Sírni, ordítani kéne,
Ez lesz az út vége!
Térdre hullva,
Az élet durva.
Durva és kegyetlen, állok csodálkozva a szavakat keressem.
Ez lehetetlen és nem igaz, a fájdalom belül teljesen meg izzaszt.
Nem bírom tovább őszintén, törés vonal lettem a föld szintjén!
Egyenlő lett a szív ritmusa a halállal, küzdök a érzéssel, a sötét talánnyal.....
Nem találom a szavakat, le írni se tudom őket.
Hogy a biztos pontok, mennyire ketté törtek.,
Az őrület jelen van és rám vár, mint az ékes virágnak csak a rohadás jár!
Azt se tudom hogy mi értelme már, ez az élet...., s ami benne van nagy kár.
Lehet tényleg vége kéne hogy legyen, ami életben tart az végez most velem,
Kérdem miért, kérdem hogyan, nincs semmi ami jó minden pontban.
Robbanok szét ezer darabra, végül a kés a kezemben maradhatna!
Mikor ott feküdnék tétlenül, holtam, fontossági kérdésben utolsó voltam....
Ezer arcú élet ajándéka, hogy ha akar szét szagatt újra és újra!
Az élet kegyetlen és durva, ez az út vége a szív az utolsó köröket letudja.
