A Pokol Valódi Tüze // Eddie Munson ff //

𝟘𝟚𝟘

/Eddie szemszöge/

Beültünk a kocsiba és most már sokkal felszabadultabban ültünk egymás mellett. Teljes nyugodtsággal tettem a kezemet a combjára és kezdtem el simogatni vezetés közben. Beszélgettünk, kerülve a szomorú témákat, énekeltünk, nevettünk, egy-egy csók is elcsattant. És így telt az út. Eltelt majdnem egy óra. Aztán hirtelen észre vettem valamit. Egy táblát. Tudtam, hogy több lesz az autó, mert reggel persze hogy többen utaznak, de nem gondoltam, hogy ennyivel. És igazam volt, ezek egy nagyvárosra utaló jelek.
- Beck, oda nézz! - szóltam oda a lánynak aki éppen azzal volt elfoglalva, hogy engem nézett és énekelt. Felkapta a fejét, elolvasta a táblát és össze nézve mondtuk ki egyszerre: "INDIANAPOLIS?!"
- Mi? De hát ez hogy lehetséges? - akadt ki.
- Nem tudom bassza meg, nem tudom! - szinte majdhogynem kiabáltam.
- Eddie a tegnapival együtt majdnem több mint 4 órát utaztunk... Indianapolis biztos, hogy bőven kevesebb mint 4 óra Hawkins-tól, azt hittem, hogy ennél jóval messzebb vagyunk - elkerekedtek a szemei és nem értette mi van.
- Tudooom - mondtam nagyon idegesen. - Biztos túl sokat kanyarogtunk, az is lehet, hogy egy tök másik oldalról jöttünk be és azért tartott eddig - vetettem fel az egyetlen lehetséges magyarázatot.
- Mindegy, ez itt Indianapolis, egy hatalmas város, tele ismeretlen emberekkel és rengeteg király hellyel, nem hinném, hogy bárki aki keres is egyből ránk találna, szóval, menjünk be valahová egy reggelire Én azt mondom - nyugodott meg és mondta tök boldogan.
- Igazad van - mosolyogtam rá és nyomtam egy gyors puszit a szájára, mert a sok autó miatt most nagyon az utat kellett figyelnem. Még nem vezettem nagy forgalomban, remélem, hogy azért menni fog. Lejjebb halkítottam a zenét és nem igazán beszélgettem Beck-el sem, nagyon koncentráltam. Ő is látta, szóval nem is beszélt hozzám, csak dúdolgatotta a zenéket amik szóltak, maximum olyan hangosan mint amilyenre a rádiót hagytam. És pontosan erre volt szükségem, mert a kínos csend sem lett volna jobb. Ő egyszerűen csodálatos. Egy kis idő után ráéreztem az itteni forgalomra és megnyugodtam.
Pár percig haladtunk így, és már Én is jobban el kezdtem nézelődni. Láttam egy nagyon kellemesnek tűnő helyet, és akartam is mondani, hogy szerintem menjünk be oda, de Beck előbb megszólalt.
- Uuh, ahhoz a helyhez mit szólsz? Nekem nagyon tetszik - mutatott csillogó szemekkel pontosan arra a helyre amit az előbb kinéztem.
- Én annyira szeretlek hercegnőm - nyögtem ki széles mosollyal az arcomon miközben már próbáltam is parkoló helyet keresni a hely közelében.

/Becca szemszöge/

Hercegnőm? Hát ez új... Annyira tetszik az a kis "m" betű a végén.
- Én is szeretlek, de ez, hogy jön ahhoz, hogy megfelel-e a hely? - néztem rá bután, miközben Ő a nyelvét kidugva próbált koncentrálni a parkolásra. Olyan édes, ne már.
- Én is pont azt a helyet néztem ki - mosolygott miközben leállította a motort, mert sikerült a parkolás. Hogy nem vettem eddig észre, hogy mi ennyire passzolunk? Nagyon gyorsan pattant ki a kocsiból és indult át az Én oldalamra. Na jó, legyen. Tudtam, hogy az ajtót akarja kinyitni, és most hagytam is neki. Pillanatokon belül ott is volt. Kinyitotta és továbbra is fogva a kilincset megvárta amíg távolabb megyek az ajtóból. Ekkor egy hirtelen mozdulattal becsapta, és elkapva a derekamat magához rántott.
- Köszönöm hercegnőm - és egy hosszú ideig tartó puszit nyomott a számra. - Na gyere menjünk - a derekamat az egyik kezével továbbra is tartva fordult a kinézett étterem irányába. Ahh, elolvadok... Mikor lettem Én ennyire érzelgős?
Az étterembe lépve megcsapott a kaja illata és egyből éhes lettem. Biztos vagyok benne, hogy Eddie is az. Nagyon otthonos volt, nem az a tipikus puccos, nagyvárosi étterem, hanem tényleg egy egyszerű kisvárosihoz hasonló faloda tele egészségtelen ételekkel. Szerintem pont ezért tetszett meg mindkettőnknek. Leültünk egy asztalhoz egymással szemben, és elkezdtük olvasni a kihelyezett étlapokat. Néhány perccel később Eddie megszólalt.
- Marha hambi? - mosolygott rám a velem szemben ülő férfi csillogó szemekkel.
- Sült krumplival? - mosolyogtam vissza hasonló rajongással.
- Szerinted kiadják itt nekünk a sört?
- Ha nem akkor iszunk narancslevet.
- Igazad van. Desszertnek palacsinta?
- Juharsziruppal és tejszínhabbal?
- És egy kávét is szerezhetnénk.
- Meghalok egy jó forró kávéért - mondtam szinte már kéjesen. A beszélgetés nagyon gyorsan lezajlott, mert a kérdésekre evidens volt, hogy igen a válasz, tulajdonképpen csak felsoroltunk, hogy mit eszünk. Ez az összhang... Annyira imádom. Oda jött az asztalunkhoz egy kedvesnek tűnő pincérnő.
- Jó napot kívánok! Mit hozhatok?
- Szeretnénk kérni két marha hamburgert, két adag sültburgonyát, két adag palacsintát juharsziruppal és tejszínhabbal, két sört és két kávét - sorolta fel Eds teljes természetességgel, hogy lehetőleg a sört is kihozzák. És kedvesen ügyelt arra, hogy a pincérnő le tudja írni amit fel sorolt.
- Rendben, máris készítjük, köszönjük a rendelést! - mondta és nem törődve a korunkkal vissza ment a konyhára leadni a rendelésünket.
- Azta, ez simán ment - kuncogtam egy kicsit Munsonra nézve.
- Hát, Én nem csak mell alapján tűnök 21-nek - nevetett ki a múltkori húzásomat felhozva - plusz ez csak sör.
- Jólvan na - nevettem vele. Feltette az egyik kezét az asztalra, Én pedig mindkét kezemmel megfogtam azt. Ekkor Ő a másik kezével elkezdte símogatni a kezeimet és csak mosolyogtunk egymásra. Nem kínos csend volt, hanem a kellemes fajta. Hosszú percekig csak bámultam a nagy barna szemeit amikért oda vagyok. Ekkor megérkezett a rendelésünk. Nagyon gusztusosan nézett ki ahogy kipakolták elénk a nagy hamburgereket sültkrumpli ágyon. Mellette a juharsziruppal és tejszínhabbal borított palacsinta. A kávé amihez külön kaptunk tejszínt és édesítőszert. És a sör amira nagy betűkkel fel volt tűntetve "0%". Erre fel is hívtam az én drága barátom figyelmét.
- Khm - mutattam rá az üvegre felé fordítva a feliratot - mégsem vagy olyan menő mint hitted - nevettem el magam.
- Na mindegy - nevetett egyet - majd pár hónap múlva, ha betöltöttem a 21-et vissza jövök reklamálni.
- Úgy legyen - bólintottam mosolyogva. Eddie ekkor már fel is emelte a hambit.
- Akkor, jó étvágyat szívem. - mondta, és nem tudom, hogy miért, de ismét elkezdtem pillangókat érezni a hasamban.
- Jó étvágyat .. édesem - picit nehezemre esett kimondani, mert soha nem becéztem senkit, még Billy-t is csak nagyon ritkán, de jó érzés volt. Nem tudom miért pont ez jutott eszembe, de Eddie tényleg nagyon édes, szóval találó.

/Eddie szemszöge/

Már haraptam le a kajából mielőtt ezt kimondta, de mikor meghallottam majdnem félre nyeltem. Szóval édesnek tart, ahhh. Nagyon kiült az arcomra, hogy mennyire jól esett ez most. Egyszerűen éreztem, hogy nem tudom levenni a vigyort a képemről. Remélem nem érezte kényszernek a sok becenév miatt amit rá aggattam. Folytattam tovább az evést, ahogy Beck is. Gyakran rám nézett közben, de nem igazán beszélgettünk. Tetszettek ezek a kellemes csöndek és legalább mindketten tudtunk a kajára figyelni. Régóta nem ettem rendes kaját, és valószínűleg Ő sem, szóval mindkettőnkre rá fért. Nekem már a desszert jött volna mikor Ő még az adagja végével küzdött. Gondoltam megvárom. Közben loptam egyet a sültkrumplijából. Ezen mosolygott egyet és a következő falat után Ő adott egyet a számba. És ez így folytatódott amíg nem értünk a végére. Ezután magunk elé vettük a palacsintát, közben pedig leesett, hogy Ő miért végzett ennyivel később, az Ő söre már elfogyott. Ittam egy keveset az enyémből majd felé biccentettem vele, Ő pedig elvette és ivott belőle. Lassan a palacsintánkkal is végeztünk, megiszogattuk a kávéiinkat is majd jóllakottan hátra dőltünk.
- Hogy tetszett az első randink? - kérdeztem kicsit játékosan.
- Ez nem az volt - vágta rá tök komolyan, azt hittem, hogy valami baj van, vagy, hogy elfelejtettem, hogy volt már korábban ilyesmi ezért furcsán éreztem magam a válaszától, de folytatta - Ez túl klisés, ha már Eddie Munson-nal randizom, akkor érezzem az után a randi után, hogy igen, ilyen az ha Eddie Munson-nal randizik valaki - tök nagy beleéléssel és lelkesedéssel mondta, mintha Én akkora személyiseg lennék. Csak egy a baj, hogy még Eddie Munson sem tudja, hogy milyen az ha valaki Eddie Munson-nal randizik. Nem kevés lánnyal volt már dolgom korábban, de egyik sem egy romantikus kapcsolat keretében volt. Nem voltak érzelmek, nem voltak randink, nem kellett kitennem magamért. Néhány kedves szóval befűztem, dugtunk egyet és ennyi. Volt akivel megismétlődött párszor a dolog, de az sem jelentett semmit. Most pedig tudnom kéne, hogy milyen Eddie Munson-nal randizni?

/Becca szemszöge/

Milyen kis aranyos, látom rajta, hogy most nagyon ki fogtam rajta, nagyon töri a fejét, de semmi nagyon különös dolgot nem akarok, csak Őt. Segítek neki egy kicsit.
- Tudod, elhívsz egy metál koncertre amit a közelünkben tartanak, de valamiért lemaradunk, teljes katasztrófának érezzük, ezért csalódottságunkban inkább itthon maradunk, behívsz a szobádba és gitározol nekem, együtt össze ütünk egy vacsit miközben annak a bandának a zenéjét hallgatjuk amiről lemaradtunk, vacsora után a lakókocsid elé ülve elszívunk egy-egy spanglit vagy megiszunk pár sört, lefekszünk a fűbe csillagokat nézni, de az eső el kezd szakadni, viszont nem érdekel, kint maradunk, sárosak és vizesek leszünk, esőben csókolózunk majd bemegyünk és együtt lefürdünk, majd összebújva elalszunk. - hadartam el neki nagyon gyorsan ami csak jött. - Mert egy ilyen randi az ami tényleg Mi lennénk, és Én tényleg csak ennyire vágyom - fejeztem be lelassítva.
- Hercegnőm, Te most elmondtad a lehető legtökéletesebb estét a világon. Amint rendeződik minden, esküszöm kihagyunk együtt egy koncertet - mosolyodott el, szinte könnybe lábadt szemmekel.