Halott volnék, vagy az is vagyok, az emberek érzik ezt a halál szagot.
Kerülnek, messze mennek tőlem, látják, hogy én már mindent megöltem.
Nem szólnak hozzám, s levegő vagyok nekik,
Nem akarják azt, de mégis már csak azt teszik.
Próbálok magamra találni, de ebből nem lehet csak valami akármi.
Jól kell tudni és tenni, csak néha nehéz a társadalomnak megfelelni.
Én csak egy fiú vagyok, ki az útját keresi,
S közbe a napos kínokat magába temeti,
Próbál jobb lenni, hogy a múltat feledi.
Vagy nem, vagy csak nem tudja, néha elesik, mert kanyargós az útja, bár igyekszik erős lenni, mert azt tudva....
Hogy ez mind a reményhez egy próba.
Szeretné ha szeretnék, szeretné ha ezek nem lennének csak mesék.
Ha valóságból a valós nem hiányozna,
Ha szerelme vele lépne a hosszú útra.
De már nem remél nem vágyik, mert az élet mindezekkel mind elkábít.
Mégis valahol számára a szerelem, s a harc az mi örökké csak számít!
