A Pokol Valódi Tüze // Eddie Munson ff //

𝟘𝟙𝟚

   A nagy szabadulási kísérleteimben csak úgy forogtam Eddie karjai közt, miközben már fulladoztam a röhögéstől.
- Annyira hiányoztál - JÉZUSOM EZT MOST HANGOSAN KIMONDTAM?
- Te is nekem kedvesem - érkezett is a válasz és közben abba hagyva a csikizést szembe fordított magával és nagy barna szemeinek határozott tekintetét össze akasztott az Én kifejezéstelen kékjeimével, várva, hogy lereagáljam ismét a becézgetős kísérletét. Régen mindig becézett, sőt Ő a legtöbb lányt becézi szóval nem lepődtem meg rajta, viszont zavart. Próbáltam korlátokat felhúzni kettőnk közt a helyzet ellenére is, de Ő az összeset úgy tépte át mintha erre lettek volna kitalálva. Alig 1-2 óra telhetett el azóta, hogy újra beszélni kezdtünk és már úgy bolondoztunk mintha mi sem történt volna. Ez a srác még mindig tiszta dilis.
- Ne kezd - mondtam egy mérges pillantás kíséretében, de elnevettem magam. Pimaszan mosolygott rám, Én pedig elkaptam a kezét, magamhoz emeltem és megharaptam a karját.
- Áucs - kiáltott fel egyet majd a másik kezével oda kapott és dörzsölgetni kezdte. Közben mosolygott szóval tudtam, hogy nem haragszik, és pillanatokkal később már kacagott is rajta.
- Vettem Beck, vettem - intő jeleket mutatott a kezével majd megfordult - de azért ne lepődj ha vissza kapod - pimaszkodott tovább, majd hirtelen vissza fordult, hogy megijesszen. Én pedig csak bele törődve a helyzetembe oda tartottam neki a kezem.
- Tessék, gyere, harapj meg - mondtam olyan drámaian mint aki éppen a halálára készül. Erre Ő ismét közelebb lépve megfogta a kezem és adott rá egy puszit.
- Te egy cseppet sem változtál baszki - mosolyogtam miközben jobbra-balra ingattam a fejem - Na de, azt hiszem itt az ideje, hogy vissza térjünk a földre - mondtam miközben elvettem a kezem - elmegyek elintézni a dolgokat. Legelőször Wayne-hez megyek. Nem mondok neki semmit rólad, jobb ha nem tud semmit, úgy nem lesz okuk zaklatni.
- Maradj még egy kicsit, nem akarok újra a gondolataimra figyelni, légyszi - kiskutya szemekkel meredt rám, de úgy voltam vele, hogy, jobb minél előbb túlleni a dolgokon.
- Ígérem, hogy hamar vissza jövök, addig menj és nézz körül a csónakházban is.
- Rendben - hajtotta le kissé szomorúan a fejét. Én Elindultam az ajtó felé, de mielőtt ki mentem volna vissza néztem rá.
- Vigyázz magadra, és ne aggódj, minden rendben lesz - mosolyogtam majd kiléptem az ajtón.

/Eddie szemszöge/

   - Te is légy óvatos, és köszönök mindent - integettem utána és szinte könnyek szöktek a szemembe mikor kilépett. Tudtam, hogy ha egyedül leszek akkor újra felemésztenek a rémképek Chrissy-ről. Amíg Jones itt volt addig még csak nem is gondolkoztam, teljesen megnyugtatott a jelenléte. Úgy éreztem, hogy biztonságban vagyok mellette. Kérlek Beck siess vissza.
Iszonyatosan álmos vagyok, bár nem hinném, hogy tudnék aludni. Lehet, hogy át kéne mennem a csónakházba és megnézni, hogy tudok-e akkor ott aludni valahol. Kimentem az ajtón és bezártam. Át sétáltam a csónakházba, ami nem közvetlenül a ház mellett állt, de eléggé közel hozzá. Az ajtaja nem volt bezárva, tehát könnyedén be tudtam lépni. Nem volt sokminden oda bent, de egy ponyvával letakart csónakot azonnal észre vettem középen. Hát ha nincs más. Levettem a ponyvát, hogy meg nézzem a csónak állapotát. Pont el lehetett benne férni úgyhogy bemásztam, magamra húztam a ponyvát és elfeküdtem. Lecsuktam a szemeim, és várhatóan Chrissy haláláról villantak be képek. Egy ideig forgolódtam, de nagynehezen az álmosság nyert.

* * *

   Kopogásokra és kiabálásokra ébredtem. "Eddie" kiabálta egy egészen ismerős férfi hang telitorokból, többször is. Többen voltak, hallottam ahogy egymással is beszélgetnek, bár nem értettem, hogy mit. Levével magamról a ponyvát kicsit kidugtam a fejem, hogy körül nézzek. MI A FASZ? Már sötét volt oda kint és mintha zseblámpák fénye világított volna be innen onnan a csónakházba. A szívem konkrétan a torkomban dobogott, nagyon bepánikoltam. Kik lehetnek ezek és mi a faszt akarnak tőlem? Ilyen könnyen rám találtak volna? És hogy aludhattam ilyen sokat? És Beck? Hogyhogy nem ért még vissza? Isteneeem, most nagyon nagy szarban vagyok. Tapogatózni kezdtem magamkörül hátha találok valami hasznosat, és ha úgy vesszük sikerült is. A kezembe akadt egy törött sörös üveg amit felkaptam és berántottam magammal a ponyva alá. Hallottam ahogy nyílik az ajtó.
   - Hahó! Van itthon valaki? - kérdezte szinte félve egy női hang. Sokáig nyikorgott az ajtó, sokan jöhettek be rajta. Hát ez nagyon jó, ezek meg fognak ölni. Rettegve próbálok mozdulatlan maradni.
- Durván lepukkant - mondta egy másik férfi hang. Hosszasan csendben voltak, de a padló nyikorgása és a lépés hangok alapján lassan járkáltak, keresgéltek. Isteneem, bassza meg, bassza meg, bassza meg, most mit csináljak? Hirtelen egy ütést éreztem, mintha valami nagy fával oda szúrtak volna az oldalamhoz. Nagyon fájt, de nem mertem reagálni rá. Össze szorítottam a fogamat és csendben maradtam. Egyből érkezett a következő is, mire az a hang akit szerintem kintről is hallottam nagyon mérgesen "rá kiabált".
- Mit csinálsz? - ezután jött egy újabb - Mit csinálsz még?
- Talán itt van - szólalt meg a másik férfi hang és egyre sűrűbbek lettek a böködések szóval ennek a hangnak a tulaja bököd.
- Akkor vedd le a ponyvát - mondta hisztérikusan a másik. Oh basszuuuus! Már alig kapok levegőt olyan ideges vagyok. A kurva életbe.
- Ha olyan bátor vagy akkor vedd le Te - érkezett a válasz, majd újabb döfések. Ez kezd rohadtul idegesíteni. Ember fejezd már be bassza meg! Eddig félelem kavargott bennem, de már színtiszta idegesség. Egy újabb női hang szólalt meg.
    - Hé ezt nézzétek - ezután beszélgetni kezdtek, de nem figyeltem rájuk, mert próbáltam össze szedni magam. A csávó folyamatosan böködött, és éppen arra készültem, hogy most kimegyek innen és közelharcban védem meg magam. Na jólvan Munson, most vagy soha, amúgy is szar az életed, ha megölnek csak szívességet tesznek vele. Csak böködött és böködött dumálás közben is. Megszorítottam a törött sörös üveget amit találtam, jólvan bassza meg, és mikor egy pillanatra abba hagyta az a fasz, felpattantam, lekaptam magamról a ponyvát és amilyen gyorsan csak tudtam kipattantam a csónakból és a csávóra vetettem magam. A falhoz löktem és neki szorítottam ahogy csak tudtam. A torkához nyomtam az üveget, az arcát nem láttam mert sötét volt, de szinte biztos voltam benne, hogy nem ismerem. Ideges voltam, féltem, sőt rettegtem. Most még is mi a fasz fogok csinálni? Hatalmas kiabálásban törtek ki akik ott voltak, de nem támadtak rám.
   - Eddie! Eddie! Állj! Eddie! - üvöltözött hangosan és hisztérikusan az ismerős hang - Eddie, Én vagyok az, Dustin vagyok! - Dustin? - Ő pedig Steve, és nem akar bántani! Igaz, Steve?
- Igen, igaz - mondta a csávó aprókat bólogatva, de alig jöttek ki a hangok a torkán annyira szorítottam. Oké akkor ez csak Henderson és a kis barátai. Kicsit fellélegeztem, mert tudtam, hogy ezek szerint Jones küldte őket ide.
- Steve, dobd el az evezőt! - szólította fel Dustin. De biztosan bízahtok benne? Ha tudták, hogy itt vagyok mire volt jó ez az egész? Kapva a helyzeten, hogy most erőfölényben vagyok jobban rá szorítottam és még közelebb nyontam hozzá az üveget.
- Nem akar rosszat! Nem akar rosszat! - üvöltött Henderson.
- Úgy van ahogy mondja - helyeselt a szorításomban tartott fiú. Henderson ide vagy oda, nem bízom bennük. Lehet, hogy Beck-el is Ők tettek valamit, különben itt lenne.
- Mit csináltok itt? - kérdeztem dühösen.
- Téged kerestünk. Becca küldött. - mondta Henderson, majd az egyik lány is megszólalt.
- Segíthetünk.
- Eddie, Ők a barátaim. Robin-t ismered is, a suliban zenél - mutatott Dustin az imént megszólaló lányra aki mintha elkezdett volna trombitálást imitálni. - Ő a barátom Max, aki sosem akár D&D-zni. - Mutatott a másik oldalán álló lányra - Eddie, melletted állunk! Anyám életére esküszöm! Ugye srácok?
- Igen esküszünk - mondta az eddig csendben bámuló lány.
- Dustin anyjának életére - tette hozzá a másik.
- Dustin anyjának életére - ismételte a még mindig falhoz szorított csávó. Lehet, hogy el kéne engednem? De miért jöhettek és Jones miért nincs velük?
   - És Beck hol van?
- Nézd Eddie, Becca most egy ideig nem fog tudni eljönni - nyögte ki kínzóan lassan Henderson - de küldött neked kaját - tette hozzá gyorsan és mosolyogva felmutatott egy szatyrot, mire idegességeben egy hirtelen mozdulattal lerántottam a kezemet a srácról és a teljes testemmel a pösze fiú felé fordultam.
- Ezt meg hogy érted?
- Hát, úgy, hogy oda adta a szatyor kaját amit vett, hogy hozzuk el neked - mondta bárgyú vigyorral a képén de tudom, hogy értette, hogy mire kérdeztem rá, csak valamit nem szeretne közölni velem. Remélem nem esett baja.
- Bökd már ki Henderson - förmedtem rá a kissrácra.