A Pokol Valódi Tüze // Eddie Munson ff //

𝟘𝟛𝟜

- Szóval... - vettem ismét egy nagy levegőt - nagyjából 10 éven át, szinte minden egyes napot együtt töltöttünk. Én tanítottam meg biciklizni meg egy csomó ilyen fiús hülyeségekre. Ő pedig rajzolni tanítgatott, neki mindig is volt érzéke ehhez, miatta sikerültek ilyen jól a tetkóim is. Együtt kezdtünk el zenélni, és a Korhadt Koporsókat is vele alakítottam meg, egyébként nagyon különleges hangja van. Együtt kezdtünk el komolyabban foglalkozni a Dungeons and Dragonsal és miután megszületett a Pokol Tüze is, Ő a tiszteletbeli úrnője lett. Csatlakozott hozzám a dealerkedésben is, meg úgy igazából mindent együtt csináltunk. Rengeteg szar volt az életünkben, de valahogy mindig kirángattuk egymást. Ott voltunk végig egymásnak. Az a törődés és szeretet amit tőle kaptam egyszerűen a világot jelentette nekem már akkor is. Akaratlanul is teljesen belezúgtam, főleg mikor gimibe kerültem és még ott sem találtam hozzá fogható lányt. Nekem már konkrétan nem létezett más, csak Ő. Amint elsős lett a Hawkins gimiben a hozzánk hasonló gyíkarcokból és metalheadekből rengetegen akartak ráhajtani, de szerencsére addigra volt némi tekintélyem köztük, így megtilthattam, hogy a közelébe menjenek. Becca Jones mindenki számára tabu volt, de Én sem léptem semmit. A következő évben pedig megérkezett Hargrove, és igen miatta gyűlölöm ennyire a kosarasokat. Ő lett a suli új sztárja, és természetesen az Én hercegnőmet szúrta ki. Azt hittem, hogy valahogy el tudom majd viselni, de Beck egyre többször koptatott le miatta, volt, hogy akár egy hétig nem láttam. Bulikba és kosármeccsekre járt, zene próbák és D&D meccsek helyett. Tehát nem csak a szerelem reményét, de a legjobb barátomat is részben elveszítettem. Akárhányszor láttam őket a suli folyosóin smárolni össze szorult a gyomrom. Kihívtam Beck-et az erdőbe, a padokhoz ahová mindig mentünk ha éppen a suliból akartunk lógni, hogy ezt az egészet megbeszéljük. Elmondtam neki, hogy szerintem Billy egy szar alak, hogy nem hozzá való és, hogy elegem van abból, hogy folyton hanyagol. Erre Ő azzal vágott vissza, hogy nem Ő tehet arról, hogy még nem sikerült felnőnöm. Veszekedni kezdtünk. Ő valóban jogos érveket hozott fel, mint például, hogy szüksége van magán életre, és nem mondhatom meg neki, hogy kivel legyen együtt, Én pedig olyanokat vágtam a fejéhez, hogy ha majd Hargrove össze töri a szívét ne jöjjön vállamon sírni, meg, hogy ne lepődjön meg azon, hogyha Ő is csak egy ribanc lesz a sok közül akiket a Hargrove féle srácok húznak, mert most pont úgy viselkedik. Közöltem vele, hogy innentől még a Pokol Tüzében sem látjuk szívesen, mert rengeteg meccset kihagyott, így árulónak számít. Ő pedig annyit mondott, hogy akkor basszam meg a bandámat is, mert többet a közelembe sem fog jönni. Így is tett. Elkerültük egymást, Ők pedig évek múltán is együtt maradtak. Aztán Billy meghalt a "plázatűzben" vagyis megölte az a szörny vagy mi, és láttam ahogy Beck az említett padoknál öngyilkos akart lenni, tudtam, hogy ezzel is nekem üzenne, vagy tőlem kérne segítséget, de nem tettem semmit. Hála istennek Max és Tizenegy oda mentek hozzá, de Én ezek után sem kerestem meg a lányt, hogy támaszt nyújtsak neki vagy valami. Ő sem engem, de így bele gondolva Én mondtam neki, hogy ne is keressen. Majdnem 3 év telt el teljesen csendben, de rengeteget járt rajta az agyam, és minden lányban csak Őt kerestem. Haver, szinte minden narkós kiscsaj megvolt a suliból, de senki iránt nem tudtam érezni semmit. Mindeközben azt hittem, hogy gyűlölöm Beck-et, de Chrissy felhozta a nevét, utána pedig Ti is és rá jöttem, hogy Ő hiányzik az életemből. Mint kiderült Ő ajánlott Chrissy-nek, tehát az egész helyzet miatta alakult így, de Ő is segített. Másnap mintha egymás fejében olvastunk volna, ott volt a koponyakőnél és mindent megtett, hogy jóvá tegye amit elbaszott. A jelenléte megnyugtatott, és mindent onnan tudtunk folytatni, ahol abba hagytuk. Attól a pillanattól, hogy becsúszott a furgonommal a csónakházba, és nekivágtunk a nagyvilágnak percről percre jobban éreztem, hogy szeretem, szükségem van rá és hogy nem hagyhatom el újra, bármi is történjen. Vele akarom leélni az életemet, érted? Minket egymásnak teremtett a sors, és bármilyen szar is most a helyzet, úgy érzem, hogy ragyogok - mondtam el szépen lassan a helyzetet, közben pedig a cigi is elfogyott.
- Atyám... - ámult el az eddig csendben, csillogó szemekkel rám meredő kölyök. - Ez nem semmi egy helyzet öregem... Akkor hát, azt kívánom legyetek boldogok amíg világ a világ! - mosolygott rám majd kitárta karjait egy ölelésre, Én pedig azonnal követtem a mozdulatait, és megveregettük egymás hátát.
- Köszönöm haver - mondtam miközben elengedtük egymást.
- Ugyan - mosolygott újra a szemembe nézve.
- Mit gondolsz, van esélyünk Vecna ellen? - sóhajtottam vissza terve a mostani helyzethez.
- Hidd el, ez a csapat bármire képes, reggel biztosan kitalálunk valami működőképes tervet és kicsináljuk azt a mocskot - spanolta fel magát Henderson.
- Hát Henderson, az eddigi alakításaid alapján, ebben biztos vagyok. Nagyon állat ahogy egy igazi zseni módjára navigálod a csapatot. Büszke vagyok rád nagyfiú - veregettem meg a vállát.
- Köszönöm Eddie, ez sokat jelent - látszott a kissrácon, hogy tényleg elérzékenyült. Boldogan mosolygott rám, de aztán kissé szomorúan hajtotta le a fejét. - Kár, hogy a legtöbben csak őrültnek néznek - sóhajtotta. Valóban nem kap elég elismerést a csapattól sem, plusz látszik rajta, hogy mennyire fontos neki Steve és az Én véleményem, biztos vagyok benne, hogy hiányzott az apa/nagytestvér figura az életéből, sokkal többet kellene foglalkoznom vele.
- Tudod, nagyon vékony a határ a őrültség és a zsenialitás között, szinte alig érzékelhető. Csak az tud köztük különbséget tenni akiben szintén megvan ugyan ez. Ahogy Alexander azaz Beck apja mondta mindig nekünk: ne hagyd elveszni az őrületnek ezt a kis szikráját, mert még csodákra lehetsz képes vele. Mi is pont ilyenek vagyunk mint Te, sőt Beck minden szavadat értette, elejétől a végéig. Ő is teljesen dilis. Sosem baj, ha őrült vagy, sőt őrültnek lenni a legjobb. És ha valakik, akkor Mi aztán tudjuk értékelni a munkádat Te őrült zseni - próbáltam kicsit lelkesíteni a srácot, aki óriási mosollyal hallgatta végig a kis monológomat.
- Haver, ez most tényleg jól esett, köszönöm - vágta rá boldogan. Ezek után még majdnem 3 órát beszélgettünk odakint, miközben 20 percenként benéztünk Max-re. Dustin eddig is felnézett rám, de ezek után, úgy igazán azt mondhatom, hogy barátok lettünk, végre egy kicsit sem láttam azt rajta amit eddig, hogy tart tőlem, teljesen feloldódott, aminek nagyon örülök. Én viszont iszonyatosan álmos lettem, szóval kénytelen voltam megszakítani a társalgásunk a kérdéssel.
- Mit gondolsz Henderson, nem kéne már váltás kérnünk?
- De, Én is kezdek elég álmos lenni, keltsük fel Lucas-t és Becca-t? - kérdezett vissza fiú, már nagyon álmos hangon.
- Kérlek ne, legyen inkább Lucas és Robin, szeretnék Beck-el aludni.
- Ja jó, rendben, menjünk - egyezett bele és már indult is az ajtó felé. Zseblámpákkal mentünk be, Én Lucas-t kezdtem el keresni, Dustin pedig Robin-hoz ment.
- Jó éjt kölyök - súgtam oda neki.
- Jó éjt Eddie - súgta vissza, közben pedig megtalálta a váltásomat.
- Hey Sinclair - ráztam meg a vállát. - Felkelsz akkor helyettem?
- Persze haver - nyögte ki miközben próbált észhez térni.

/Becca szemszöge/

Furcsa rémálmom volt, nem emlékszem rá, hogy micsoda, de nagyon rosszul éreztem magam és felriadtam, aztán pedig lépések és suttogás zajára lettem figyelmes magam körül. Igazából azt sem tudtam hirtelen, hogy hol vagyok. Mi? Emeltem fel értetlenül a fejem, aztán pedig vissza tettem, mert hallottam, ahogy közvetlenül mögém lép valaki és megijedtem. Basszus. Pillanatokkal később felemelkedett a takaróm egy része, és érezni kezdtem a hideg szellőt a hátamon, amin éppen fel volt csúszva a póló. Jézusom... Aztán egyszer csak valami a szellő útját állta, és hirtelen hozzá ért az oldalamhoz egy kéz, majd éreztem, ahogy jéghideg gyűrűk siklanak végig az oldalamon aztán pedig a hasamon. Egy kis össze rezzenés után azonnal megnyugodtam, és melegség járta át a testem. Tudtam, hogy Eddie az, és már azt is tudtam, hogy hol vagyok. Mellém feküdt a padlóra és hasamnál fogva szorosan magához ölelt.
- Szia édesem - köszöntem neki. - Ne váltsak le valakit?
- Szia hercegnőm, nem kell, Sinclair és Buckley ébren van - érkezett a válasz, utána pedig egy ásítás, majd egy puszit nyomott a tarkómra, és azonnal el is aludt. Én is lcsuktam a szemem, és mivel megnyugodtam, pillanatok alatt vissza tudtam aludni.