Teli a szív mindennel, rohan a világ mert neki már minden kell.
Erre utal minden jel, mégis dacolunk az emberi szükséglettel.
Dacolunk, könyörgünk és sírunk, aludni szeretnék de nem bírunk.
Az egyedül lét irtó érzés, hogy kell valaki ez sose volt kérdés.
De ki lenne az ki mellettünk lenne, ki, kivel élnénk együtt mindent elfeledve?
Ki értené meg az érzéseink tömkelegét?
Ha nincs ki oda adná szíve szeretetét...
Teli a szív és szüksége lenne, de nincs mit a rohanó világ megengedne.
Néha napján annak tűnik, mintha bármi is lehetne.
S mégis nincs velem az, ki tényleg velem lenne.
Mert nem akar vagy már nem lehet, Öröm hullámai miért kerestek?
Ha a világ elvei folyton megremegnek, mondjátok hát miért kísértetek?
