Néha vannak veszélyes napok, néha én is csak egyetlen veszély vagyok.
Magamra vagy másokra, mégis csak a szeretetre koncentrálva.
Mert rájöttem, hogy küzdeni kell az életben.
S, hogy én is egy veszélyes ringbe bele kerültem.
Néha, néha mindig könnyezek, sokszor csak erőltett mosolyra törekszek...
Néznek az emberek és mosolyognak, vajon rólam mit is gondolatnak?
Mondd meg hát ha nem vagyok jó, néha többet ér olykor az igaz puszta szó.
Néha gyötrőm magam a jóért, de a sötétség meg van mindig még.
Nem olvad mint a töretlen jég, vajon a harc a szeretetért lesz e elég?
Elég nehéz a nap amit megélek, de néha a remény szikrája is feléled.
Egyszer te is megérted, ha ugyan azt újra és újra majd megéled.
Lehet tévedek, lehet ez az igaz, az élet a könyv tetteid pedig az írat.
Lehet semmi sem nyújt vigaszt, de egyszer a sötétség néha a fény pirkad.
