A Pokol Valódi Tüze // Eddie Munson ff //

𝟘𝟚𝟠

/Becca szemszöge/

Végig ideges voltam az út közben, de Eddie egészen higgadt maradt. Többször is útba igazítást kért, hogy minél gyorsabban vissza jussunk Hawkinsba. Nem sokat beszélgettünk út közben, el voltunk merülve a gondolatainkban. Már ismerős volt a hely mikor Eddie megszólalt.
- Mi lesz a zsarukkal? Meg úgy mindenki mással? Biztos vagyok benne, hogy már mind a három gyilkosságot a nyakunkba aggatták, és az egész városban megy a vadászat a szörnyszülöttekre.
- Valahogy biztosan megoldjuk majd, ne aggódj. Dustin-ékat lesz egyedül necces megtalálni, onnantól maradhatunk az erdőbe - mondtam ki az egyetlen dolgot amit nem tudtam elképzelni, hogy hogyan oldunk meg.
- Várjunk csak - mondta Eds miközben felcsillant a szeme - Dustin adott egy walkie-talkie-t, azt is ott hagytam a csónakházban, szerintem ki sem kell mennünk az erdőből. Csak oda hívjuk Őket egy helyre amit biztosan megtalálnak, mint mondjuk a koponyakő, és kész - vázolta fel a tervét.
- Ez szuper ötlet, csak ne legyenek zsaruk a csónakháznál.
- Na igen, és a kocsit is el kell rejtenünk valahol - sóhajtott egyet a göndörke.
- Azzal nem lesz gond, Hawkins határában parkol jó pár roncs, beállsz közéjük és kész, nem hinném, hogy eddig nem fésülték át azt a részt, tehát nem fogják újra, annál biztos, hogy lustábbak - mondtam ki az ötletet ami amúgy is a fejemben volt, mert már gondolkodtam rajta korábban.
- Ez remek ötlet baby - válaszolt lelkesen és közelebb hajolt egy puszira. Néhány percen belül már meg is láttuk a roncsokat. Egyre idegesebbek lettünk ahogy közeledtünk Hawkins-hoz, de mindketten próbáltuk leplezni.
Eddie be is állt a roncsok közé. Ismét megvártam, hogy kinyithassa nekem az ajtót, mert látszott rajta, hogy örül neki. Ki akartam szállni, de Ő oda állt az ajtóba és felém nyújtotta mind két kezét. Előre hajoltam hozzá, Ő pedig a hónom alá tette a kezeit és úgy emelt ki a kocsiból, Én pedig amilyen gyorsan csak tudtam letettem a lábaimat a földre, mert megijedtem. Ő kiskutya szemekkel meredt rám és a könnyei majdnem kicsordultak.
- Szerelmem, meg kell ígérned nekem, hogy vigyázol magadra, nem hősködsz, és ha bármi rosszul sülne el akkor magadat mented - mondta a szemembe nézve, majd egy durva mozdulattal magához lökött és olyan erővel szorított mint még soha.
- De...- akartam bele kezdeni, de félbe szakított.
- Nem, hercegnőm kérlek, ne legyen semmi "de", ígérd meg, hogy nem esik semmi bajod. Könyörgöm!
- Rendben, meg ígérem édesem, de akkor Te is vigyázz magadra és nem hősködsz, oké?
- Kivéve ha rólad van szó - válaszolta határozottan, mintha Én ezt hajlandó lennék elfogadni.
- Nem drágám ez nem így működik. Gondolj bele, hogyha nagyon veszélyes helyzetbe keveredünk, és Te megmentesz engem a haláltól, de Te nem éled túl. Szerinted kinek lenne rosszabb, annak aki megy vagy annak aki marad? Örök életemben magamat hibáztatnám, és soha sem tudnám elfogadni - nyögtem ki már majdnem sírva.
- Na, ne is gondolj ilyenekre hercegnőm, oké? Senki nem fog meghalni, és nem lesz semmi baj. Ígérem, hogy vigyázok magamra, rendben?
- Köszönöm - elkezdtek folyni a könnyeim szóval elengedtem Eddie-t, hogy letörölhessem őket, de Ő megelőzött. A kezei közé zárta az arcom és a hüvelykujjával kezdte el törölgetni őket.
- Szeretlek Becca Jones - suttogta.
- Szeretlek Eddie Munson - suttogtam vissza.
- Örökké? - kérdezte.
- Örökké. - feleltem és felé nyújtottam a kisujjam. Ő bele akasztotta a kisujját az enyémbe, majd lehajolt hozzám és egy csókkal pecsételtük meg az eskünket. Aztán a homlokunkat össze érintve néztünk egymás visszatartott könnyekkel telt szemébe, továbbra is össze kulcslot ujjakkal.
- Indulnunk kéne... - sóhajtotta.
- Menjünk - bólintottam egyet, majd elengedtük egymást és az erdő felé indultunk. Innentől már ismertük a környezetünket szóval gyorsan haladtunk. Csendben sétáltunk egymás mellett kézen fogva. Kicsit több mint fél óra alatt oda értünk Rick házához ami sárga rendőrségi szalaggal volt körül kerítve. A csónakházon ütött lyukra is egy csomó ilyen szalagot tettek fel, ránézésre nehéznek tűnt bejutni oda anélkül, hogy felsértenénk, és az sem biztos, hogy ott hagyták a walkie-t. Rendőr éppen nem volt ott, de azért távolról mértük csak fel a terepet.
- Mit gondolsz? Próbáljuk meg? - néztem rá a férfira, akinek már a szeméből ki lehet olvasni a választ.
- Mindjárt jövök - mondta és már el is kezdett óvatosan oda menni a csónakházhoz. Mikor oda ért egy hirtelen mozdulattal lefeküdt a földre és átcsúszott a szalagok alatt. Pillanatok alatt vissza szaladt hozzám.
- Nincs már itt, de szerintem vannak zsaruk a házban - mondta halkan.
- Miből gondolod? - kérdeztem ijedten.
- Csörömpölést hallottam mikor jöttem kifelé.
- Bassza meg - a ház felé fordultam és láttam, ahogy nyílik az ajtó.
- Futás - suttogta majd megfogva a kezem elkezdett húzni abba az irányba amibe amúgy is indultunk volna. Bele telt egy kis időbe mire úgy éreztünk, hogy lassíthatunk, és igen csak kifulladtam.
- Jól vagy hercegnőm? - kérdezte Eddie lihegve.
- Persze, Te? - válaszoltam a levegőt kapkodva.
- Én is - bólintott. Most már lassabban sétáltunk tovább, de így nem lett megoldva a probléma. Ekkor hallottam valamit. Mintha építő ipari gépek zaja lett volna.
- Hallod ezt? - kérdeztem.
- Micsodát? - nézett rám furcsán.
- Mintha gépek zaja lenne, nem? Lehet, hogy van itt valami építkezés, szerintem még munkásokat is hallok. Náluk biztosan van rádió.
- Azta, és tényleg. Menjünk oda - felelte lelkesen. Követtük a zajok irányát, és egy fa mögé bújva vártunk és kerestük, hogy honnan tudnánk rádiót lopni. Ekkor láttam, ahogy egy munkás leveszi az övét amiben a rádiója volt, és elmegy wc-re. Éppen nem figyelt oda senki, és tudtam, hogy Eddie nem hagyná rám szóval oda szóltam neki.
- Nézd csak - mutattam az öv irányába - menj, menj, menj!
Eds bólintott egyet és azonnal oda lopakodott, majd szépen lassan ki vette a rádiót és vissza futott. Szerencsére senki nem vette észre.
- Király vagy baby - suttogtam és elkezdtem futni. Egy ideig futva aztán már sétálva haladtunk a koponyakő felé. Körülbelül 20 perc alatt érhettünk oda. Egyből leültünk a kő mellé és Eddie már babrálni is kezdte a rádiót.
- Tudod a frekvenciát? - félve kérdeztem, mert Én egyáltalán nem tudtam.
- Elvileg igen - válaszolta nem túl bíztatóan. Beállította, majd lenyomta a gombot és beszélni kezdett. - Dustin hallasz? Esetleg Wheeler? Valaki?
- Eddie, baszki minden oké? - szólt vissza Dustin.
- Nem haver - dörzsölte meg idegesen az arcát - ez átkozottul messze van az okétól, de vissza jöttünk segíteni.
- Hol vagytok most? - kérdezett vissza idegesen a pösze fiúcska.
- A koponyakőnél. Ismeritek?
- Kitartás, indulunk! - válaszolta Henderson némi várakozás után. Eddie pedig csak idegesen bólogatott. Látszott rajta, hogy nagyon nem akar itt lenni és iszonyatosan fél a rendőröktől. Én is ugyan így éreztem, de Tizenegy azt mondta, hogy szüksége lesz ránk a csapatnak, tehát itt kellett lennünk.
Körülbelül egy órán át remeghettünk ott mire megérkezett Dustin, Max, Steve, Robin, Nancy és Lucas. Elkezdtük nekik elmesélni a történteket.
- Miután kiszabadultam a rendőrségről Eddie furgonjához rohantam, tudtam, hogy le kell lépnünk, nem tudok vezetni szóval nagyon sokat bénáztam és így törtem be a csónakház oldalát - kezdtem bele.
- Innentől pedig át vettem a kormányt és elhajtottunk. Indianapolisig jutottunk, volt egy eléggé király napunk, de aztán Tizenegy kapcsolatba lépett Beck-el, és azt mondta, hogy kelleni fogunk nektek, ezért vissza jöttünk. Vissza akartunk menni a csónakházba a walkie-talki-ért, de azt a rendőrök gondolom elvitték, szóval azt tettük ami mostmár szokásunká vált. Elfutottunk. - magyarázta el Eddie történteket végig szarkasztikusan mosolyogva. Ezek után a többiek Vecna utolsó álozatáról kezdtek el beszélgetni. Dustin pedig végig idegesen járkált az iránytűjét nézegetve. Elég sok információt tudtunk meg így hirtelen Vecnáról a többiektől. Megtudtuk hogyan támad és azt is, hogy honnan.
- Szóval, már csak be kell hozzá lopóznunk a hellyel lefelébe, hogy karót szúrjunk a szívébe - mondta Max szarkasztikusan. Tipikus Max.
- Már ha van szíve - tette hozzá Robin.
- Karót? Miért Ő egy.. Ő egy vámpír? - értetlenkedett Steve.
- Csak egy metafora volt - forgatta meg a szemét a vörös hajú lány.
- Egy pisztoly is hatásos lehet - dobta be Eddie.
- Szerintem vágjuk le fejét - mondta Lucas az eddigi leglogikusabb ötletet.
- Ez még akár működhet is - helyeseltem.
- Bármelyik jó lehet, de egyikre sincs esély amíg nem jutunk át a hellyel lefelébe - jelentette ki Nancy.
- Bár vissza érne Tizi - sóhajtotta Max.
- Régen minden sokkal könnyebb volt. Annak a lánynak szuper ereje volt - áradozott Steve.
- Szuper ereje, igen, már említették - mondta morcosan Eddie, mert most nem éppen volt oda Tizenegy-ért, hiszen miatta jöttünk vissza. - Hé, öhm Henderson nem lett kárhozott, ugye? - nézte értetlenül a még mindig járkáló baseball sapkás fiút.
- Kárhozott? Nem, nem, nem, nem, dehogy. Hibbant? Az annál inkább. - válaszolta Steve.