Látod-e vajon azt amit én?
Hogy milyen is az emberi lény?
Ez nem csak valóság, ez a tény.
Az egész egy nagy kupac förmedvény.
Játszani tud mint a zenész a hangszeren,
Soha nem lépnek túl az öntörvényeken.
Mond hát meg istenem, mond hát istenem.
Az ember mí módon lett ilyen embertelen?
Az út az ha elzárod magad előlük,
Egy hulla lettél tőlük, felőlük.
S nekem elegem lett már belőlük!
Mert ez a világ, ezt is megöltük.
Nem kellesz úgyse nekik csak haszonra.
Béklyóik kerültek lelkemre, s karomra.,
Uhh de jó, már egymást öljük le halomra,
Az emberséget lecsérljük a hatalomra.
