A Pokol Valódi Tüze // Eddie Munson ff //

𝟘𝟚𝟟

* * *
   Mi? Hol vagyok? Riadtan néztem körbe a szobában mikor rá jöttem, hogy jaj basszus tényleg, nem a szobámban, hanem Indianapolisban vagyok. A nap besütött az ablakon, de nem úgy ahogy általában szokott reggelente, hogy úgy tűz, hogy mindjárt kisüti a szemem. Most csak szimplán világos volt. A nagy városhoz mérten csicseregtek a madarak is. A testem pedig még mindig mintha remegett volna. Egyből Eddie-t kerestem, de hiába forgolódtam és tapogattam az ágyat, Munson nem volt sehol. Megijedtem. Itt hagyott volna? Lehetetlen... Mennyi lehet az idő? Most már egy órát kezdtem el fürkészni hátha van valahol a falon. Találtam is egyet az ajtó fölött, de nem hittem el amit láttam. HÁROMNEGYED KETTŐ VAN? Délig el kellett volna hagynunk a szobát, nem? És a ruháink is még a mosodában vannak? És hol van Eds, lelépett volna? Hihetetlenül ideges lettem. De egyszer csak nyílott az ajtó. Eddie lépett be rajta egy tálcával a kezében.
   - Oh már felkeltél hercegnőm? Hoztam neked reggelit - moslyogott rám nagyon aranyosan miközben oda jött az ágyhoz, és az ölembe tette a tálcát, Ő pedig le ült mellém az ágy szélére. Látta, hogy az órát vizslatom, ezért folytatta - Ne aggódj, megbeszéltem lent, és amíg van másik szoba amit kiadhatnak, addig maradhatunk. Imádnak minket amiért ide hoztuk a DIO-t, még ingyen desszertet is kaptál - mutatott egy adag csoki pudingra a tálcán. - Örülök, hogy végre ki pihented magad szívem. Eddig bele sem gondoltam, de Eddie-nek hála a karjaiban végre tudtam annyit aludni, mint egy normális ember, végre kipihent voltam és a világot is szebbnek láttam miután megnyugodtam.
- Ahj annyira köszönöm - néztem rá bociszemekkel, és láttam az arcán, hogy ezt most nagyon cukinak találta. Közelebb hajolt és elkezdett mutogatni az arcára.
- Azért egy puszival tartozol érte - amint kimondta, már adtam is egy hatalmas puszit az arcára, aztán mielőtt el vette volna a fejét még egy csókot is lehelt az ajkaimra. Annyira imádom.
- Na, jó étvágyat hercegnőm, ha végeztél az evéssel akkor öltözz fel, mert picit hűvös van. A ruháid ott vannak összehajtva a kanapén - mondta miközben fel kelt az ágyról és ismét megkörnyékezte a rádiót. Ekkor tűnt csak fel, hogy Ő már fel van öltözve.
- Te jó ég, édesem Te egy igazi csoda vagy, köszönöm, köszönöm, köszönöm - mondtam olyan magas hangon amiről nem tudtam, hogy ki tud jönni belőlem, de annyira álomszerű volt ez a reggel, hogy nem tudtam vissza fogni a belőlem kitörő örömöt. - Várj csak, Te be tudtad indítani a szárítót? - kérdeztem kicsit meglepődötten, de azért félig már kacagtam.
- Hát persze - mosolygott rám, és már majdnem el is hittem. - Na jó, kértem egy kis segítséget, de egyedül vettem ki és hajtottam össze - tette hozzá nevetve. Istenem, olyan édes. Közben a rádiót is sikerült bekapcsolnia. Éppen Toto - Africa szólt, a dallama gyönyörűen passzolt ehhez a "reggelhez". Annyira hangulatos ez az egész. Óriási boldogság járta át a lelkem. Soha nem ébredtem még ilyen jól. Köszönök mindent Eddie Munson.
- Annyira szeretlek - mondtam továbbra is fülig érő szájjal és bociszemekkel. Aztán neki láttam az evésnek.
- Én is téged szívem - büszkén nézett rám, és látszott a szemén a boldogság. Át ment az ágy túlsó felére, és a feje alá helyezve mindkét kezét mellém feküdt és mosolyogva bámulta a plafont.

/Eddie szemszöge/

   Itt fekszem álmaim nője mellett egy csodálatos éjszaka után. A tegnapi nap folyamán megszereztem a hercegnőmet és egész nap az ajkain csünghettem. Egy Indianapolisi játékteremben flipper csúcsot döntöttem, aztán vagy 2 órán át zenéltünk egy hihetetlenül gyönyörű hangszerüzeltben méregdrága gitárokon és Ronnie James Dio felfigyelt a zenénkre. Együtt söröztem és ebédeltem a hősömmel, és ha ez még nem lett volna elég, pár szál füves cigiért cserébe meghívott minket egy koncertjére, felrángotott a színpadra és két számot is eljátszottunk velük egy óriási tömeg előtt. Aláírásokat és képeket kértek tőlünk, utána pedig az egész DIO-val együtt vacsoráztunk. Nem hittem, hogy lehet még fokozni azt a napot, de Beck-nek sikerült, amit az éjszaka műveltünk egyszerűen leírhatatlan, hihetetlen, hogy mire képes a szájával, te jó ég. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez a nap és ez az éjszaka velem történt meg. Vissza gondolok és olyan mintha egy álom lenne. Be kell valljam, haragudtam Beck-re, hogy miatta kerültem egy nagyon szörnyű helyzetbe, de mióta behajtott a furgonommal a csónakházba, egyszerűen meseszerűvé fordult az életem. Becca Jones a legjobb dolog ami valaha történt velem. Szebbé tette a gyerekkorom, és egy gyönyörű jövőre adott kilátást. Beck és Eds Shelbyville-ből. Egy hajfestés, néhány új tetkó és senki sem ismer fel minket Hawkinsból. Meg tudnánk élni a zenélésből és élhetnénk akár utazva is. Kis gyűjtögetéssel lecserélhetnénk a furgont egy lakókocsira és akkor akár még családot is alapíthatnánk így. Vagy átköltözhetnénk Európába, ott még bujkálnunk sem kéne.
   Ekkor felemeltem a fejem, hogy rá nézzek Beck-re, mert egy ideje már csendben ült. Még evés hangot sem hallottam. Felnéztem és a vér is megfagyott bennem attól amit láttam.
Óriási pánik jött rám, egyszerűen nem kaptam levegőt és akaratlanul is folyni kezdtek a könnyeim. Beck szemei fel voltak akadva mint Chrissy-nek. Egyből felpattantam mellé és rázni kezdtem a vállát. Hiába tudtam, hogy ha ez Vecna, akkor már hiába is teszek bármit.
- BECK KÉRLEK NE, NEM, EZ NEM TÖRTÉNHET MEG, NEM NEM NEM NEM, BECK ÉBREDJ, KÉRLEK HERCEGNŐM - pánikolva és sírva üvöltöttem. Tudtam, hogy nem megyek vele semmire ezért a nyakába borultam, hihetetlenül szorosan kezdtem el ölelni miközben zokogtam.
- Vissza kell mennünk Hawkinsba - jelentette ki Beck rémülten.
- Mi? - kaptam fel a fejem kissé továbbra is pánikolva, de hatalmas kő esett le a szívemről mikor meghallottam a hangját. Felnéztem és a csillogó kék szemeit láttam, ami megnyugtatott. Még jobban folyni kezdtek a könnyeim és még szorosabban átöleltem és végre Ő is vissza ölelt engem. - Azt hittem, hogy elveszítelek hercegnőm, kérlek soha többé ne ijessz így rám. Mi történt?
- Max bajban van, Venca megátkozta.
- Ezt honnan veszed? - kezdett nagyon megijeszteni.
- Tizenegy.
- Tizenegy? - hirtelen nem értettem, hogy miről beszél.
- Vissza nyerte az erejét és belépett az elmémbe. Vecna megölt Chrissy-n kívül még 2 embert, és Max-et is kinézte magának. Egyszer már megmentették, de végeznünk kell Vecnával ahhoz, hogy Ő túlélje. Sietnünk kell, a többieknek szüksége lesz ránk. Tizenegy nem hinném, hogy vissza tud térni időben, de mi igen. Dustin égen-földön keres téged, Én pedig nem fogom magára hagyni Max-et. - hadarta el a lány miközben idegesen felkelt és öltözni kezdett.
- Azt hittem téged is Vecna kapott el, úgy megijedtem - sóhajtottam egyet. - Ha úgy látod, hogy mi tudunk ott bármit is segíteni, akkor induljunk. Követlek téged bárhová! - jelentettem ki. Ő vissza szaladt hozzám félig felöltözve és karjaimba omlott.
- Nagyon köszönöm! Max-re húgomként tekintek, és nem hagyom, hogy Őt is elragadja tőlem egy szörny. - Beck nagyon elszántan mondta, Én pedig kicsit ideges lettem. Tudtam, hogy ezzel Hargrove-ra utalt és Én magam sem tudom, hogy miért, féltékenységet éreztem. De nem törődtem ezzel az érzéssel, mikor elengedtük egymást Beck elkezdte folytatni az öltözést, Én pedig össze kapkodtam minden cuccot amit a zsebeinkből pakoltunk ki mosás előtt.
   Perceken belül el indultunk lefelé. Leadtuk a recepción a kulcsot, és nagyon kedvesen köszönt el tőlünk a hölgy, azt mondta, hogy ha újra erre járunk, mindenképpen náluk szálljunk meg. Az éttermen keresztül mentünk ki. A hölgy aki tegnap is segített, és ma az ingyen desszertet is adta, megszólított minket. Nagyon sokat beszélgettem vele ma reggel, szóval gondoltam, hogy el akar majd köszönni.
- Oh, már is mentek?
- Igen, köszönjük szépen a vendeglátást, nagyon szuper ez a hely - válaszolta Beck.
- Nem szeretnétek vinni magatokkal valamit az útra?
- Nagyon szépen köszönjük Mrs. Davis, de sajnos sietnünk kell.
- Eddie, mondtam már, csak Marry - mosolygott rám a hölgy - na gyere ide fiacskám.
- Rendben rendben - kínosan mosolyogva oda léptem hozzá és egy teli papír zacskót nyomott a kezembe.
- Valaki kikérte, de itt is hagyta, szendvicsek vannak benne meg sültkrumpli, vigyétek el. És várj csak - emelte fel a mutatóujját és a hűtőhöz ment. Két nem alkohol mentes sörrel a kezében jött vissza - Tessék, de csak okosan.
- Úgy lesz, köszönjük szépen - el kezdtem kihúzni a pénztárcát a zsebemből, de a hölgy át hajolva a pulton rá csapott a kezemre.
- Ajándék - bólintott egyet mosolyogva.
- Azta, nagyon szépen köszönjük Marry, egy igazi angyal vagy. Szabad? - kérdeztem tőle kitárt karokkal.
- Hát persze - mondta, és a pulton áthajolva megölelgetett, aztán össze borzolta a hajam - vigyázzatok magatokra és gyertek vissza minél hamarabb.
- Úgy lesz - bólintottam és mosolyogtam. - Köszönünk mindent, Viszlát Marry, további jó munkát! - integettem miközben elindultam az ajtó felé.
- Viszlát Eddie és viszlát csajszi, remélem legközelebb többet beszélünk, és vigyázz arra a szeleburdi kölyökre - integetett oda Beck-nek aki csak értetlenül nézte az eseményeket.
- Úgy lesz, ígérem. Viszont látásra! - köszönt el Beck is molyogva, majd utánam jött. Kimentünk a kocsiba majd mosolyogva, és meglepetten kérdezte.
- Ez meg mi volt?
- Végig beszélgettem vele a reggelt, nagyon aranyos hölgy és Ő tényleg Shelbyville-i, segített kicsit csiszolni a sztorinkon, és tőle kaptad a desszerted is. Társ tulajdonosa a helynek - magyaraztám mosolyogva, mert nagyon örültem annak, hogy össze barátkoztam Marry-vel.
- Nagyon aranyos hölgy, tényleg szeretnék még vissza jönni ide megismerni - mosolyogott rám nagyon lelkesen.
- Amint vége ennek az egésznek, vissza jövünk, ígérem - végig simítottam a combját, aztán beindítottam a furgont és elkezdtem hajtani abba az irányba ahonnan jöttünk.