A Pokol Valódi Tüze // Eddie Munson ff //

𝟘𝟛𝟠

/Eddie szemszöge/

A zsaru mindenkivel kedvesen kezet fogott, és mindenki egyesével bemutatkozott neki. Egy ideig még mindig kínos volt a hangulat, de Beck-nek ismét sikerült oldania a helyzetet.
- Szóval, Mr. Clark - kezdett bele.
- Hívjatok csak Joshua-nak, kérlek - vágott közbe a férfi.
- Rendben, köszönjük. Szóval tehát Joshua, most akkor futni hagy minket, igaz? - kérdezte meg picit viccelődve.
- Ez természetes, viszont maradhatnék is. Tudjátok, segíteni. Néha nem árt egy segítő felnőtt, pláne ha jelvénye is van. Szerintem hasznotokra tudnék lenni - válaszolta elszántan.
- Ezt át kell gondolnunk - jelentette ki a Wheeler lány.
- Megbocsátana nekünk egy percre? - kérdezte Harrington majd hátat fordított, és a csapatból többen is összedugták a fejüket. Beck és Én pont nem voltunk köztük, nem voltunk biztosak benne, hogy számít a véleményünk, szóval csak egymásba karolva álldogáltunk és kínosan bámultunk a rendőrre aki azt sem tudta, hogy mi történik.
- Hey gerlepár, minimum az egyikőtök tolja már ide a seggét, Ti beszéltetek többet vele - szólt ránk Harrington mi pedig össze mosolyogtunk és egyszerre léptünk oda hozzájuk.
- Becca, szerinted bízhatunk benne? - kérdezte meg Nancy.
- Vagy ami még fontosabb, hinni fog nekünk? - tette hozzá Henderson.
- Az én bizalmamat teljesen elnyerte, és az apám hatalmas áldozatot hozott azért, hogy Ő rendes életét élhessen. Tulajdonképpen bűntudat vezérli... Ha hisz nekünk, ha nem... Segíteni fog. És tényleg a hasznunkra válhat egy zsaru, főleg a dühös tahókkal szemben - magyarázta Jones.
- Én is így látom - támasztottam alá.
- Rendben, akkor avassuk be - vágta rá Robin a többiek pedig bólintottak. Mind visszafordultunk a férfi felé, aki zavartan várta, hogy mi fog következni.
- Nancy, Dustin vállaljátok Ti? - kérdezte mag Harrington.
- Persze - mondták szinte egyszerre, majd oda léptek és elmagyarázták neki, miközben mi azt próbáltuk kitalálni, hogy hol tudnánk felkészülni az összecsapásra. Hosszú perceket töltöttünk tanakodással, de senkinek nem jutott eszébe megfelelő hely. Ez idő alatt Henderson-ék végeztek a "mesedélutánnal" és Joshua teljesen elszántan, és magabiztosan lépett oda hozzánk.
- Én tudok egy helyet, elindulok a saját kocsimmal, kövessetek.
- Szóval, hisz nekünk? - csillant fel Becca szeme.
- Igen kölyök, teljesen. Na nyomás, meg kell mentenünk Hawkinst! - jelentette ki a rendőr, majd sietősen átült a saját kocsijába, elénk hajtott, Steve pedig utána ment.
- Ez nagyon király - jegyeztem meg. Mindenki helyeselni kezdett, és sokkal jobb lett a kedve is mindenkinek. Beck azonban egy újabb lapáttal rá tett. Előre sétált Steve-hez és csesztetni kezdte a rádiót. Néhány káromkodással később sikerült is neki bekapcsolnia és megszólalt Joan Jett és az I Love Rock 'n' Roll. Azonnal vissza szaladt hozzám, és mivel eddig ültem, Ő felhúzott és bár össze-vissza botladoztunk, ugrálni és táncolni kezdtünk miközben a szöveget kiabáltuk. Henderson és Buckley szinte azonnal csatlakozott hozzánk, később pedig Erica is felállt, és a többiek is mind bólogattak a zenére. Örülök, hogy még egy ilyen helyzetben is képesek velünk bolondozni, szeretem az ilyen embereket. Talán nem is vagyunk annyira mások.
Viszonylag rövid idő telt el mikor Clark lehúzódott, Steve pedig követte Őt. Kilépve a lakókocsi ajtaján egy szép tisztás tárult elénk. Tökéletes.

/Becca szemszöge/

Azta, már csak ezért a helyért megérte elfogadnunk Joshua segítségét. Mindenki lelkesen vonult ki és állt neki a feladatának. Sinclair-ék tőrökből és erős botokból kezdek el lándzsákat kialakítani. Steve és Robin molotov koktélok gyártásának látott neki. Joshua és Max pedig Nancy-nek segített lefűrészelni az új sörétesének a csövét, hogy hatékonyabb legyen. Bár nem túlzottan hiszem, hogy ez legális. Ha végeztek vele akkor pedig gyakorolni fogják a célzást. Dustin, Eds és Én kukatetőkbe ütöttünk szögeket, hogy egyszerre pajzsként és fegyverként is használhassuk őket.
-Na milyen lett? - kérdezte mosolyogva Henderson.
- Könnyű és strapabíró - emelte fel Eds a kreálmányt a levegőbe, majd elkezdett hadonászni vele - halálos de megbízható - mondta büszkén, majd át tette a szabad kezét a vállamon. Én is felvettem egy pajzsot, majd kihúztuk magunkat és a távolba meredve álltunk egymás mellet.
- Jól figyelj rájuk... többé sosem fogják menekülőre... Eddie és Becca a száműzöttek! - mondta Eds majd szinte teljesen egyszerre ütöttünk egyet a fegyverrel a levegőbe.
- Ez amúgy jó banda név lenne nekünk, "A Száműzöttek", elég királyul hangzik és passzol is - néztem szinte rajongással a férfi gyönyörű, sötét barna szemeibe.
- Ez egy király ötlet hercegnőm - nézett vissza rám hasonlóan, és mint várható volt, elcsattant egy csók. Utána pedig letettük a pajzsokat és szorosan megöleltük egymást.
- Soha többé nem futunk el - mondtam ki büszkén.
- Soha többé - ismételte el a férfi, majd kicsit eltávolodott tőlem a felsőtestével, hogy a szemembe nézhessen. - Együtt bármire képesek vagyunk! Bátrak leszünk, és megváltjuk a világot. Tisztázzuk a nevünket, leérettségizünk, utána pedig összeházasodunk és együtt neki vágunk a nagybetűs életnek.
- Ahogy mondod... '86 baby, ez a Mi évünk lesz! Végre eljött a mi időnk! - mondtam hihetetlenül lelkesen, annyira várom, hogy túl legyünk ezen és Becca Munson-ként éljem tovább az életemet, boldogan, Eddie Munson oldalán, mintha enyém lenne az egész világ. Egy gyors, örömteli puszit nyomott az ajkaimra, majd ismét egy szoros ölelésbe zárt.
- Én is kérek ölelést! - rohant oda Dustin kiabálva majd szinte nekünk vágódott és átölelte az ölelésünket. Mi kirángattuk az Ő oldalán lévő kezeinket és Mi is átkaroltuk Őt.
- Na gyere kölyök - mondtam neki mosolyogva.
- Mi a helyzet kis család? Már gyereketek is van? - kiabált ide Robin gúnyolódva. Dustin erre csak morcosan fujtatott egyet, felemelte az egyik kezét és kinyújtotta a középső ujját. Szétrebbent a csapat, Én pedig tölcsért formálva a kezeimből vissza kiabáltam az imént csipkelődő lánynak.
- Nevethetsz Buckley, de ez a kis család fogja megvédeni a segged a denevérektől!
- Ja, ömlik majd a dene-VÉR - sütötte el a szóviccet Henderson, mire Én hangos nevetésben törtem ki. Eddie erre csak egy "hát Ti hülyék vagytok" nézéssel reagált. - Haha leesett? - kérdezzett rá a kölyök, de úgy tűnt, hogy a férfi nem igazán érti.
- Dene-VÉR - ismételtem el.
- Denevér vér - sóhajtotta Dustin. - Na jó, mindegy azt hittem, hogy jó poén - mondta csalódottan. Erre Eds csak elmosolyodott, pillanatokkal később pedig rávetette magát a fiúra és birkózni kezdtek. Atyám... Olyan édesek, imádom őket.
- Mit csinálsz? - üvöltötte a kölyök - Te szemét!
- Hajrá Dustin! - kiabáltam nevetéstől elcsuklott hangon.
- Igen? Dustin? - háborodott fel a nagyobb gyerek miközben éppen a másik nadrágját próbálta elérni.
- Ne, ne, hé nincs gatyalehúzás! - visította pöszén a kölyök. Ekkor közelebb ugráltak hozzám, és egy sunyi összenézés után engem is eltaroltak, ezzel bele vonva a kis harcukba. Picit később Eds egy pillanatra leállt és már kissé izzadtan és fáradtan a kis srác vállára téve a kezét büszkén mosolyogva megszólalt.
- Sose változz meg, Dustin Henderson!
- Megígéred? - kérdeztem rá hasonlóan a másik vállára téve a kezem.
- Nem állt szándékomban - válaszolta kissé zavarban.
- Jó - mondta boldogan a mellettem álló férfi.
- Jó - válaszolta neki Dustin.
- Jó - ismételtem egy széles mosollyal utánuk.
- Jó - érkezett a válasz nekem is. Kilépve a kis idilli pillanatunkból Eds oda kiabált a lándzsákat gyártó testvérpárnak.
- Hey Sinclair-ék alakulnak azok a lándzsák?
- Nem kell segítség? - kérdeztem meg Én is kiabálva. Lucas erre csak egy bíztatóan felemelt hüvelykujjal válaszolt, gondolom azt akarta mondani, hogy nem kell segítség, de Erica reakciója kicsit mást mondott. Kivette a fiú kezéből a tákolmányt és elkezdte szinte teljesen újra csinálni. Annyira csípem ezt a kislányt. Mindeközben a fegyveres csapatunk már egész ügyesen begyakorolta a célzást, ahogy látom már nagyon jól megy nekik. És Max-re nézve biztos vagyok benne, hogy tudja, hogy mit vállalt, de képes is rá. Eközben a molotov páros pedig büszkén a csapatra nézve koccintott az elkészült bombákkal. Eddie és Dustin pedig játék harcba kezdtek a pajzsokkal, egymás felett ugráltak át, és hősies mozdulatokat gyakoroltak. Én csak mosolyogva körbe néztem és büszkén sóhajtottam egyet. Ki mentené meg Hawkinst, ha nem mi?

/Eddie szemszöge/

- HÉ, HADD ÉN IS! - kiabálta Beck miközben felvette a pajzsát és elkezdett felénk rohanni majd bevágódott közénk. Dustin és Én egyszerre álltunk ki ellene. Nagyon vicces volt ahogy vagy öt percenként hátra esett, de azonnal fel is pattant és mintha mi sem történt volna folytatta a támadást. Bár játéknak fogtuk fel az egészet, estére már olyan jól bántunk a kis fegyverünkkel, hogy kész harcosnak éreztük magunkat. Nagyon fel voltunk spanolva és alig vártuk, hogy neki vágjunk a tervnek amit ez idő alatt Wheeler csak 27-szer ismételtetett el velünk. Mielőtt megindultunk volna azért még a 28.-ra is sort kerítettünk.
-Oké, csak még egyszer vegyük át. Első fázis? - szólalt meg a 'parancsnok'.
- Joshua biztosítja a Creel ház területét, Erica a játszótéren vár ránk, jelez Maxnek és Lucasnak ha készen áll - hadarta el Buckley.
- Második? - kérdezte rutin szerűen Nancy.
- Max bedobja a csalit, Vecna rá támad és sebezhető lesz - mondta el Steve.
- Harmadik?
- Mi elcsaljuk a denevéreket - mutatott hármunkra Jones.
- Negyedik?
- Be megyünk Vecna denevérmentesített házába és... Flambírozunk - rázta meg Robin a molotovot.
- Senki sem kezdi el a következő fázist, csak ha mind leokéztuk és senki sem tér el a tervtől, történjen bármi, rendben? - kérdezte hatalmas beleéléssel Wheeler.
- Rendben - zengte egyszerre a csapat, aztán pedig elindultunk.