Este lecsúszik az édes pohár bor.
Nem tudom, hogy az élet miről szól.
Nem tudom, hogy vagyok.
Lehet rosszul, s lehet, hogy jól.
Hosszú napok reggeli köddel,
Valami érzelem fog s átölel.
Este nehezen alszom el!
S az ember reggel korán kel.
Nehéz látni az igazat manapság.
Mert sok a kamu, a hazugság.
Néha elvétve akadnak barátok,
Ahol velük erőre találok!
Midőn féltem és hallgattam,
Az élet alján lent maradtam.
A boldogság és a béke hiányzik!
Mert már azt rég nem látom.
A lélek a könnytől elázik.
S már a remény egy álom.
Hosszúak a rövidre írt sorok.
Néha a semmi is egy nehéz dolog,
Jönnek elő ok és fokozatok.
Így mindent én okolhatok.
