A Pokol Valódi Tüze // Eddie Munson ff //

𝟘𝟚𝟙

/Eddie szemszöge/

Egyre jobban kezdem bánni, hogy nem léptem felé előbb, amíg normális volt az életünk. Soha nem gondoltam volna, hogy tényleg nem kell neki több annál, mint amit nyújtani tudok.
Ide jött a pincérnő, Beck pedig fizetett. Meglepően keveset ahhoz képest, hogy egy nagyvárosban vagyunk. Király ez a hely.
- Azta, csak 6 dolcsit fizettem. Ide még vissza kell jönnünk, túl király ez a hely - mondta ki a velem szemben ülő kishölgy a saját gondolataimat.
- Ahogy mondod - Ekkor elgondolkodtam. Muszáj sietnünk? Ez egy nagyváros, nagyon nehezen találna meg bárki is, eltölthetnénk egy napot Indianapolisban. Plusz ahogy látom ennek a helynek van egy szálloda része, az sem hinném, hogy drága, vissza jöhetnénk és maradhatnánk itt éjszakára. Legalább le tudnánk zuhanyozni is.
- Mindjárt jövök, megkeresem a mosdót - ezzel Beck fel is állt és elment, Én pedig csak bólintottam. Ott hagyta az asztalon Carver tárcáját szóval hirtelen ötlettől vezérelve felvettem és oda mentem a pulthoz egy ott dolgozóval beszélni.
- Elnézést! - szóltam oda neki.
- Szép napot! Miben segíthetek? - lépett oda hozzám.
- Észre vettem, hogy van az étteremnek egy szálloda része is, érdekelne, hogy mennyibe kerül ott egy szoba éjszakánként?
- Egy éjszaka 15 dollár, de a szálloda vendégeinek jár 25% kedvezmény az ételre és ingyen használhatják az emeleten lévő mosodánkat.
- Még mosoda is van? - szó szerint vigyorogtam. Ez a hely egyszerűen tökéletes.
- Persze. Ha átfárad azon az ajtón akkor a recepción már ki is tudja venni a szobát, akkor is ha nem marad az épületben. A 25% kedvezmény a foglalási időtől másnap délig él, szerintem megéri már most oda menni.
- Ez csodás, köszönöm szépen hölgyem! - egyszerűen leesett az állam. Beck vajon mit szólna ehhez? Mindegy, legyen meglepetés. Azonnal elindultam arra a recepcióra.
- Nagyon szívesen, további szép napot! - köszönt utánam.
- Önnek is!

/Becca szemszöge/

Hát ez meg...? Ki léptem a mosdóból és láttam ahogy Eds át megy az épület másik részébe. Nem értettem, hogy miért, de hát oké. Mindegy, megvárom a furgonnál, egyszer úgyis oda jön.
- Viszont látásra! - köszöntem el az ott dolgozóktól és a többi vendégtől miközben ki léptem az ajtón. Kicsit meglepődtek, mert felénk ez szokás volt, de itt ahogy látom nem, csak egy-két ember köszönt vissza. Oda sétáltam a furgonhoz és az oldalának dőlve megálltam, hogy ott várjam meg Munsont. Vártam már itt jó néhány perce, de sehol semmi. Mégis mi a francot csinálsz már Eds?

/Eddie szemszöge/

Kivettem a szobát, és nagy meglepetésemre a kulcsot is egyből oda adták, nem kellett leadogatni. Azt mondták, hogy egész nap szabad bejárásunk van, és a kulcs felmutatásával tudjuk majd igénybe venni a kedvezményt is. Mosolyogva mentem vissza az étterembe, arra számítottam, hogy Beck majd vissza ül az asztalhoz és megvár, de Őt nem láttam sehol. Még mindig a mosdóban lenne? Össze vissza nézelődtem, hátha meglátom valahol.
- Ki ment. - szólt oda kedvesen a hölgy akivel az előbb beszéltem.
- Köszönöm - mosolyogtam rá hálásan - Viszlát! - mondtam kicsit hangosabban, mert nem csak tőle köszöntem el. Gyorsan kimentem az ajtón és meg is láttam Jones-t a furgonomnak dőlve.
- Hát Te meg hol voltál? - nézett rám kissé idegesen. A kezemben tartottam a kulcsot pont úgy, hogy a végét fogtam, a kulcstartó része amin a szoba szám volt az pedig a markomban volt. Oda álltam Beck elé, az arcába mosolyogtam, felemeltem a kezem majd ki nyitottam a markomat és meglóbáltam előtte a kulcsot.

/Becca szemszöge/

Mi? Milyen kulcs ez? Kivett volna egy szobát? De mégis minek? Én is gondoltam rá, hogy maradhatnánk, de haladnunk kéne.
- Eds, ez meg micsoda?
- Ma itt alszunk kedvesem. Bízz bennem, nem fognak ránk találni a zsaruk, később csak nehezedni fog a helyzetünk, most élvezzük ki. - mondta, majd megfogta a kezeimet és folytatta - És itt van ingyen mosoda, neked pedig tiszta vér és kosz a ruhád, plusz mindketten élveznénk végre egy jó meleg zuhanyt, utána pedig egy pihentető alvást. És holnap délig van 25% kedvezményünk a kajára. Biztosan nem akarnánk kihagyni ilyen lehetőséget, ugye hercegnőm? Ki tudja mikor pihenünk legközelebb... - nézett rám kiskutya szemekkel, és olyan volt mintha meggyőzni próbálna, de már rég megvett az ötlettel.
- Rendben édes - Jézusom ez de fura - ha szeretnéd akkor itt maradunk egy napra. De mit csináljunk?
- Nézz csak oda - mutatott a hátam mögé, Én pedig oda fordultam.
- Az ott egy játékterem? - éreztem ahogy letörölhetetlen vigyor húzódik az arcomra miközben vissza nézek Eddie-re.
- Bizony hogy az, na gyere - kezdett el egy picit húzni a kezemet fogva és együtt elindultunk. Nehéz volt át menni az úton, mert sorra jöttek az autók, de végül át jutottunk. Belépve egyszerűen leesett az állam. Mindenhol villogó fények, rengeteg király játék gép, és tele volt a hely emberekkel pedig még csak éppen, hogy elmúlt 10 óra. Eddie-re néztem aki szintén rajongva nézett körül. Pillanatokon belül oda lépett a pultban álló fiatal sráchoz.
- Hello! Szeretnénk 20 darab zsetont.
- Húszat? - néztem rá nagyra nyitott szemekkel.
- Az 4 dollár lesz. - mondta a srác a pultban.
- Ja, akkor jó - nyugodtam meg, azt hittem többe fog kerülni, de gondolom Munson látta az árakat. Fizetett és egyből a derekamba kapaszkodott miközben elindultunk szabad gépet keresni. Pár méter után találtunk is egy tök király flippert.
- Na, ez megfelel a hölgynek? - nézett rám moslyogva.
- De még hogy - mosolyogtam rá, bár mondjuk elég béna vagyok flipperben, szóval kicsit ideges lettem. Eds bedobta a zsetont és elkezdtem játszani. Az első golyó 20 másodpercet sem volt a pályán, egyből leejtettem. A következővel sem volt másképp.
- Na mi az, nem megy baby? - nevetett a göndörke, de nem rajtam, hanem velem, mert Én is szakadtam a röhögéstől saját magamon. Hátulról átölelte a derekamat és úgy folytattam a játékot. Az utolsó golyó már sokkal tovább fent maradt, és rengeteg pontot szereztem, de miután leesett még a listára sem kerültem fel.
- Semmi baj - hajolt oda az arcomhoz és adott rá egy nagy puszit.
- Na lássuk Te mit tudsz - elálltam a gép elől és teret hagyva neki kicsit hátrébb álltam. Bedobta zsetont és mint egy profi kezdett el játszani. Annyira koncentrált, hogy megint tök aranyosan kidugta a nyelvét. A golyó pattogott ide oda, a pontok csak pörögtek felfelé és a gép csak adta ki folyamatosan a bónuszt jelző hangokat. Már többen is felfigyeltek rá és néhány kölyök oda jött nézni ahogy játszik. Percek teltek el mire az első golyó leesett és még mindig volt kettő. Látszott, hogy van esélye a lista élére jutni. Már nagyon sokan álltak körülötte, és szurkolt neki a tömeg. Mire a harmadik golyó került játékba addigra már szinte biztos, hogy benne volt a top háromban. Még hosszú ideig ment a játék és csak jöttek a pontok, egyszerűen megállíthatatlan volt. Aztán a harmadik golyó is leesett. Mindenki szomorú hangot adott ki, de aztán el kezdett villogni a játék képernyőjén egy ablak a tetején egy hatalmas "#1" felirattal, és hellyel a játékos nevének. Az emberek körülötte éljenezni és tapsolni kezdtek, mindenki kiabált és gratulált neki. Ő pedig hatalmas büszkeséggel véste bele a nevét a gépbe, mindössze három betűvel: "Eds". Majd egy hirtelen mozdulattal a derekamnál fogva megához rántott és szenvedélyesesen megcsókolt örömében. Az emberek erre is tapsolni kezdtek. Néhányan oda jöttek hozzá még kezet fogni is. Azta, Én nagyon büszke vagyok rá.
- Büszke vagyok rád, nagyon király voltál - mosolyogtam rá.
- Puszta szerencse - vágta rá, de látszott, hogy nagyon büszke magára.
- Ugyan már, igazi profi vagy - nyomtam egy nagy puszit az arcára, majd elkaptam a fejem, mert észre vettem valamit. - Szabad a Pac-Man - kiabáltam miközben futottam is a géphez, Eddie-t pedig a kezénél fogva húztam magam után.
- Király, hajrá hercegnőm - ismét bedobta nekem a zsetont és játszani kezdtem, ez már sokkal jobban ment, sőt nagyon jól, hosszú percekig játszottam és miután meghaltam a lista is felvillant és beírhattam a nevemet a 4. helyre. Követve a göndörke példáját Én is az Ő által adott becenevet írtam be, "Beck". Mikor ezt meglátta az arcomat a kezei közé fogta és homlokon csókolt. Te jó ég, ez eszméletlenül jól esett. A pillangók megint elő jöttek, és még a hideg is kirázott tőle, olyan jó érzés volt.
- Te jössz bajnok - mosolyogtam rá. Oda lépett a gép elé, és kicsivel később kiderült, hogy ez nem éppen az Ő játéka, bénázgatott kicsit, de még ígyis felkerült a listára 10.-ként. Tovább mentünk és mivel még volt vissza 16 zsetonunk a legtöbb menőnek tűnő dolgot mindketten kipróbáltuk. Volt jó pár olyan játék amit még soha nem is láttunk, de tök ügyesen ment mindkettőnknek elsőre. Már elmúlt dél mire elfogytak a zsetonok és egymásbakarolva, nevetgélve mentünk ki a játékteremből.
- Ez annyira király volt - mondtam nagyon boldogan, szinte kiabálva.
- Az már biztos - nyomott egy puszit a fejemre.
- Hé baby nézd - kezdtem el mutogatni egy távoli pontra ami egy iszonyatosan király hangszerboltnak tűnt, és már fel sem tűnt, hogy baby-nek hívtam.
- Azt hiszem megvan a következő állomásunk - mosolygott rám és már el is indultunk a hely irányába.