A Pokol Valódi Tüze // Eddie Munson ff //

𝟘𝟛𝟚

- Dustin, Dustin, hallasz engem Dustin? HAHÓ! HAHÓ! - hallottuk meg Steve hangját miközben benyitottunk a ház ajtaján. - Itt van a kis szaros valahol, Ti nem halljátok? Mintha itt lenne a falakban hallgassátok - hadarta el szinte üvöltve. Eközben Nancy-ék is lejöttek az emeletről.
- Szerintetek jól van? - néztem rá a lányokra, majd Eddie-re. Válaszul csak fejrázásokat kaptam, és mindenki meredten bámulta Steve-et aki továbbra is üvöltött.
- DUSTIN!
- Öhmm Wheeler van egy kis gond, Beck-nek nincs tölténye a puskához - szólalt meg Eddie.
- Pedig esküszöm, hogy vettem egy akkora dobozzal, hogy egy év után is majdnem tele volt - vágtam rá.
- DUSTIN!
- Az a helyzet Becca, hogy ha egy éve vetted, akkor azok a töltények még csak nem is léteznek, ahogy a pisztolyaim sem. A naplóm alapján rá jöttünk, hogy itt két évvel ezelőtt megállt az idő, akkor amikor Will eltűnt.
- DUSTIIIN!
- Öregem... Harrington, nyughass már - szóltam rá.
- Dustin, Dustin, Dustin hallasz engem? - kiabált továbbra is, miközben idegesen járkált. De, aztán végre egy pillanatra csendben maradt, és mi is elkezdtük hallani Dustin hangját. Te jó ég. Egyszerre kezdtük el mind üvölteni a nevét. "DUSTIN", zengett az egész ház, de Ő nem hallott minket. Csalódottan kezdtünk el elhalkulni.
- Will megoldotta, hogy a fényeken keresztül beszéljen Joyce-al - dobdta be az ötletet a Wheeler lány aztán elkezdte kapcsolgatni a lámpákat, és mi is követtük a példáját. Azonban nem történt semmi.
- Srácok - szólalt meg Steve a középpontban lévő csillárra mutatva. Oda nézve láttuk, hogy az egész egy csillámló fényben úszik. Nancy közelebb ment hozzá, és bele dugta a kezét ebbe a fénybe a lámpa pedig még fényesebb lett. Mellé álltam, és bár éppen, hogy elértem, Én is bele tettem a kezem, és a többiek is ugyan ezt tették.
- Azta - szólalt meg Eddie rám mosolyogva.
- Ez csikiz - jelentette ki elámulva Harrington.
- Kellemes érzés - mosolyodott el Robin is.
- Tud itt bárki morse-zni? - dobta fel a kérdést Nance.
- Nem - vágta rá egyszerre Buckley és Harrington.
-Öhm, az SOS is számít? - szólaltunk meg egyszerre Eddie-vel. Mindenki tök furin nézett ránk először.
- Az is megfelel? - tette hozzá Eddie a kérdést, hogy ne legyen annyira kínos a dolog.
- Teljesen - válaszolta Nancy miközben bólintott egyet. Eddie lépett oda a lámpához, mert Ő könnyebben elérte és a kezét elkezdte három rövid, három hosszú, három rövid formában ki-be húzogatni a fényben.
- Működik - szólalt meg Robin, mikor meghallottuk, hogy Dustin-ék felfigyeltek a lámpára.
- HALLOTOK ENGEM? - erősödött fel Dustin a hangja.
Eddie ekkor hosszabb időre nyúlt a fénybe majd hirtelen kivette a kezét. Gondolom ezzel akarta jelezni, hogy igen.
- Aha, hallanak... TI KOMOLYAN OLYAN HÜLYÉK VOLTATOK, HOGY ÁTMENTETEK A KAPUN? - üvöltötte iszonyat mérgesen a pösze kissrác a túloldalról, válaszolni azonban nem tudtunk neki. - Megy más is a morse ABC-ből? - vett visszább a hangerőből, de továbbra is hangosan mondta.
- Uh uh uh, az "E" fixen egy rövid - örültem meg annak, hogy eszembe jutott - az "M" pedig azt hiszem két hosszú.
- Klassz, ha ki találjuk, hogy mi az N betű akkor közölni tudjuk, hogy "nem" - szólalt meg Steve.
- Azt hiszem egy rövid és egy hosszú - nevettem el magam, hisz hülyeségnek tartottam ezt a választ adni, de Eds a nagy lendületben már el is kezdte. Levillogta rövid, hosszú, stop, rövid, stop, hosszú, hosszú sorrendet, majd hallottuk ahogy Dustin vissza kiabál.
- A, e, m... "AEM" EZ MÉGIS MIT JELENT?
- Szerintem azt akarták mondani, hogy NEM - segített ki minket Lucas odafent.
- Ez logikus, de akkor így nem megyünk sokra - puffogta Henderson. Néhány percig teljesen csendben voltunk mindannyian, mire a kis zseni megszólalt. - VAN EGY ÖTLETEM SRÁCOK! Holly éppen egy fénytáblával játszik, ha minden igaz arra tudnátok írni, keressétek meg és gyertek fel Nancy szobájába, aztán tegyetek minden pontra izzot!
- Azta.. Ez a kissrác nagyon komolyan nyomja - ámultam el.
- Az biztos - vágta rá Robin.
- Akkor nyomás! - mondta Wheeler miközben elkezdte a játékot keresni. Úgy tettünk ahogy Dustin mondta. Mire megtaláltuk és felmentünk addigra ők is megszerezték és bedugták a konnektorba.
- Oké, ezt most látjátok? - kérdezte, mi pedig láttuk ahogy a tábla elkezd fényleni. Nancy hozzá ért, így felvillant a tábla.
- Oké, akkor most kihúzzuk - kiabálta Dustin. - Most próbáljátok meg!
Nancy kérdőn nézett körbe közöttünk.
- Csináld Te - felelt Eddie a pillantására.
- Öhm, áh - gondolkozott a lány.
- Mondjuk öhm... - elmélkedett Steve is. Ekkor Wheeler egész egyszerűen megoldotta, beírta a tábla előtt csillogó fénybe, azt hogy "Hali".
- Hali - kiabált vissza Dustin.
- Hali - érkezett ugyan ez Lucas-tól.
- Hali - köszönt egy lány hang is, amit eddig nem igazán hallottam, Ő lenne Erica Sinclair?
- Át jött - kiabált Dustin.
- HALI - üvöltötte Eddie a nagy boldogságban, és mindannyian örvendezni kezdtünk. Ekkor Nancy újra írni kezdett. "REKED", írta fel a táblára betűkre tagoltan.
- Nem tudtok vissza jutni a Watergate-en? - kérdezte Dustin.
- Miért pont Watergate? - ráncolta össze a szemöldökét Harrington.
- Tudod, mert a víz alatt van és kapu is - magyaráztam.
- Aha, nem öhm - gondolkozott a tábla előtt lévő lány, aztán pedig egy újabb szót kezdett leírni, ami nem volt más, minthogy "GÁTOL"
- Szóval meggátolják őket - fejtette meg Henderson.
- Remek - mosolyodott el Steve.
- Szép volt Nancy - mondtuk egyszerre Robinnal.
- Szóval van egy elméletünk ami segíthet ebben - kezdett bele egy újabb agymenésbe a pösze kölyök - elvileg nem a Watergate az egyetlen kapu, minden gyilkosság helyszínén van egy!
- Érti bármelyikőtök, hogy miről beszél? - nézett körbe Wheeler.
- Nem - válaszolt Steve.
- Nem - mondta Robin is.
- Gőzöm sincs - nézett bugyután Eddie is.
- Várj, azt hiszem Én - magyaráztam volna, hogy szerintem mire gondolt Dustin, de addigra a lány már felírt egy kérdő jelet a táblára.
- OKÉ, MOST KOMOLYAN, HÁNYSZOR KELL MÉG TELPIBE TRAFÁLNOM MINDENT, HOGY VÉGRE BÍZZATOK BENNEM? - üvöltötte mérgesen, de szerintem tök jogosan az imént megsértett srác.
- Jézusom, kicsit nagy már a kölyök egója - nyitotta ki nagyra a szemeit Steve.
- Ez a stílus, apám - képedt el Eds.
- Hát igen, de tök jogos. A lényeg, hogy ezek szerint Eddie lakókocsijában is kell, hogy legyen egy kapu - magyaráztam el ismét, mert azt hiszem, hogy kezdem érteni a helyzetet és a zsenipalántát is.
- Oké, szóval, milyen messze van a lakókocsid? - kérdezte a Wheeler lány Munson-tól
- 11 km - vágta rá egyből, hiszen napi szinten járt ezen a környéken régebben.
- Nancy, tudom, hogy a házatok most furcsa meg a múltban ragadt meg minden, de bringátok régen is volt - dobdta be a jónak tűnő ötletet Robin.
- Valóban - válaszolt a lány, és egy pipát húzva a táblára jelezte a többieknek, hogy megértettük.
Azonnal lerohantunk az emeletről és a bringákhoz vettük az irányt. Csak 4 bicikliük volt, így engem Eddie vitt a csomagtartóján Én pedig szorosan át öleltem Őt. Ilyen is elég gyakran volt gyerekkorunkban, és miközben már közeledtünk a lakókocsi park felé egyre több emlék tört elő. Nem kifejezetten a hely miatt, hisz nemrég voltam itt a rendes világban is, ahol nem zavarta a borús égbolt és egy csomó inda a látképet. Sokkal inkább az miatt, hogy most ismét Eds-sel jöttem ide. Mint például mikor kölyökként el akartam szökni otthonról, és Eddie volt a fuvarom, hogy ne lássák, hogy nincs meg a biciklim. Vagy kicsit később mikor elfogyott a sörünk és jöttünk lopni párat Wayne-től, de csak egy bringa volt kéznél és hasonlók. Még így, egy fordított világban is kellemes élmény volt az út. És a lakókocsiba belépni sem volt másabb. Miután beléptünk én teljesen otthonosan éreztem magam oda bent az indák ellenére is. Azonban láttam Eddie-n, hogy neki rossz körülnézni. A kapu ott volt fent a plafonon, ahol lennie kellett, és a férfit igen csak sokkolta a látványa

/Eddie szemszöge/

Az otthonomba léptem be, de mintha itt lett volna a legridegebb ez a másik dimenzió. Felnéztem arra a helyre ahol láttam Chrissy-t meghalni, és egyből rámtörtek a rémképek. Nagyon kiülhetett az arcomra a borzongás, mert Beck pillanatokkal később már a kezemet fogva az oldalamhoz bújt, és azt suttogta, hogy "nyugodj meg édes, nem lesz semmi gond, oké?". A közelsége segített megnyugodni, és bátorságot is adott. Közelebb mentünk a kapuhoz. Valami iszonyatosan undorító volt, és mintha mozgott is volna.
- Jézusom - nyögte ki Steve miközben teljesen a plafonon tátongó kapu alá sétált. Olyan volt, mintha valami átszakította volna a rajta húzódó hártyát. - Ilyen nincs - bámult felfelé Harrington mosolyogva, mi pedig mellé álltunk.
- Halihó - integettek Dustinék a túloldalról nevetgélve. Azt a kurva, ez rohadtul bizarr.
- Hali - köszönt vissza mindenki egyszerre, teljesen zavartan.
- DURR BELE BUMM - üvöltette ördögien büszkén magára. a baseball sapkás őrült odaátról. Atyám...
- Gyerünk, hozzunk ide matracokat, az összeset amit csak találtok - adta ki az utasítás Henderson, Én pedig csak nagyokat pislogva próbáltam felfogni ami történik. Hogy mi? Remélem nem néznek körbe a szobámban baszki. Nagyon sok minden lehet ott ami nem gyerekszemnek való, bassza meg. Max és az áruló hozták ki az én szobámból a matracot. Te jó ég, de jó, hogy nem Erica. Ezután észre vettem, hogy Beck és Robin elég erőteljesen nézegetik a matracomon lévő foltokat, és még össze is mosolyogtak.
- Azok a foltok, öhm.. - zavarba jöttem, és azt hittem, hogy meg kéne magyaráznom, de inkább elengedtem - Nem tudom, hogy mik azok.
- Uhum - bólogatott Beck szarkasztikusan jelezve, hogy nem hiszi el, hogy nem tudom, bár nem is vártam, hogy elhigyje vagy ilyesmi. Ekkor vissza fordultam a kapu irányába, de a perifériás látásommal láttam, ahogy egymásra mosolyognak és tátognak valamit. Ajajj. A kínos pillanatot Henderson szakította felébe azzal, hogy az ez idő alatt lepedőkből össze kötött 'kötelet' felemelve megszólalt.
- Nem biztos hogy ez úgy fog működni ahogy elterveztem, de - egy nagyot lendítve rajta feldobta az Ő oldalukon, és az egyik vége leesett a miénken egy oszlopot formálva ezzel - abrakadabra - mondta ismét nagyon büszkén magára.
Ez az egész helyzet egyszerűen émelyítő. Mintha a plafonon állnának, de a padlón vannak. És ezen kéne átmennem? Ha felmegyek arra kezd el húzni a gravitáció? Mintha hallucinálnék pedig most még csak nem is vagyok beállva... Durva.
- Most húzzátok meg, lássuk ki tart-e - kiabálta át a csodabogár, Buckley pedig azonnal rá rántott egyet a kötélre, az pedig mozdulatlanul állta. Vett egy nagy levegőt, majd elkezdett rá felmászni. A lyukon át érve át fordult és a matracokra esett. Ezután megindult Beck is, meglepően bátran, pedig tériszonya van. Biztos az adrenalin. Ez amúgy elég állat. Vettem egy nagylevegőt és Én is felmásztam, majd mikor megindultam lefelé és zuhanni kezdtem, na az hatalmas volt. Felálltam és vártam, hogy Wheeler-ék is jöjjenek, de mikor felnéztem csak azt vettem észre, hogy Steve Nancyt rángatja, és a nevét üvöltözi, a lány pedig fennakadt szemekkel áll, és nem reagál semmire. MIÉRT CSINÁLJÁTOK EZT VELEM, ISTENEM?!