A döntés tiéd, a lélek már puszta kihalt üres vidék.
Vér és kín sugárzik belőle, az élet a reményt is meg ölte,
A halál kísér engem, ez sorsszerű vagy csak ítélet felettem?
Gyilkos a hazugság feleltem, de kezem a késsel vágást okozni nem retten.
Gyilkos az élet, ölnek a szavak, a lelkeken bűnös nyomot rajta hagy.
Őrült világ őrült lettem én is vele, egy pszichés tünet lett a halál keze.
Reménykedtem, hogy szeretnek, hogy nem hazudnak.
De e helynél nincs mocskosabb, a jóság a fájdalomnál sose volt fontosabb.
S én már csak halálomra vágyom, hogy e földi élet végét ne kelljen ki várnom!
Belülről tör ki a vadállat és gyilkolni kíván.
Csak előtte a búcsúlevelet megírnám,
Ami nem lenne kósza gondolattal teli.
A teljes tiszta véget szánok már neki.
A sír fedőm kihűlt hideg, az élet maga a halálos rideg!
A döntés tiéd, hogy lelked merre viszed,
A hited a lélekből fakadó érzelem, de ha nincs az, akkor marad a félelem.
