Fojtogat a levegő.
Nincs bennem erő!
Elhagytak a szavak,
A halál útja előttem szabad.
Fojtogat a magány.
Kötél húzzódik nyakam falán,
Minden búcsú értékes!
S mindegyik ontani vért képes.
Versből vers származik.
A szív szavakkal találkozik,
Add vissza mi meg volt!
Tudom, hogy él csak fél holt.
Legyen jó és szép minden,
Létezzen az miben régen hittem!
Mi fényes volt most sötét,
Mi jó volt az most vált köddé.
Nem küzdök, nem harcolok,
Elfogadom mit kapok.
Úgy érzem, hogy itt van velem.
Még ha ez a valóságban képtelen.
Féktelen mámor, és öröm, az egyiket a másikkal össze kötöm.
Ki törlöm minden méreg emlékét,
Mielőtt mindent szednek majd szét!
Legyen ez az mi változtat, ahol nem létezik egy állandósult változat.
