Nézd meg mi lett abból hogy jó vagy, a lélek mindig csak egy rossz szót kap!
Újra elsüllyed és eltünik a mélybe, az emberek kényszerítettek térdre.
Már nincs kedv erő és akarat, újra átéled amint kinevetik minden szavaidat.
Nézd, ahogy mindenki magadra hagy, s ez örök lesz hogy egyedül leszel s vagy.
Nem ez járna és nem ez kellene, mint egy koldus te is vágysz a szeretetre.
Körülötted sok ember áll, de akkoris ez neked csak szociális magány.
Ugyan, csak játszol az árnyékkal az élet fényes falán,
Számodra lesz e más is, vagy csak ez marad talán?
Neked gyönyörű minden halál, bár élnél egy picit mielőtt eljön a miután.
Nem érzel soha se furán, hogy ennek van e értelme igazán egyáltalán?....
Szeretve lenni egy messzi álom, a lelkem erre vágyik ezért nagyon szánom.
Bánom, hogy erre a sorsra született,hogy a bizalom útján magvakat ültetett.
