A töretlen törvény őre, elment lepihenni egy kis időre.
Az álomban ha tehetné sokat időzne, az örök törvényszerűségből ki törve.
De nem lehet,
De nem mehet,
Alakít tovább egy életet.
A világnak ad hozzá nézetet.
Nem egyet nem százat, nem sokat, nem keveset csak elegendő párat.
Össze fűz vagy szét szakít pár szálat, rá ír az élet döntésire egy - két darab árat.
Ő csak néz, ő csak figyel, ott van ő mindenhol, mikor nem hiszel.
Mikor nem remélsz, mikor nem bízol, akkor kevés lesz hozzá az a tintás toll.
Hogy le írd mi a szitu, hogy miért nem ér semmit a megkapott fizu.
Ő adja, te veszed, ő az ki irányít, ő az, mert neki mindent lehet.
Lát mosolyt, könnyet, örömet és fájdalmat.
Van, hogy boldoggá tesz vagy okoz sok ártalmat.
A törvényszerűség őre sose pihen, folyamatosan kíséri a lelked.
Nézi a szenvedést, boldogságot, valahogy így adni neki jelentős fontosságot.
