Fáj.... Még nagyon fáj, pedig oly sok idő telt régen már
Sírni minden éjjel ordítás helyett, kínzó és leírhatatlan rettenet.
Gyötrelem és szorongás az élet, nehezen tudom kimondani de én is félek
Nem gondolok rá mi történhetett volna, a félelmetes kezet isten meg nem fogja
Bár hinni is nehéz hogy ő tette, hisz nem tudja hogy hagyott cserbe
Rémes volt rémes álmokkal, harcolok az azóta született átokkal
Remegek a sötétben és újra élem éjjel, pedig gyötrően túlmentem rajta elégszer
Ez a sors egy hosszú útja, ahol egy évtized után bukkan elő újra
Mindenki fél valamitől, ha van olyan ami újra és újra elő tör
Kiesünk a szerepből erre ébredve, könnyekkel kelni reggelente
