A Pokol Valódi Tüze // Eddie Munson ff //

𝟘𝟙𝟙

/Becca szemszöge/

   Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen jönnek majd az ötletek. Bár így sem lesz egyszerű, egy kicsit sem, és most lehet, hogy jobban bele keveredek ebbe a szörny mizériába, de nem baj. Én is hibás vagyok, hogy ez történt Munsonnal, sőt talán egyedül az Én hibám, ezért jóvá akarom tenni. Annyira örül nekem, el sem merem képzelni, hogy mi lenne ha elmondanám neki, hogy Én dobtam be a nevét Chrissy-nek. Én vagyok Eddie poklának valódi tüze. Miattam kellett mindezt átelnie. Éppen Rick háza felé haladunk, a biciklit a koponyakőnél hagytam, hogy véletlenül se lássa majd meg odakint senki amíg bent vagyunk. Egymás mellett sétáltunk a fák között, én azt hittem csöndben, de mintha beszélne hozzám. Basszus nem figyeltem rá.
- Ne haragudj, nem figyeltem. Elmondanád újra?
- Persze - nevetett egyet - röviden csak annyit, hogy semmit sem változtál, ugyan olyan kattos picsa vagy mint voltál. Csak persze hosszabban mondtam és szépen - nevetett tovább.
- Heey, mondjuk jogos, de heey - nevettem el magam - Te is ugyan olyan kontrollálhatatlan fasz vagy. Szép volt a tegnapi kis magán számod is az ebédlőben. - jegyeztem meg neki kissé szemrehányóan, de nevetve.
- Ja, szóval láttad?
- Mint konkrétan mindenki - nevettem majd bele ütöttem egyet finoman a vállába - felcseszett az újság, mi?
- Miért ismersz ennyire? - kacagott kicsit, de komolyan kérdezte. A nevetést abba hagyva feleltem.
- Mert Te vagy a másik felem.

/Eddie szemszöge/

   Már akkor össze szorult a gyomrom mikor ezt a mondatot ki mondta, de folytatta.
- 10 év Eds, 10 év. Lehet, hogy az útjaink külön váltak, de a múltat nem lehet kitörölni. Csak Te voltál nekem, és neked is csak Én. Együtt lettünk azok amik. - Eddig a lába elé figyelt, de rám nézett az utolsó mondata után, és Én is egy ehhez hasonló érzelmes beszédre készültem éppen, de keresztbe tett nekem egy gyökér. Pontosabban Beck a lábainak.
- Áááááá - kiabált, mert megbotlott és konkrétan előre bukfencezett egyet a lendülettől. Nem tudtam elkapni, de szerencsére a seggére érkezett. Istenem csak most ne nevessem el magam.
- Jól vagy? - kérdeztem, de elcsuklott a hangom az éppen kitörni készülő nevetéstől.
- Persze - felelte majd hatalmas nevetésben tört ki, így Én is követtem. Fel akartam segíteni, de Ő a földön ülve a nagy nevetgélés közben észre vett valamit.
- Nézd! - kiabált miközben mutogatott maga elé és egyből fel is pattant - Eds, ott van Rick háza! - és elkezdett az épület felé futni. Én is követtem. Esküszöm jobb állapotban van ez a ház mint hittem, hogy lesz. Oda sétált a ház ajtaja mellé, nem láttam, hogy mit csinál, de a következő pillanatokban már éppen a kulcsot rázta a kezében és nyitotta is az ajtót. Istenem, ez a csaj... És még rám mondják, hogy dilis vagyok. Akaratlanul is elnevettem magamat ahogy néztem amit csinált.
- Eddie inkább gyere be - szólt oda nevetve, és Én pedig már indultam is. Már bent voltam, erre Ő ismét megszólalt.
- Ide be jöhetünk szerintem fürdeni, vagy lehúzni Rick-et némi tartós kajával amit itt hagyott, esetleg főzhetünk is, de hosszú távon a csónakház biztonságosabb. Biztos, hogy a házban fognak előbb keresni ha véletlenül itt keresnének és addig lesz időd elfutni vagy ilyesmi. Tehát jobb ha ott alszunk majd egy csónakban vagy a földön. - szinte tátott szájjal hallgattam ahogy beszél. Két dolog volt ami kérdést vetett fel benne. Hogy lehet, hogy ilyen profizmussal kezeli ezt a helyzetet és miért beszél többes számban? Lehetséges, hogy itt akar velem maradni?
- Hé Jones, lassíts egy kicsit, kérdezhetek valamit?
- Persze - picit megszeppent, de érdeklődve figyelt. Arra nem mertem rá kérdezni, hogy vajon csinált-e már ilyesmit korábban, pedig ez motoszkált a fejemben, de arra mindenképpen rá akartam kérdezni, hogy azért beszél-e így mert itt szándékozik maradni.
- Miért beszélsz többes számban?
- Mert mit gondoltál, magadra hagylak? - nézett rám kicsit ingerülten, mintha evidens kellett volna legyen.
- Öhm értem, de nem lesz gáz, ha Te is eltűnsz? Nem fognak gyanítani semmit?
- Egyenlőre nem tűnök el, ma még vissza megyek a városba, megnézem Wayne-t, előkerítem Dustin-ékat, hogy kiderüljön bízhatunk-e bennük, szerzek kaját, aztán vissza jövök, hogy ne egyedül baszd itt a rezet mert bele fogsz halni az unalomba. Különben is, bármi jobb mint anyámmal lenni egész tavaszi szünetben, majd azt mondom neki, hogy egy barátnál leszek aztán ennyi, nem is fogja érdekelni. És mivel később tűnök el mint Te, nem fogják össze kötni a két esetet. Sőt el sem kell tűnnöm, néha néha el mehetek egy-egy kajaszerző körútra, engem nem keres a rendőrség, maximum - és itt olyan hirtelen abba hagyta a beszédet, hogy azonnal biztos lettem benne, hogy titkol valamit.
- Maximum? - kérdeztem vissza picit idegesen.

/Becca szemszöge/

   Azt akartam mondani, hogy maximum Jason Carver fog rám vadászni, de ezt nem mondhatom. Most mondjam el neki, hogy Chrissy pasija látott engem kijönni a szét sírt szemű Chrissy-vel a mosdóból, aki nem mellesleg drogot akart tőlem venni odabent, és hogy biztos vagyok benne, hogy Carver valahogy bele keverne az ügybe főleg ha megtudja valakitől, hogy régen Eddie és Én barátok voltunk? Nem akarom, hogy megtudja, hogy miattam került ebbe a helyzetbe. Ha akkor, ott adok valamit Chrissy-nek és nem a saját bőrömet féltem akkor most nem tartana itt az élete, mert annak a valaminek esélye sem lett pont az Ő otthonában megölni Chrissy-t. Istenem, ezt totál el kúrtam, mit mondjak neki? Eh nem hazudok, inkább csak terelek.
- Ja semmi, lényegtelen - mondtam kínosan, de szerintem egész hitelesen.
- Ha annyira lényegtelen akkor akár el is mondhatod - túl komolyan mondta, szinte már-már megijedtem, de szerencsére nevetett egyet. Gondolom elég meghökkent arcot vágtam és azon. Közelebb jött hozzám, mert viszonylag elég messze állt meg tőlem. Nem tudtam mire készül. Lassan haladt és mikor már szinte csak egy-két méter választott el tőle elkezdett gyorsan de aprókat lépni felém és a következő pillanatban már azt vettem észre, hogy elkezdett csikizni. Már alig kaptam levegőt a nevetéstől. Ő is nevetett. Kapálóztam, forgolódtam, sikítottam, próbáltam Én is csikizni Őt, már azon is gondolkoztam, hogy fogom magam és megharapom. Egymással szemben álltunk, viszont ahogy minden lehetséges módon próbáltam kimászni a csikizéséből megfordultam. Háttal álltam neki, Ő pedig a mellkasomhoz szorítva a kezeimet magához húzott és szorosan megölelt. A fejét a vállamra tette és a fülembe kezdett suttogni.
- Hallgatom hölgyem - várta, hogy elmondjam amibe bele kezdtem, Én pedig egyre kínosabban éreztem magam. A legrosszabb az egészben, hogy nem csak idegességet éreztem, hanem a pillangókat is a hasamban. Na ez már baj.
- Eds, tényleg nem akartam mondani semmit, engedj el kérlek - mondtam szinte könyörögve.
- Rendben, ha ennyire szeretnéd nem kell elmondanod - mondta tök rideg stílusban és egy hirtelen mozdulattal mindkét kezét egyszerre vette le rólam. Nagyon rosszul éreztem magam, azt hittem megbántottam.
- Eds - fordultam hátra, ekkora már Ő is háttal ált nekem - ne haragudj kérek, Én csak - mentegetőzni akartam, de Ő vissza fordult, természetesen nevetve.
- Beck nyugi, csak hülyeskedtem, ha tudnom kell majd elmondod - miután kimondta másodperceken belül megint csak ott állt előttem és újra csikizni kezdett - De ezt akkor sem úszod meg - mondta továbbra is nevetve.