Oly mód változik minden, ez furcsa, s én ebben sose hittem.
Aztán egy nap mikor egy év kezdődik, az egytől eljutottam már a kettőig.
A kétségtől a reményig, ezt az emberek is hiszik, hogy megélik.
Mert olyat kaptam, ki tökéletes önmagában,
Kivel még együtt lennék abban a szörnyű halálban.
Hisz önmagától tökéletes, de minden mástól lesz akkor is különleges.
A mosolya, nevetése vagy hangjának édes dallama,
Most már valóság, hogy reggel keltem csókolgatva.
A szíve gyönyörének forrása, az enyémet pontosan megtalálta.
Minden hibája jóvá teszi, érte kell a hegy csúcsra felmenni.
Szó mi szó csak imádom és szeretem,s ez a szerelem, az egyetlen vallomás nekem.
