Éltem s aztán meghaltam, mint a színes virág végleg elhervadtam.
Egyedül maradtam a sötétben, lelkem búcsút venni nem tétlen.
Éltem hát most neghalok, sírom fölé virágot ne dobjatok!
Rakjatok földbe az alvilág kapujához,
Hadd legyen közöm a halál mágiához.
Búcsút veszek, mert nem voltam méltó az életre,
Kezeimből vér folyik, mikor jön az éj leple.
Halálom gyors és egyszerű lesz, úgy ígérem!
A végén az egész életem újra majd le élem.
Hulló csillag voltam én, s majd fénylő lettem,
Mégis elbuktam s teljesen hullani kezdtem.
Sajnálom, mert, hogy most búcsúznom muszáj.
Lelkem képtelen, s már küzdeni se próbál.
