Nézek erre, nézek arra, sokszor semminek nincs haszna.
Út közben le ülök egy padra, mintha a világ figyelmet kapna.
Nézem, az embert ki éli az életet, s gondolkodom, hogy érti e a lényeget.
Nézem, ahogy dolgozni megy, hogy a sikerért sok mindent tesz.
Aztán, amit akar meg lesz, a sok pénzből magának mindent meg vesz.
De, ez jobb emberré nem tesz, s ő maga sem érti teljesen ezt.
Tesz, vesz sokat dolgozik, többet ér a paraszt munkás ki másért melózik.
Mert, ő a lelken mással osztozik, az élet titka a mély gondolatban rejtőzik.
Egyszerű a rím, egyszerű mondanivalóval,
Milyen módon, élsz együtt azokkal a napokkal.
Ahol, sok minden kéne, az a szükségtelen szükséges.
Sok ember számára, csak a valóság értéke volt téves.
A nap, a kudarc, a siker tanít, az akarat egyben tart majd szét szakít.
Akar, vágyik, tesz érte, hisz az embernek minden kell, elvégre.
Az is ami csak jelkép és nem fontos, többet ér ki másért lesz dolgos.
Többet ér, jobb lehet, mert ő nem hordoz önző személyiség jegyeket.
Nem csak magának, de másnak is akar, nem sok ez, de mindent lefed, le takar.
Többet ér, többet jelent, mert e materiális világban, jobbat teremt.
Értéket, fontosat, lényegeset, olyat amit az ember tényleg akar, tényleg szeret.
