Gyorsan felpattantam a helyemről és szaladtam is az ajtóhoz. Mély levegőt vettem és kinyitottam az ajtót. Luke most is remekül festett. Az egyik kezében bort, a másikban pedig egy csokor virágot tartott. Gyorsan berántottam a házba, mielőtt meggondolja magát. Bevezettem a konyhába, ahol már ott volt az egész család, kivéve Bonniet aki még mindig Jackkel játszott a nappaliban. 

- Anya, Apa! Ő itt Luke. - Mosolyogtam a szüleimre. 

- Jó napot Mr. és Mrs. Smith! Luke Hemmings vagyok, örülök a találkozásnak! - Nyújtott kezet a szüleimnek. Majd átnyújtotta anyunak a csokrot, apunak pedig a bort. 

- Mi is nagyon örülünk Luke! - Mosolygott rá Anya. - Szólíts csak Alisonnak, őt pedig Davidnek. 

- Szia Luke!!! - Futott Bonnie a barátomhoz. 

- Szia Nagylány! - Guggolt le hozzá Luke. - Mizujs? 

- Játszottam a többiekkel. Te leszel Em férje és lesz babátok!- Mesélte izgatottam a húgom. 

- Hát ez remekül hangzik. - Nevetett rá Luke. 

Anya szakította félbe a társalgást, mivel kész lett az ebéd. Az asztalnál csatlakozott hozzánk Jack is. Egész végig Lukeot faggatták. A szüleimnek már sokkal szimpatikusabb volt, láttam rajtuk. Ebéd után játszanunk kellett Bonnieval. Anya megkérte Lukeot, hogy maradjon nálunk vacsorára is. Nem tudták ebédközben rendesen kikérdezni. Utána pedig Bonnie annyira akaratos volt, hogy képtelenség lett volna beszélgetni. Késő délután tudtunk csak felmenni a szobámba. 

- Bocsi, hogy ennyit kellett babáznod! - Öleltem át Lukeot az ajtóban. 

- Igazán élveztem. - Nevetett a hajamba. 

- Igen azt láttam. - Helyeseltem. - Nem sokszor adatik meg az, hogy három fiút lássak veszekedni egy kis cipőn. - Nevettem ki. 

- Hé, az ment csak a babánk ruhájához! - Nézett komolyan a szemembe. 

- Hát persze! 

Elfeküdtünk az ágyamon, de tíz perc se telt el és anya kopogott, mert készen lett a vacsorával is. Minden úgy zajlott, mint ebédnél. Lukeot a bandáról, a zenéről, a turnéról és a rajongókról faggatták. Mi pedig a többiekkel próbáltuk terelni a szót, hogy ne legyen kellemetlen Lukenak. Persze ő mindenre készségesen válaszolt. A vacsora végeztével tudtam, hogy már neki is menni kell, ha nem akarunk pontokat veszteni a szüleimnél. Miután elment, mind a ketten áldását adták ránk. Luke igazán megnyerő tud lenni. Segítettem anyunak elpakolni, közben beszélgettünk. Legfőképpen Lukeról. Hihetetlenül boldog voltam. És szerelmes. 

 Sziasztok!
Remélem mindenkinek remekül telt a nyári szünete! Most, hogy vége fogalmam sincs hogyan tudom hozni a részeket. Én idén fogok érettségizni (úristennagyonfélek), tehát az első mindenképpen a tanulás... Megpróbálok minden héten egy részt feltölteni, de ezt persze megígérni nem tudom. Sajnos nyáron sem sikerült mindig úgy hozni őket, ahogy terveztem.
Remélem továbbra is olvassátok majd Em és Luke történetét!
Mindenkinek kellemes (????) tanulást/túlélést kívánok! 
Csók!