A Pokol Valódi Tüze // Eddie Munson ff //

𝟘𝟚𝟚

/Eddie szemszöge/

Az agyam el dobom, hihetetlenül király ez a nap. Szinte minden gondomat el tudtam felejteni. És ha abban a hangszerboltban ki is lehet próbálni a dolgokat nem fogom elhinni, hogy nem álmodom.
- Azt a kurva, ez hatalmas - mondta Beck nagyra nyitott szemekkel ahogy közeledtünk az üzlet felé. Én is szinte tátott szájjal figyeltem az épületet. Már az ajtajában álltunk mikor megszólaltam.
- Készen állsz?
- Teljesen - mosolygott majd oda lépett az ajtóhoz és benyitott. - Szép jó napot! - köszönt egy nagyot, miközben ámuldozva kapkodta már most a fejét a hangszerek között. Beléptem és Én is köszöntem.
- Jó napot! - mosolyogtam rá az eladóra aki egy őszes, alacsony bácsi volt kedvesnek tűnő arccal.
- Üdv fiatalok, miben tudok segíteni?
- Csak körül nézünk - mondta Beck ámulattal az arcán - gyönyörű ez a hely.
- Egyszerűen túl szépnek tűnt, muszáj volt megnéznünk - tettem hozzá. Hatalmas volt, két fal és az előttük lévő rész tele volt szebbnél szebb gitárokkal, volt egy komplett rész vonós hangszereknek és fúvosoknak is. Ki volt állítva három dob "minta darabok" felirattal, és ugyan így egy nagy fekete zongora, mellette pedig egy pianino is. És volt egy pici színpad szerű rész is középen ahová hangfalak voltak kihelyezve és zsinórok voltak elvezetve, hogy könnyedén rájuk lehessen csatlakoztatni az elektromos hangszereket.
- Zenészek vagytok? - molyogott ránk a bácsi végig nézve rajtunk.
- Igen - feleltük szinte egyszerre, majd egymásra néztünk és mosolyogtunk.
- A fúvós hangszereken kívül bármit ki lehet próbálni, csak szóljatok előtte, segítek rá kötni a hangfalakra ha nem akusztikus. NA JÓ, JÉZUSOM.

/Becca szemszöge/

Ááááááá el fogok ájulni. Ennyi gyönyörűség, és bármelyiket kipróbálhatom.
- Nagyon köszönjük - fordultam oda az eladóhoz hálásan aztán egyből a basszusgitárokhoz vettem az irányt. Egyből kiszúrtam egy eszméletlenül szép vörös-fekete Fender bassgitárt ami nem volt felrakva a falra hanem egy tartóra volt kiállítva. Ahogy láttam Eddie is egyből rákapott egy matt fekete 8 húros Jackson gitárra. Olyan drágák, hogy valószínűleg sosem engedhetünk meg magunknak egy-egy ilyet, de most itt a lehetőség kipróbálni. Bár Eddie-t ismerve tuti, hogy évekig gyűjtögetett arra a BC Rich gitárra amit egyszer egy Hawkinsi hangszerüzletben nézett ki, és biztos vagyok benne, hogy már ott lóg a szobája középpontjában.
Össze néztünk és egyből szóltunk is az eladó úrnak, hogy megvannak a kiválasztottak. Rutin szerűen megfogta őket és be dugta őket a hangfalakba. Voltak ott néhányan rajtunk kívül, de maximum 6-7 ember, nem zavartattuk magunkat. Felléptünk a felállított kis színpadra, szinte egyszerre a nyakunkba akasztottuk a gitárokat és először csak végig simítottuk a húrokat, és élveztük, hogy ezek a gitárok a kezünkben lehetnek. Aztán az eladó mosolyogva szólt oda a "műsorunkra várva".
- Valamelyikőtök nem kér egy mikrofont is?
- Jöhet kettő is - válaszolta Eddie. Én csak mosolyogva néztem végig a hosszú hajú férfin ahogy hol a gitárt, hol engem nézve boldogan várja, hogy együtt duettezzünk. Az eladó bácsi hamar vissza ért és beállított mindkettőnknek egy mikrofont, mi pedig mosolyogva és izgulva figyeltük a mozdulatait és egymást. Majd mikor végzett leült, és várta, hogy neki álljunk. Az ott lévő emberek is elkezdtek minket nézni. Nem szóltunk egy szót sem csak kérdőn néztünk egymásra. Nem beszéltük meg, hogy mit játszunk, de kicsit zavarban voltunk és kínos lett volna neki állni. Ekkor a göndörke mélyen a szemembe nézett egy letörölhetetlen vigyorral.
- Csajszi, én neked születtem, és csajszi, te nekem születtél - mondta dallamosabban és Én pedig válaszoltam rá.
- Arra születtem, hogy szeresselek, baby, Te arra születtél, hogy szeress - majd vissza néztünk a gitárokra és egyszerre kezdtük el játszani a Kiss-től az I Was Made for Lovin' You-t. Egyszerre kezdtünk bele az elején a bevezetésnek majd hagytam, hogy az első verze Eddie-é legyen. Közben végig Őt néztem és hihetetlenül szexi volt. "Tonight I wanna give it all to you / In the darkness there's so much I want to do" énekelte azon a hihetetlenül vadító hangján és közben vigyorogva rám kacsintott jelezve ezzel, hogy nekem szól, és komolyan gondolja. Oda vagyok érte. "And tonight I wanna lay it at your feet / 'Cause, girl, I was made for you / And, girl, you were made for me" énekelte ki majd együtt kezdtünk bele a refrénbe egy nagy lendülettel. "I was made for loving you, baby / You were made for loving me / And I can't get enough of you, baby / Can you get enough of me?" végig egymásra néztünk, téptük a húrokat és közben szinte már ugráltunk annyira vitt magával a zene. A következő verzére Ő maradt csendben, és Én énekeltem "Tonight I wanna see it in your eyes / Feel the magic, there's something that drives me wild / And tonight we're going to make it all come true." A szemébe nézve mosolyogtam végig és Én is kacsintottam egyet, válaszolva ezzel az előző gesztusára, és jelezve neki, hogy benne vagyok. " 'Cause, boy, you were made for me / And, boy, I was made for you" énekeltem kicsit átvariálva a szöveget és ismét együtt kezdtünk bele a refrénbe. Innentől már minden sort együtt énekeltünk és szinte végig egymás szemébe néztünk, mert ez egymásnak szólt. Arra születtünk, hogy egymást szeressük, és nem tudunk betelni egymással.

/Eddie szemszöge/

"I was made for loving you, baby / You were made for loving me / And I can't get enough of you, baby / Can you get enough of me?" Énekeltük ki együtt utoljára is a refrént. Egyszerűen oda vagyok Beck hangjáért, és basszusgitáron tényleg tud játszani, elképesztően ügyes. Csendben maradtam és hagytam, hogy az utolsó két sort egyedül énkelje. "I was made for loving you, baby" fejezte be, mire bele üvöltöttem a mikrofonba
- ESZMÉLETLENÜL SZERETLEK BECCA JONES!
- ÉN IS TÉGED EDDIE MUNSON! - kiabált vissza majd egy hatalmas tapsot kapott a kis jelenetünk. Észre sem vettem, de abból a pár emberből a szám végére konkrétan tömeg lett. Ennyire jók lennénk? Mindenki kiabált és tapsolt Beck pedig konkrétan imádattal nézett a tömegre.
- Köszönjük szépen! - mondta mosolyogva.
- Nagyon köszönjük - mondtam miközben közelebb mentem a lányhoz, megfogtam a kezét és a magasba emeltem a karjainkat. Továbbra is tapsoltak miközben mi leemeltük magunkról a gitárokat és az ott kihelyezett tartókba raktuk. Nagyon forró volt köztünk éppen a hangulat és Beck kivételesen magától ugrott oda hozzám és a nyakamba akasztva a karjait megcsókolt. Az emberek körülöttünk még ezt is megtapsolták. Leléptünk a színpadról és többen oda jöttek hozzánk egyenként, hogy tetszett nekik a produkciónk. Oda jött az eladó is és kedvesen megveregette a vállunkat.
- Be kell valljam, féltem, hogy olyan lesz, mint a többségnél aki itt fog életében először gitárt, de nagyon ügyesek voltatok, ha szeretnétek maradhatnátok még előadni pár számot, tetszett a vásárlóknak.
- Beck? - fordultam kérdőn a lány felé.
- Nyomjuk! - mondta miközben csak úgy ragyogtak a kék szemei. Vissza is mentünk a színpadra és játszottuk ami csak eszünkbe jutott. Iron Maiden, W.A.S.P., Pink Floyd, Alice Cooper és a többi, és a többi. Mindet élveztem, de voltak nagy kedvencek, mint például a Scorpions: Rock You Like A Hurricane. Ez annyira passzolt Beck hangjához, végig kirázott a hideg amíg énekelte. Neki pedig ahogy láttam a Heaven and Hell-nél és a többi Black Sabbath számnál tetszett nagyon a hangom mert ezeknél a szemét is alig tudta levenni rólam és ilyenkor alig énekelt. De ahol nagyon közös pontra találtunk azaz AC/DC volt. A Highway to Hell-nél már annyian be jöttek az utcáról is az üzletbe és olyan nagy beleéléssel nyomtuk, hogy igazi sztároknak éreztük magunkat. Azt sajnáltam, hogy Metallicát eddig még nem játszottunk. Mindkettőnk legnagyobb kedvence, és a kocsiban is iszonyatosan jól szólt, de eddig teljesen kimaradt. Éppen akartam is javasolni, hogy most már ideje lesz, de Beck közelebb jött hozzám és elhajolva a mikrofontól kezdett el beszélni.
- Az ott nem Ronnie James Dio? - mutogatott az ablak felé amin pont kiláttunk. Ott állt egy férfi aki kiköpötten úgy nézett ki mint Ő.
- De mit keresne Ronnie James Dio Indianapolisban? - kételkedtem.
- Nem tudom de az kibaszottul RONNIE JAMES DIO - szinte már kiabálva mondta ki a nevét hatalmas rajongással. A férfi közben jobban az ablak felé fordult és már Én is biztos lettem benne, hogy Ő az.
- Basszus az ott tényleg Ő - úgy vigyorogtam, hogy már szinte az összes arcizmom begörcsölt. Az egyik legnagyobb példaképem van odakint, jézusom.
- Baby, szerintem nagyon gyorsan kezdjük el a Rainbow in the Dark-ot, hátha felfigyel ránk és bejön, menőbb mint egyszerűen oda menni hozzá - vetette fel őrült vigyorral az oldalamon álló lány.
- Igazad van hercegnőm - mondtam, és már bele is csaptunk a húrokba.