A Pokol Valódi Tüze // Eddie Munson ff //

𝟘𝟘𝟞

   Az arcukra volt írva a rémület, de próbáltak úgy viselkedni, mint akik közel járnak ahhoz, hogy teljesítsék a feladatukat.
- Eddie - jött oda hozzám Henderson a vállamra téve a kezét - mi a helyzet? - kérdezte egy iszonyatosan kínos mosollyal az arcán. Majd rá néztem a Wheeler kölyökre aki még ennél is drasztikusabban próbálta leplezni, hogy be van szarva. Néha azért élveztem, hogy ennyire tartanak tőlem, pedig nem hinném, hogy egyáltalán tudnék nekik ártani. Hajh Ők is ugyan olyan őrültnek tartanak mint mindenki más, csak jól leplezik. Nem fogok finomkodni velük.
- Találtatok már beugrót? - szegeztem nekik a kérdést.
- Rajta vagyunk - vágta rá a vállamon támaszkodó majd vett egy nagy levegőt, míg a másik csak bólogatott miközben bíztató arcot próbált vágni vagy mi, de engem inkább csak nyugtalanított.
- Mi az, hogy rajta vagytok? - húztam fel a szemöldököm.
- Végig kérdeztünk már mindenkit akit lehet - mondta Mike kissé flegmán.
- Még azt is akit nem - próbálta elviccelni a másik kölyök.
- De senki nem akar jönni. - fejezte be a Wheeler gyerek.
- Ha annyira mindenkit megkérdeztetek, és senki nem mutatott egy szikrányi érdeklődést sem, akkor mégis kit akartok rá venni? - mondtam lassan, és félelmet keltően néztem rájuk.
- Igazából volt valaki aki mutatott érdeklődést - vigyorgott rám Dustin, majd hirtelen azt vettem észre, hogy a haverja oldalba löki a könyökével, hátra fordulnak és sugdolózni kezdenek.
- Mégis ki lenne az? - vártam, hogy abba hagyják a suttogást és végre elmondják.
- Senki, senki. - rázta meg a fejét a pösze fiú.
- Haver, ez így nem kóser, ha bele kezdtél fejezd is be - hunyorogva néztem rá, ami meg is hozta a hatását mert egyből eleredt a nyelve.
- Becca Jones - mondta ki nagyon gyorsan a nevet, majd sziszegő hangot adott ki, Mike pedig ismét oldalba vágta.
- Ahj Beck, miért kerül ma elő ennyiszer a neved? - dörzsöltem meg az egyik kezemmel az arcomat. Bassza meg, ezt most hangosan kimondtam? Mindegy, mentem ami menthető. - Az ki van zárva. - emeltem fel a hangom.
- De "Beck" - elnyújtva a nevet amit használtam idéző jeleket mutatva a kezével kezdett bele Henderson - volt az egyetlen aki egyáltalán tudta miről beszélünk, és benne lett volna a játékban egészen addig amíg ki nem derült, hogy a Pokol Tüzében kellene játszania. És azért nem ment bele, mert szerinte kiakadtál volna ha Őt visszük oda, de ha Tee - ismét elkezdte nyújtani a szavakat - azt mondanád, hogy szívesen látod... akkor meg is lenne a ma esti beugrónk.
- Sürgősen felejtsd el Henderson! - förmedtem rá.
- Miért? Ő legalább tud játszani, és lenne esélyünk, egy kezdővel buktuk az egészet - nyavalygott az említett - Talán attól félsz, hogy simán legyőz? - próbálta felhúzni az agyam.
- Ugyan, azt a csajt Sinclair-hez hasonlóan elragadta a sötét oldal, biztos vagyok benne, hogy az elmúlt pár évben még csak nem is nyúlt kockához.
- Akkor mégis mitől félsz?
- Én nem félek, csak nem vagyok rá kíváncsi, ennyi - mondtam egy fintor kíséretében.
- Miért utálod ennyire? - szinte felháborodva vágta hozzám a kérdést.
- Ahhoz neked semmi közöd - mondtam kicsit keményebben mint szerettem volna - menjetek, keressetek mást.
- És mi lesz ha nem találunk? - kérdezte meg Wheeler.
- Akkor repültök a klubból.
- Ne már haver - nézett rám iszonyatosan csalódott fejjel a másik bárányka.
- Találjatok valakit és kész, nem olyan nehéz ez!
   - De, Eddie, iszonyatosan nehéz! Senki nem akar játszani, aki meg szívesen játszana arról hallani sem akarsz, legalább utolsó utáni lehetőségnek hadd hívjuk meg Beccát - kelt ki magából az eddig higgadtan próbálkozó alacsony kis barátom.
- Nem! De egyáltalán honnan ismered? - most már nagyon érdekelt, hogy hogyan keveredtek ezek Jones közelébe, de korábban kínos lett volna megkérdezni.
- Max, az egyik barátunk mutatta be, és tőle tudtuk meg, hogy játszott, arról meg Ő szólta el magát, hogy korábban a klub tagja is volt.
- Értem szóval akkor rólam is beszéltetek - vettem egy nagy levegőt és próbáltam a lehető legérzelemmentesebben kideríteni, hogy vajon mit pofázott rólam - mit mondott még?
- Tulajdonképpen semmit - rázta meg a fejét össze ráncolt szemöldökkel - azt mondta, hogy utálod, ezért nem jöhet "vissza" a klubba és faképnél hagyott. - látszott rajta, hogy rendesen felbaszta a dolog. De ne már, biztos mondott ennél rosszabbat is, Beck egy igazi méregzsák, és konkrétan szinte mindent elvettem tőle amit szeret, csakmert féltékeny voltam Hargrove-ra, utána meg cserben hagytam a lehető legszarabb időszakában. Pontosan tudtam, hogy végezni akart magával és hogy "segítséget kér tőlem", mert az Én biztonságos helyemen akarta megtenni, láttam is Őt, csak két lány közbe lépett, amit Én lehet, hogy nem tettem volna. És ezek után is csak annyival jön, hogy Én utálom? Ő miért nem gyűlöl bassza meg?! Gyanakvóan néztem a srácokra miközben ezen gondolkoztam.
- Mi van? Tényleg nem mondott többet. - akadt ki a nézésemen a Dustin - olyan furák vagytok ember, mi a franc volt köztetek?
- Beck szimplán csak... - nem is tudtam, hogyan fogalmazzam meg Ha rá gondolok csak az jut eszembe, hogy mennyire elkúrtam, pedig Ő jelentette nekem a világot, semmit sem bánok ennyire minthogy eltaszítottam az életemből - Ő csak... Neki köszönhetem életem legnagyobb hibáját. - fejeztem be a mondanivalómat, hogy semmi konkrétat ne szűrhessenek le belőle, de látszott rajtam, hogy nyomaszt ez az egész.
- Érteem... És ha nem szólna hozzád egy szót sem? Csak velünk beszélne játék közben. - vetette fel az ötletet. Úgy érzem kénytelen leszek bele menni, különben senkit nem fognak szerezni, és akkor baszhatom, tényleg át kell majd rakni.
   - Legyen, a legutolsó utáninak maradhat ez a lehetőség.
- Mi? Komolyan? - lepődött meg az ötletgazda.
- Ja - húztam el a számat, majd közelebb mentem hozzájuk és nagy erővel a vállukra tettem a kezem - de azért ne adjátok fel, bármilyen más embernek jobban örülnék.
- Értettük! - mondták szinte egyszerre, majd Én át vágtam közöttük és tovább sétáltam. Egyből hallottam ahogy sugdolózni kezdenek, és biztos voltam benne, hogy még csak meg sem fognak próbálni mást keresni. Titkon kicsit azért örültem neki.
- Koponyakő... Mindig ott van - mondtam magam elé a levegőbe mosolyogva éppen olyan hangerővel, hogy hallják, majd intettem egyet azt jelezve, hogy "nem kell megköszönni", és ezzel kb az áldásomat is adtam rá, hogy ide rángassák a lányt. Hátra kukkantva láttam ahogy már rohannak is. Mostmár tényleg izgulok az este miatt. Nem tudom, hogy hogyan fog ez az egész elsülni, de remélem nem lesz rossz vége. Mielőtt bementem volna a suliba elszívtam egy szál cigit, de egyből a terembe indultam utána. Azt akartam, hogy minden tökéletes legyen, le akartam nyűgözni a mi kis beugrónkat.

/Becca szemszöge/

   Miaf? Ezek mit keresnek itt? Éppen a szokásos helyemen ücsörögtem mikor megláttam a fák közül felém futni Mike-ot és Dustin-t. Az észlelésem után elég gyorsan ide is értek.
- Szia Becca - mondta Mike mintha mindjárt kiköpné a tüdejét, és a hátát behajlítva a lábaira támaszkodott a kezével.
- Jézusom, Ti mit csináltok itt? - kérdeztem, mire Dustin felmutatta a mutató ujját várakozásra intve, mert még nem tudott megszólalni. Bele törődtem és vártam amíg össze szedi magát. Percekkel teltek el mire vett egy utolsó nagy levegőt és megszólalt.
- Nos.. Beck - kezdte el, mire görcsbe rándult a gyomrom, Eddie óta senki nem hívott így, félbe szakítottam.
- Ne hívj így!
- Rendben rendben - mondta a szokásos kis beletörődő mosolyával majd a kezével mutogatta, hogy nyugodjak le, és egy újabb mély levegő után folytatta. - Munson maga kérte, hogy hívjunk meg téged a ma esti D&D játékra.
- Haveer - vágta rá Mike és oldalba könyökölte az előbb megszólalólt.
- Mi van? Tényleg így volt - fordult felé.
- Végülis is valóban mondhatjuk így is - törődött bele mire mindketten rám néztek.
- Komolyan? - kérdeztem gyanakvó arckifejezéssel.
- Igen igen komolyan - lelkesen bólogatott - csak annyi hogy - kezdte el nyújtani a szavakat és a köztük lévő szüneteket a fiú.
- Igen? - kérdeztem vissza, hogy haladjon már.
- Arra kért, hogy vele ne beszélj majd csak a játékosokkal - bökte ki gyorsan. Mike egy gyilkos pillantást vetett rá, de vissza fordult felém és félve rám mosolygott. Semmi képpen sem mondtam volna igent, de így meg aztán végképp nem.
- Nem, nem srácok, szó sem lehet róla.
- Becca kérlek - mondta nyűgösen Mike.
- Nem! - emeltem fel a hangomat.