Hosszú nyár, hosszú napjai, mint a könyvek sokszor olvasott lapjai.
Kár lenne mind azt meg tagadni, mit sokszor képesek voltunk tapasztalni.
Új nap új lehetőség, hibázz vagy légy jó, meglátjuk mit hoz ki a tetből a szó.
Na igaz a múlt is ítéletet formál, de már te sem lehetsz az aki régen voltál.
Szóval nézd a jövőt és élj a mával, légy önmagad, ne is foglalkozz a hibával.
Minek is kéne? Miért is lenne értelme?
Inkább térjünk a fontosra a lényegre!
Fesd át az eget vörösre ha az kék, mert a jóból igazán tényleg sose lesz elég.
Igaz a mondásmás mond,
De nem is tudja, hogy mit beszél...
Majd a szív elmondja, hogy kockáztatni mennyit is ér.
Szóval minek sírni mikor nevethetnék?
Ne tagadd, hisz mindannyian szeretnénk.
Ez csak egy esély és játék, egy meccs, ha félsz tőle számodra jön majd a reccs.
