Wherever you are [BEFEJEZETT]

21. rész

- Annyira örülök Em, hogy jössz te is! - Ugrott a nyakamba Becca, mielőtt beszálltunk volna a taxiba. 

- Engem is mindig meglep, hogy rá tudtok venni ezekre a bulikra. - Mosolyogtam a barátnőmre, majd inkább kinéztem a házunkra. A fiúk már rég elmentek, erre az újabb házibulira, ahova most mi is tartunk. 

- Mindannyian tudjuk, hogy élvezed őket. - Lökte meg a karom B. - Ez a parti pedig érzem, hogy felejthetetlen lesz! - Tapsikolt, akár egy 5 éves. 

Negyedóra kocsikázás után megérkeztünk a házhoz. Nem lepett meg a ház nagysága, hiszen Sydney tehetősebb környékén helyezkedett el. Csak következtetni tudtam, hogy valamit ünnepelnek, bár nyáron nem volt szokatlan, hogy ilyen sűrűn rendeznek a fiatalok házibulikat. 
Rengeteg autó parkolt az utcában és még annál is többen voltak a házban és a kertben. Rettentő hangosan szólt a zene. Becca alig hagyta, hogy kifizessem a fuvarunkat, hiszen már teljes lázban égett, mint mindig ha buliról volt szó. Próbáltam tartani vele a lépést a bejárati ajtóig, de rettentően nehéz volt, még tornacipőmben is. Rengetegen voltak a házban. Szerencsére hamar megtaláltuk a barátainkat, a konyhában voltak és éppen italt kerestek maguknak. 

- Megérkeztek a  lányok!! - Kiáltott fel Ashton. Mindenki azonnal felénk kapta a fejét. Gyorsan megöleltem mindenkit, majd kivettem Luke kezéből a poharát és gyorsan bele is ittam.

- Hohoho, elég lesz Húgi! - Szóltam rá Dan. 

- Nyugi, tudom mi a szokás... te iszol, én pedig nézlek. - Mosolyogtam rá angyalian. 

- Remekül látod a helyzetet! - Emelte a poharát a szájához Dan. 

- Egyszer lehet cserélnetek kéne a szereposztáson. - Állt mellém Jack is. - Haver, lehet az lenne a legrosszabb bulink. - Sóhajtott fel gondterhelten. 

- Neked ugyan miért lenne rossz? - Nézett értetlenül rá Cal. 

- Segítenem kell akkor Dannek a húgára vigyázni... 

- Hééé, nem vagyok három éves!!! - Ütöttem bele a karjába. 

- Igazad van. Jobban tudsz védekezni, mint mi. - Masszírozta a kezét ott, ahol az előbb megütöttem. - Viszont még mindig törpe vagy, ami elég nagy hátrány. - Húzta el a száját. Már épp készültem volna megint megütni, de ő gyorsabb volt és arrébb állt, így sajnos Mikeyt találtam el, aki csak meglepetten pislogott rám. 

- Auuu - Dörzsölte meg ő is az ütés helyét. - Ki tanított meg így ütni? - Nevetett fel. 

- Világéletemben fiúkkal voltam körülvéve Mikey... szerinted nem ragad rám valami?- Húztam fel az egyik szemöldököm. 

Még egy darabig álltunk a konyhába és iszogattunk és beszélgettünk. Rengeteg ismerős arccal találkoztam és még annál is több új embert ismertem meg. Egy óra álldogálás után Becca berángatott a táncoló tömegbe. Éreztem az alkohol hatását, nem ittam sokat, azonban az is megütött egy kicsit. Ennek köszönhetően sokkal jobban élveztem a zenét. Pár szám után úgy döntöttem csatlakozom a többiekhez, akik között ott állt Todd is. Láttam, hogy Lukekkal valamiről nagyon beszélgetnek, nem akartam megzavarni őket, így lassabban mentem hátha meglátom Dant is. Becca mögöttem lépkedett, próbált utat törni a fiúkhoz. Már szinte ott álltunk mellettük, de még mindig nem vettek minket észre. Egyre kíváncsibb lettem, hogy miről lehet szó. Luke háttal állt nekem így nem láthattam az arcát, azonban Todd ravasz mosollyal nézett a barátomra. Egyre közelebb értünk és egyre inkább hallottam, hogy mit mondanak.

- Fogd be a pofád Todd! - Rivallt rá Luke a másik srácra, aki éppen ekkor nézett fel és vett észre engem. Gonosz mosoly ült ki az arcára. Rosszat sejtettem... nagyon rosszat. 

- Szerintem igazán megérdemli, hogy megtudja, hogy csak azért vagy vele együtt mert fogadtunk.- Lesokkolt, amit mondott. Nem tudtam megszólalni. Ott álltam közvetlenül Luke mögött. A fiúk észrevették, hogy ott vagyunk. 

- Ez igaz? - Suttogtam magam elé, de Luke valami csoda folytán meghallotta és megfordult. Az arcára a döbbenet és a szomorúság ült ki. - Azt kérdeztem, hogy ez igaz-e? - Ismételtem meg hisztérikusan a kérdésem. Éreztem, ahogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon. 

- Meg tudom magyarázni. - Nyúlt az arcomhoz Luke, én azonban elütöttem a kezét. Összetörtem. Kihasznált. Gondolhattam volna, hogy valami van a háttérben, ami miatt velem kezdett. 

- Nem érdekel a magyarázatod! - Néztem a szemébe. - Átvertél! - Kiáltottam rá. Luke próbálta megfogni a kezem, de én mindig elrántottam előle. Nem akartam, hogy hozzám érjen.

- Mi történt? - Állt mellém a semmiből Dan. Aggódó arccal kapkodta a fejét közöttünk. Egyre több embernek keltettük fel az érdeklődését. 

- Luke csak fogadásból jött össze Emmel. Ez történt. - Válaszolt gyorsan Becca. Gyűlölettel teli tekintettel nézett végig az említett fiún, majd a barátainkon.

- Hogy mi a faszt csináltál?! - Akadt ki a bátyám, és fenyegetően Luke és közém állt. Mire észbe kaptam már lendült is a keze, de Jack gyorsan közbelépett. - Nehogy Emma közelébe merj menni még egyszer különben megbánod! - Fenyegette meg. - Gyere, megyünk! - Fordított meg Dan és elkezdett az ajtó felé vezetni. 

- Em, hallgass meg! - Kiáltott utánunk az udvaron Luke. Úgy csináltam, mintha meg sem hallottam volna. - Kérlek Emma. Én tényleg mindent komolyan gondoltam! - Megmerevedtem. Nem tudtam tovább menni. A többiek kérdőn tekintettek rám. 

- Csak egy perc. - Mosolyogtam a többiekre. - Mit akarsz még Luke? - Fordultam felé. 

- Én csak... nem azért kezdtél el érdekelni, mert fogadtam azzal az idiótával. - Vakarta meg a homlokát. Láttam, hogy őszintén beszél, hogy sajnálja azt amit tett, de nem érdekelt. Megbántott. - Én tényleg szeretlek.

- Nem Todd az idióta, hanem te! Senki nem kényszerített erre! - Utáltam sírni az emberek előtt, de most hiába próbálkoztam nem tudtam visszatartani a könnyeimet. 

- Szeretlek.

- Ezzel nem oldasz meg semmit! Nem tudnék már benned bízni! Gyűlöllek! - Luke olyan arcot vágott, mintha megütöttem volna. Épp szólásra nyitotta a száját, amikor megfordultam és elindultam Jackékhez. Eleget hallottam Luketól. - Mehetünk. - Szipogtam. 

Csendben mentünk haza felé. Becca egész úton a telefonját nyomkodta és engem vigasztalt. Csak remélni mertem, hogy nem Ashtonnal vitázik. Nem akartam, hogy miattunk az ő kapcsolatuk is veszélybe kerüljön. Ahogy megérkeztünk, a szobámba vettem az irányt. Megmosakodtam és bedőltem az ágyamba. Az úton elapadtak a könnyeim, nem éreztem mást, mint ürességet. Csalódtam Lukeban, sosem hittem, hogy ezt tenné velem. Besüppedt mellettem az ágy, Becca bedőlt mellém és megszorította kezem. Ennyi kellett, újból neki álltam bőgni, akár egy öt éves. Becca egész este mellettem volt és vigasztalt. Fogalmam sincs mikor aludhattam el, de nem akartam felkelni, jó volt gondatlannak lenni, legalább egy kis ideig...