A Pokol Valódi Tüze // Eddie Munson ff //

𝟘𝟛𝟝

/Eddie szemszöge/

* * *

Felébredtem, de különös mód egyedül. Beck sem feküdt már a karajim közt, és körül nézve a helyiségben senki más sem volt már a földön. Egyedül Henderson volt itt, aki a kanapén fekve horkolt. A nap vakítóan tűzött be az ablakon, szóval kora reggel van, nem Én keltem későn, Ők voltak korainak. De hova tűntek? Ekkor csörömpölést hallottam a konyha rész felől, szóval oda mentem, gondoltam, hogy akkor biztosan lesz ott valaki. Be nézve az ajtón ledöbbentett amit láttam.
- Öhm jó reggelt skacok... - köszöntem az egykupacban halkan beszélgető, kissé lekonyult szájű tömegnek a konyha szélén, kissé furcsán érezve magam. - Beck mi a fenét csinál? - mutattam a konyhapult és tűzhely között sürgő-forgó kócos lány felé. Nem értettem mi van, azt hittem, hogy baj történt, de akkor Beck miért nem szomorú mint a többiek?
- Dustin egész éjjel egyedül őrködött - jelentette ki Steve.
- Azt mondtam neki, hogy keltse fel Becca-t, mert nagyon nem tudtam felébredni, de mivel Te megkérted, hogy hagyja, inkább nem keltett fel senkit - fejtette ki Robin.
- Én pedig igaz, hogy felkeltem, de kb egy óra után be is aludtam - tette hozzá Lucas.
- Minket pedig "a világért sem akart zavarni" - szólalt meg újra Harrington.
- Ezért Becca durván lecseszett konkrétan mindenkit aki már ébren volt, hogy amúgy nem tisztelik eléggé Dustin-t, Őt pedig elküldte aludni minimum addig amíg Nancy nem szedi össze magát - mesélte Erica igen csak büszkén. - Nekem nagyon szimpatikus a csaj - tette hozzá mosolyogva.
- És most engesztelő palacsintát készít neki mire felkel - fejezte be Max a történetet.
- De nyugi, mi is kapunk - küldött felém egy bíztató mosolyt a Buckley lány.
- Jó reggelt baby - szólt oda nekem Beck.
- Haver, a csajod nagyon para, szerintem fuss, rád is mérges - nézett tök komolyan a szemembe Harrington.
- Aha, már tudom a sorsom, ha titeket így lebaszott akkor ÁUCS - a válaszom közben már érkezett is a tarkón vágás amire számítottam.
- Legközelebb kérdezz meg engem is, mielőtt eldöntöd helyettem, hogy örködök-e vagy sem - mondta mérgesen majd adott egy puszit az arcomra és bele tömött egy palacsintát a számba.
- Úgy lesz, köszönöm hercegnőm - kezdtem el jóízűen enni.
- Hey, ez nem fair és mi mikor kapunk? - nézett ránk hisztisen Erica.
- Még nem végeztem, az csak leesett a földre - kacagott egyet Beck majd ismét adott egy puszit az arcomra és vissza ment sütni.
- Hey - néztem rá össze rácolt szemöldökkel. - Tök mindegy, így is finom - folytattam ugyan olyan jóízűen.
- Atyám... - sóhajtott Harrington. - Ti kibaszott furák vagytok - mondta nagyranyitott szemekkel elcsodálkozva rajtunk.
- Tudjuk - mosolyogtam rá.
- Köszönjük - érkezett kedves hanglejtéssel a tűzhelytől. Én pedig mosolyogva figyeltem amit csinál. Annyira édes, és nagyon jó a palacsintája.
- Szerintem nagyon cukik - jelentette ki Robin.
- Jó reggelt! - jött ki Wheeler a szobából. "Szia Nancy!", "Jó reggelt!", "Jobban vagy?" zendült fel egyszerre az egész társaság, hirtelen azt sem fogtam fel, hogy ki mit mondott.
- Jó reggelt Wheeler - köszöntem Én is.
- Nancy, sütöttem palacsintát, remélem éhes vagy - integetett a kis konyhatündérem.
- Igeen, Becca éppen anyukát játszik - sziszegte Steve egy szemöldök felhúzás kíséretében.
- Ha rajtad múlna nem ennénk semmit, inkább örülj neki - bökte oldalba Erica.
- Ah, jólvan na, igazad van - érkezett a válasz. Basszus, de tényleg... Milyen jó anyuka lenne belőle istenem. És lenne egy csapat jól nevelt, de tiszta dilis kis Munson-unk, akiknek végre egy rendes család jutna, mert mi pontosan tudjuk, hogy mit ne tegyünk. Imádom ezt a gondolatot.
- Kész vagyok! - jelentette ki büszkén a szóban forgó lány.
- Na végre - csillant fel Erica szeme.
- Akkor, együnk! - szólalt meg Robin is.
- Amiken tejszínhab is van az Dustin-é és Nancy-é. Esküszöm nem akartam kivételezni, de kifogyott, szóval... - mentegetőzött, de végül vállat vont Jones miközben felvett a konyhapultról egy adagot, és be ment. Gondolom azért, hogy felébreszthesse Henderson-t. A pulton pont annyi adag volt különböző tányérokon szépen elhelyezve, és juharsziruppal leöntve hogy mindenkinek jusson egy, de egy külön tányéron még volt egy csomó, így repetázhattunk is. Egy igazi csoda. Mindenki felvett egy tányért, bevonult vele a nappaliba és neki látott.
- Azta, ez isteni - áradozott Erica.
- Komolyan jó lett Becca - mondta a másik Sinclair.
- Szerintem is - vágta rá Buckley.
- Nem rossz - dörmögte Harrington.
- Nagyon király vagy baby - sétáltam oda hozzá a kezemben egy neki szánt adaggal, és miközben átnyújtottam neki adtam az arcára egy puszit.
- Köszönöm szépen - hajolt meg a boldogan falatozó tömeg előtt. - De ez csak palacsinta - nevette el magát majd el kezdett enni.
- Attól még lehet finom - vágta rá Max, aki éppen a telefon kagyló mellett állva eszegetett, mert próbálta elérni Tizenegy-éket.
- Tényleg nagyon jól sikerült, és köszönöm szépen - mondta álmosan Dustin.
- Tesó, legalább engem felkelthettél volna az éjjel, kibírtam volna - szóltam oda a kölyöknek.
- Áh, nem akartam zavarni - felelte.

/Becca szemszöge/

Sajnáltam a kis srácot, mert Ő teljesen csapatorientált és iszonyatosan okos, de ezt a többség észre sem veszi. Legalább ennyivel kárpótolhattam. Rá fért a csapatra ez a kis lecseszés, meg a palacsinta is. Már lassan mindenki a végére ért, mikor Nancy végre megszólalt.
- Köszönöm Becca.
- Ugyan, ez csak természetes. Jobban vagy? Úgy érzed tudnál mesélni? - kaptam az alkalmon, hogy megkérdezzem.
- Azt hiszem igen - felelte, mire a csapat némi helyeslő morajlással felelt. Mindenki letette a tányérját és árgus tekintettel figyelte a lányt.
- Biztos vagy benne? - kérdezte aggódva Steve és egy bólintást kapott válaszul.
- Láttam ahogy sötét fellegek gyülekeznek Hawkins felett... A lángoló belvárost... Halott katonákat... És egy óriási teremtményt... A szája nagyra nyílt és nem volt egyedül ez a lény, rengeteg szörny vette körül. Láttam egy hadsereget amelyik éppen bevonult Hawkinsba. Megjelentek az utcáinkon... az otthonainkban. Aztán megmutatta anyukámat... Hollyt... és Mikeot... és mindannyian - mesélte el idáig a történetet, de félbe hagyta. Látszott rajta, hogy nem tudja kimondani.
- Oké, de csak rád akart ijeszteni ezzel, ugye? Mármint nem történt meg - próbálta nyugtatni Harrington.
- Még nem, de volt ott valami más is... Megmutatta a kapukat, 4 kaput Hawkins különböző részein, és olyanok voltak mint az Eddie lakókocsiján lévő, de ezek egyre csak nőttek... És nem a túloldalon lévő Hawkins volt, hanem a mi Hawkinsunk, az otthonunk... - folytatta a lány könnyekkel küzdve.
- Négyet ütött... Vecna órája, mindig négyet ütött az az óra, pontosan négyet - szólalt meg Max.
- Azt is hallottam - villant be a lánynak.
- Végig arra utalt, hogy mi a terve - fejtette meg Max.
- Négy gyilkosság, négy kapu... A világvége - vázolta fel röviden Lucas.
- Ha ez igaz csak egy áldozat hiányzik - mondta ki Dustin.
- Ah jézusom, JÉZUS ISTEN - temette a kezeibe az arcát Eddie, iszonyatosan idegesen.
- Próbáld újra, próbáld újra - kiabálta Steve Max-nek, utalva ezzel arra, hogy hívja újra a Byers lakást.
- Na van valami? - kérdezte Lucas
- Semmi, kicsengett majd foglaltat jelzett - válaszolt a telefonál álló lány.
- Talán rossz számot hívtál, próbáld újra - vetette fel Harrington majd vitatkozásba kezdtek. Én nem figyeltem rájuk, mert mintha láttam volna valamit Max mögött. Olyan volt, mint valami energia felhő. Egyre tisztábban láttam, olyan volt mintha közelebb jött volna. Egy emberi alakot láttam ott állni.
- Nem Joyce az oka, valami baj van - kaptam fel a lány mondatára a fejemet.
- Mikor Tizenegy az elmémben beszélt hozzám azt mondta, hogy Joyce elutazott valahova, ahol még megtalálni sem tudja a sötétben, bár mondjuk ezt nem igazán értettem, és azt is mondta, hogy látta Mike-ékat egy pizza szállító autóval utazni és Őt akarják kimenteni a laborból ahová elment, hogy vissza szerezze az erejét, de "Papa" nem akarja elengedni vagy valami ilyesmi, ennyit tudtam megjegyezni. Tehát Joyce-éknak egyáltalán nem tudunk szólni Vacna-ról és Mike-ék sincsenek biztonságban, Tizenegy aggódik értük - magyaráztam az egész csapatnak amit korábban is elmondtam dióhéjban.
- De Venca nem árthat nekik... Úgy nem ha meghal - kezdett bele Nancy felszívva magát - vissza kell mennünk oda... a hellyel lefelébe - nézett végig az arcokon elvetemült tekintettel.
- Oh hoo - jelezte a nemtetszését Steve
- Nem, nem, nem - akadt ki Eddie
- Nem, nem, nem, nem - tiltakozott egyszerre mindenki
- Át kell ezt gondolnunk - mondta ki Harrington.
- Mit kéne átgondulnunk? - kapta fel a vizet a Wheeler lány.
- Épp hogy csak megúsztuk az előbbit - válaszolta a fiú.
- Mert nem készültünk fel rá, de ezúttal felkészülünk, lesz fegyverünk, át megyünk, megtaláljuk a rejtekét és megöljük - jelentette ki határozottan Nance.
- Vagy Ő öl meg minket - vágta rá a jelenlegi "terv" alapján feltehetően kiszámíthatóbb végkifejletet Harrington. Ezután az egész csapat vitatkozni kezdett. Eddie viszont felém fordult és megfogta a kezeimet.
- Szívem, Te biztosan vállalni akarod ezt az egészet? - tette fel a kérdést.
- Hát, hallottad Nancy-t... Csak így menthetjük meg Hawkinst - feleltem.
- Hawkins gyilkosnak könyvelt el minket, sosem élhetünk már itt normális életet.
- De, ha megöljük Vecna-t akkor a kormány valószínűleg most is eltusolna mindent - próbáltam meggyőzni, de nem voltam Én sem biztos abban, hogy jó ötlet lenne vissza menni oda, és csak úgy Vecna-ra támadni. De segíteni akartam, az egyetlen gond az, hogy ezzel Eddie-t is magammal rántom.
- De mi lesz ha valamelyikünk meghal? - válaszolni akartam, de Ő folytatta. - Nem lenne jobb és biztonságosabb ha vissza ugranánk a furgonba és újra elhajtanánk? Élhetnénk utazva, és kereshetnénk pénzt a zenéléssel. Vagy elszökhetnénk Európába teljesen tiszta lappal kezdeni mindent. Lehetne egy szép családunk és - folytatta volna, de Én közbe vágtam.