Van-e még remény nekem?
Van-e kiút abból a sötétből?
Ha üres nekem az életem,
Ha a nap sokszor megtört,
Nem öl meg, csak fájdalmat szül, lelkem bilincsben a magány dombján ül.
Szeretni próbáltam, de bele buktam,hogy nekem ez nem jár már régen tudtam.
De próbáltam s reméltem, most már a válasszal örökre megelégszem.
Bár a kérdés még jár a fejemben, hogy ez jár-e, hogy tényleg ezt érdemlem?
Hiányzik, hogy velem legyen, mert helyen itt áll teljesen üresen.
S az idő telik én pedig öregszem,
A szív most olyan tehetetlen.
Hiányzik a hangja, édes nevetése, ő így lett a szívbe végleg bele vésve!
Örökre ott lesz hely számára, ha egyszer úgy dönt, hogy többé nem hátrálna.
Szeretlek csak erre emlékezz kérlek, nekünk a szeretet lett a két lélek.,
Bármit, bármikor megteszek érted!
Csak szólj ha kettőnknek szükségét érzed.
