A Pokol Valódi Tüze // Eddie Munson ff //

𝟘𝟚𝟛

/Becca szemszöge/

Na jó, na jó, na jó... A legjobbat kell kihoznunk magunkból. Nagyon remélem, hogy Ronnie észre vesz minket. A Black Sabbath konkrétan az életem, a DIO pedig Eddie-nek jelent ugyan ilyen sokat és egyszerűen felülmúlhatatlan lenne ha találkoznánk vele, főleg ha hallana minket zenélni. Picit változtatva az eddigi megszokott felálláson teljesen együtt kezdtünk el énekelni és a refrénnél kezdtünk szólókat hagyni egymásnak. Az első felét rám hagyta, "No sign of the morning coming / You've been left on your own / Like a rainbow in the dark" énekeltem. Eddie-ből meg olyan hang jött ki amilyet eddig még nem hallottam, miközben a refrén második felét énekelte: "A rainbow in the dark" szólt majdhogynem üvöltve és kellemesen karcosan a szájából. Kirázott a hideg. Istenem annyira imádom. Majd együtt folytattuk tovább. Ekkor kinéztem az ablakon, de már nem láttam Ronnie-t. Basszus. Nem figyeltem rá, folytattuk tovább, a refrénhez érve most Eds szólózott először, és ekkor megláttam a tömegben a zenészt aki mosolyogva figyelte minden lépésünket. Ekkor Én is úgy döntöttem, hogy a refrén második felére kiengedem teljesen a hangom. "Just a rainbow in the dark, yeah" és sikerült nekem is az mint Eddie-nek, hihetetlen hangok jöttek ki belőlem. A göndörkére mosolyogtam aki nagyon büszkén mosolygott vissza rám, majd oda fordítottam a fejem Dio felé, hogy biztosan Ő is észre vegye, hogy itt van. Össze nézett velünk és a szemébe nézve kezdtük el az utolsó verzét. Közben pedig néhol egymásra mosolyogtunk.
Aztán a rész vége felé hiába néztem körül, nem találtam Ronnie-t. Ekkor hirtelen azt vettem, hogy egy kéz ér a vállamhoz. Méghozzá Ronnie James Dio-é aki feljött a színpadra a fináléra.
- Elkérhetem? - mutatott a mikrofonra, Én pedig meg sem tudtam szólalni csak bólogattam. Kivette a mikrofont a tartóból és előre lépett. Az emberek visítoztak. Én is éppenhogy vissza tudtam tartani a visítozást. Hihetetlenül idegesen és rák vörösen játszottam tovább és Eds arcára is ugyan ilyen rémült, vörös vigyorgás ült ki. "There's no sight of the morning coming / There's no sight of the day / You've been left on your own" énekelte egyedül Ronnie majd hátra nézett ránk. "Like a rainbow" kezdte el szintén egyedül.
- Na, gyerünk már! - nézett ránk és mutatott sürgető jeleket a kezével. Én oda rohantam Eddie mikrofonjához és hárman, szinkronban folytattuk a dalt, "Like a rainbow in the dark, yeah / You're a rainbow in the dark"
Majd egy-egy szóló résszel fejeztük be. "Just a rainbow in the dark" - énekelte Munson. "No sign of the morning" - folytattam Én. "You're a rainbow in the dark" - Fejezte be még mindig nem hiszem el Ronnie James Dio. Meghajolt az éljenző közönség előtt, utána pedig hátra fordult hozzánk.
- Nagyon jól nyomtátok srácok - nézett ránk elismerően.
- Köszönjük! - válaszoltuk egyszerre, szinte egy emberként tiszta idegesen. Ronnie oda lépett hozzánk és az egyik kezét Munson a másikat az Én vállamra tette.
- Van kedvetek meginni egy sört a jó öreg Ronnie-val?
- Még szép! - válaszoltam majd kiugorva a bőrömből.
- Naná! - csillant fel Eddie szeme is. Le tettük a gitárokat majd elindultunk lefelé a színpadról. Egy csomó ember kezdett el jönni felénk, mindenki köszönt Ronnie-nak.
Volt aki megkérdezte, hogy megölelheti-e, volt aki autogramot vagy fotót kért, sőt olyan is volt aki minket is megkért, hogy maradjunk a zenész mellett a fotóra vagy éppen írjuk alá mi is a holmiját. Nagyon ledöbbentem és nem tudtam abba hagyni a mosolygást. Az eladó úr is oda jött hozzánk, egy nagyon király polaroid fényképezőgéppel, és csinált hármunkról egy fotót, amit megkért, hogy mindhárman írjunk alá.
- Eszméletlen jó volt amit itt műveletetek gyerekek. Minden percét imádtam, és szinte soha nem volt ekkora tömeg a boltomban. Na és Mr. Dio, nagyon köszönöm ezt a megtiszteltetést, el sem hiszem, hogy itt van. Ezt a képet ugye kiakaszthatom itt az üzletben? - nézett ránk pontosan olyan ragyogó mosollyal mint mi, mivel Ő sem hitte el, hogy ez történt a boltjában.
- Ez csak természetes, és a srácoknak köszönje, Ők "énekeltek" be - nevetett egyet Ronnie.
- Mi köszönjük a lehetőséget, egy felejthetetlen élményt kaptunk Öntől! És részemről rendben van a kép - feleltem nagyon hálásan.
- Igen, mi köszönjük! És felőlem is mehet. Egy-egy ilyen képet mi is kérhetnénk? - kérdezte érdeklődve Eds, és a bácsi nagy lelkesedéssel válaszolt, láthatóan örült annak, hogy ennyivel is meghálálhatja a történteket.
- Természetesen!
- Köszönjük szépen! - válaszolt Eddie, majd Ronnie két oldalára álltunk, Ő pedig átkarolt minket. Mind mosolyogtunk, és a bácsi megcsinált egy képet. Össze karolva vártunk, hogy kiadja a gép, majd mikor kész lett újra mosolyogtunk egyet a másodikra is. Majd mindketten el akartuk engedni Dio-t, de Ő megszólalt.
- Na, na... Én is kérek egyet! - mosolygott az eladóra miközben vissza húzott minket és a harmadik képre is mosolyogtunk. Alá írt nekünk egy-egy képet és megkért, hogy mi is írjuk alá neki a harmadikat.
- Még sokra vihetitek együtt, és ez a kép lesz a bizonyítékom, hogy előbb megmondtam mint bárki más - kacsintott ránk miközben a képet lobogtatta. Még beszéltünk pár szót az eladóval és egy két emberrel aki oda jött, aztán elindultunk ki az üzletből. Az üzlettel szemben a túl oldalon pont egy kocsma állt.
- Maradjatok itt, mindjárt jövök - Ronnie át szaladt az úton, hogy bemenjen pár sörért. Amint nem volt hallótávolságban Eddie-vel egymást felé fordulva kezdtük el egymás kezét rázni jobbra-balra és halkan sikonyálni, Én még ugrálni is elkezdtem. Nagyra nyitott szemekkel mosolyogva jeleztük, hogy nem tudjuk, hogy mi a fene történik épp, de nem mondtunk semmit egymásnak, mert nem tudtuk, hogy mit mondhatnánk.
Full vörös fejjel vártuk vissza Ronnie-t aki hamarosan meg is jött 3 sörrel. Oda adott egyet-egyet nekünk. Én reflex szerűen a gyűrűmmel nyitottam ki, Eds és Dio pedig a fogával. Fellendítettük az üvegeket a levegőbe majd ráhúztunk.
- Haver, nagyon király a mellényed - mondta Ronnie Eds DIO-s mellényére tapasztva a szemét.
- Köszönöm, csak a legjobbak vannak rajta - utalt ezzel a kitűzők és a felvarrók sokaságára. Aztán az én öltözékemet is felmérte. Talált is a dzsekimen egy DIO-s kitűzőt, aztán észre vette a pólóm.
- Neked meg klassz a pólód csajszi - mutatott rá a nagy Black Sabbath logóra.
- Köszönöm - válaszoltam. Egyre jobban kezdett feloldódni a hangulat.
- Na és mióta vagytok együtt? - nézett hol engem, hol Eddie-t fürkészve.
- Ez az első napunk - válaszoltam határozottan.
- Nem úgy értem, a kis bandátok, mióta zenéltek együtt? - fejtegette, mert azt hitte, hogy nem értettem a kérdést.
- Ez az első napunk - ismételtem meg - most zenéltünk így együtt először.
- Lehetetlen... Ekkora összhangban első alkalommal? Kizárt - képedt el a zenész.
- Néhány évvel ezelőtt már zenéltünk úgy, hogy Én gitároztam, Ő pedig csak énekelt, de az teljesen más, ebben a felállásban most voltunk először - fejtette ki neki Eddie.
- Ez elég király, komolyan van esélyetek a zeneiparban gyerekek, főleg ha együtt vágtok bele - húzódott egy kedves, de kicsit pimasz félmosoly az arcára.
- Köszönjük - ismét szinte egyszerre válaszoltunk neki. Aztán elkezdte furán nézegetni az arcomat, hirtelen nem tudtam, hogy mit láthat ami ennyire érdekli, de egy idő után rá kérdezett.
- Csajszi, az arcoddal meg mi történt? - ekkor jöttem rá, hogy amúgy szét vagyok verve. Szinte lefagytam, nem tudtam mit válaszoljak rá, de Eds kisegített.
- Verekedett egy zsaruval - mondta büszkén.
- Az igen - válaszolt elismerően.
- Igazából egy kosarassal, a zsaru csak le akart fogni és azért kapott párat - javítottam ki.
- Ez még jobb - mosolygott rám Dio - kemények vagytok.
- Köszi - nevettem el magam.
- Nem vagytok éhesek? - kérdezte meg Eddie.
- Én kezdek az lenni. Ronnie, meghívhatunk egy ebédre?
- Rendesek vagytok srácok, elfogadom, köszönöm. Egy vas sincs nálam, a söröket is autogramért kaptam. Elkószáltam a bandától erre itt hagytak, azt sem tudom, hogy jutok vissza a koncert helyszínre - mondta nevetve a férfi, mintha már hozzá lenne szokva az ilyesmihez. Ezek szerint koncertezni jött Indianapolisba.
- Ha navigálsz akkor szívesen eldobunk kaja után. Ott picit messzebb van egy fehér furgon, az az enyém. Mellette pedig van egy étkezde, annak a szálloda részében vettünk ki szobát, szóval ott fogunk enni is ha megfelel - mondta a göndörke nagyon lelkesen.
- Azta, Ti vagytok az Én hőseim, már most imádlak Titeket - Ronnie közénk állva átkarolta a vállunkat és úgy indultunk el a furgon irányába. Út közben és evés közben is nagyon sokat beszélgettünk. Kifaggatott arról, hogy honnan jöttünk, merre tartunk, arról, hogy kik is vagyunk és részben őszintén válaszolgattunk. Meséltünk neki Hawkinsról, a barátságunkról, a Korhadt Koporsókról. Beszélgettünk a tetkókról is, arról, hogy hogyan szerettünk bele a metálba és hasonlók, ami éppen jött. Ő is nagyon sokat mesélt az életéről, rengeteg érdekes dolgot tudtunk meg róla és más nagy emberekről a zeneiparból. Egyszerűen túl király dolgokat mesélt ahhoz, hogy azt ép ésszel fel lehessen fogni. Szinte tátott szájjal hallgattam minden szavát. Ő pedig úgy beszélt hozzánk, mintha régi barátai lettünk volna.