A Pokol Valódi Tüze // Eddie Munson ff //

𝟘𝟚𝟝

/Becca szemszöge/

Mi a fasz történik? Fel sem fogtam a történéseket. Ronnie fel húzott a színpadra, Jimmy Bain kezett fogott velem és most az Ő gitárjával állok egy mikrofon előtt. Hihetetlenül ideges vagyok. Most a Rainbow in the Dark-ot kéne játszanom? Jézusom. A szívem majd kiugrott a helyéről, egy több százezer fős tömeg bámult rám. Én mindjárt elájulok. Nagyon rosszul lettem, meg sem tudtam mozdulni. De rá néztem Edsre aki boldogan tátogta oda nekem, hogy "menni fog szívem, király vagy", és ettől annyira megnyugodtam, hogy mikor megszólalt a dob azonnal vissza zökkentem és játszani kezdtem.
Ugyan abban a felállásban adtuk elő mint az üzletben. Hárman egyszerre énekeltük a verzéket, vagyis tulajdonképpen Ronnie háttér vokálként funkcionált, mert csak néha-néha énekelt bele. A refréneket ismét ugyan úgy leszólóztuk, és hatalmasat alakítottunk mindketten. Rendesen remegtem mikor egyedül kellett énekelnem, de ez a félelem segített, hogy még jobb legyek, még brutálabb hang jött ki belőlem mint a boltban, és Eds is mégjobban alakított. Nem tudtam, hogy ezt még lehet fokozni, de az adrenalin nagyon sokat rá tett a teljesítményünkre. Az utolsó refrént újra Ronnie kezdte, de most már nem kellett szólnia, hogy csatlakozzunk. Ugyan úgy fejeztük be mint először. A tömeg hatalmas sikításokkal és tapssal fogadta a történteket. Ez az őrült frontember pedig iszonyatosan büszkén nézett ránk.
- KÖSZÖNJÜK INDIANA! - kiabált bele Dio a mikrofonba.
- KÖSZÖNJÜK! - üvöltötte Eddie is.
- KÖSZÖNJÜK! - követtem a példáját. Letettük a gitárokat és Ronnie a kezével jelzett nekünk, hogy menjünk oda hozzá. Felemelte a kezeinket majd együtt hajoltuk meg. A tömeg még hangosabban éljenzett és tapsolt. Teljesen vörös volt a fejem, és valami nagyon hülye vigyor fagyott az arcomra, de Eddie-nek is. Folyton össze néztünk, amikor csak tudtunk. Ekkor hirtelen, elköszönés vagy ilyesmi nélkül levonultunk a színpadról, szóval tudtuk mi jön. A közönséges szinte egy emberként kiabálta, hogy "VISSZA! VISSZA! VISSZA!". Én egyből félre akartam állni, hogy helyettem Bain menjen vissza, és Eddie is azt várta, hogy Campell vissza jöjjön. Azonban Dio-nak más tervei voltak.
- A-a - nézett ránk mérgesen miközben a mutató ujját ingatta jobbra-balra. - One Night in the City, gyerünk, gyerünk, gyerünk, ez a Ti számotok - kezdett el terelgetni minket a színpad felé. Te jó ég, és tényleg... És, hogy ez mennyire jól fog állni Eddie-nek, uram isten. Hatalmas lelkesedéssel futottunk vissza és kaptuk fel a gitárokat. A közönség tombolt, mi pedig már nem voltunk olyan idegesek.
- Én csak háttér vokál leszek, oldjátok meg - mondta felénk fordulva Dio, de a mikrofonba, picit sem zavartatta magát azon, hogy mindenki hallja - hadd lássa a világ azt az összhangot, UGYE INDIANA? - fordult kiabálva a tömeg felé akik hatalmas sikításokkal jelezték, hogy egyet értenek. Oh bassza meg, remélem sikerülni fog. Ismét az Én kis lelkitámaszomra néztem, aki pontosan tudta, hogy szükségem van rá. Most valami egészen mást tátogott, de nem tudtam elsőre kivenni, hogy mit. Aztán rá jöttem, hogy azt mondta "Szeretlek Sally hercegnő". Én pedig azt válaszoltam, hogy "Szeretlek Johnny a sötét gyermek". Ezzel a dal szövegére utaltunk, és ezzel kb fel is osztottuk a dalszöveget. A dobos éppen arra várt, hogy megbeszéljük vagy valami, de Ronnie tudta, hogy nem kell, így oda szólt neki.
- Mi lesz már Rogers? Nyomjad haver! - ekkor felzendült a dob és mi is felpendítettük a gitárokat. Egyből Én kezdtem a bevezető szöveget Johnny-ról a sötét gyermekről, majd Eddie folytatta az Ő Sally hercegnőjéről szóló résszel. A "Of one night in the city / One night looking pretty" részt pedig együtt énekeltük végig egymásra mosolyogva. Aztán újra én énekeltem el a részt Johnny-ról, a társam pedig Sally-ről. Innentől végig együtt énekeltünk, mert így szólt a legjobban. Egy-egy résznél hagytunk egymásnak pár szóló részt, Dio pedig remekül csatlakozott a harmóniánkba háttérvokálosként. "In the city / One night in the city / One night in the city" fejeztük be egyszerre hárman a dalt. Eszméletlenül menő volt az egész, és élveztem amit csinálunk. És a közönség is, a nép egyszerűen tombolt, hatalmas tapsvihart kaptunk, azt hittem ott helyben elájulok. Elmondani sem lehet, hogy ez mekkora királyság te jó ég. Több százezer ember előtt léptünk fel a DIO-val. Várj, több százezer ember, lehet, hogy valaki felismert minket? Bassza meg, ezt lehet, hogy nem kellett volna, mi lesz ha... A gondolataimat Eddie szakította félbe, aki biztosan látta rajtam, hogy ideges lettem, ezért oda jött és megfogta a kezem. Leemeltem magamról a gitárt, és letenni sem volt időm, Eddie a derekamnál fogva oda húzott magához és érzelemdúsan, szenvedéllyel és boldogsággal telve, hosszasan megcsókolt. A kezemben még ott lógott a gitár, és mindkettőnk hajába belekapott a szél, a fények ránk világítottak. Tényleg a dalszöveghez illően, egy éjszakára a városban, nagyon szépnek éreztem magunkat.
A tömeg erre a jelenetre is ujjongani kezdett.
- Hát nem édesek? - kérdezte Dio azon a tipikus gügyögő hangon - Édesek, és tehetségesek. Én mondom, ezek a gyerekek egyszer még a világot fogják megváltani a zenéjükkel. Kérek egy hatalmas nagy tapsot ennek a dinamikus párosnak, egyenesen Shelbyville-ből, Eds és Beck! - üvöltötte egyre hangosabban felvezetve Ronnie, mi pedig oda futottunk hozzá. Felemelte a kezünket, meghajoltunk és Eds-el lesétáltunk a színpad szélére. Bain és Campbell vissza jöttek egy utolsó számra. Az együttes tagjai egyesével köszöntek el a tömegtől, majd Ronnie maradt egyedül a végére aki egy hosszabb szöveggel búcsúzott. Miután végzett lejött a színpadról és egyből minket keresett.
- Ez igen gyerekek, így kell ezt, nem csalódtam bennetek! - ismét mindkettőnket átkarolva állt meg mellettünk.
- Köszönjük - néztem rá meghatott szemekkel, nem is igazán tudtam volna mást mondani.
- Ember, Te őrült vagy, jézusom ez durva volt baszki, köszönjük - nyögte ki Munson hasonlóan hálásan. Egyikünk sem hitte el ami történik vele. A társai is oda jöttek hozzánk, és gratuláltak. Azt mondták, hogy örülnek annak, hogy velük léptünk fel, és hogy tényleg van jövőnk. Ahhh, biztos vagyok benne, hogy álmodom, ez nem lehet a valóság, kizárt, hogy az legyen.

/Eddie szemszöge/

Hát ez kész, egyszerűen hihetetlen. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy ezt egyszer át élem. Én már azt sem tudom mit gondoljak, csoda hogyha nem robban fel az agyam.
- Van kedvetek itt maradni? Most fognak jönni a rajongók dedikáltatni, néhányan képet csinálni ilyesmik. Maximum hajnali 1ig húzódik el, mert elvileg éjfélig van, de hát - vonta meg a vállát a Ronnie. - Egyébként jók szoktak lenni az ilyenek, mindig van valami botrány, meg egy-két dögös pipi akinek aláírhatom a kebleit.
- Olyat Én is akarok - vágta rá Beck. Kicsit sem lepődtem meg. Dio már vette is elő az alkoholos filcet.
- Na gyere csajszi - Beck lejjebb húzta a pólója nyakát, a férfi pedig ügyelve arra, hogy tényleg csak a filccel érjen hozzá oda biggyesztette a nevét.
- Köszönöm - nevetett fel hangosan a lány.
- Na akkor mit szóltok? Ha végeztünk akkor még vissza is tudunk navigálni egy külön kocsival.
- Király, Én totál benne vagyok - vágtam rá.
- Én is - lelkesedett a lány is.
Tényleg nagy buli volt. Rengetegen oda jöttek hozzánk is, volt aki megdícsért, volt aki tippeket adott, olyan is aki említette, hogy az üzletben is ott volt. Sokan csak aláírást vagy képet kértek, és azt mondták, hogy ha visszük valamire, akkor ezek még sokat érhetnek majd. Volt aki kérdezősködött a bandánkról vagy, hogy hogyan álltunk össze, amiről persze nem sokat tudtunk mesélni. Azt is sokan említették, hogy nagyon szép pár vagyunk. Persze ez köztünk még nem igazán volt tisztázva, de nagyon jól esett. Akadtak olyanok is akik be akartak venni a bandájukba, vagy éppen be akartak lépni a miénkbe. Az idő tényleg csak úgy repült ott, de már kezdtünk fáradni. Hát még Ronnie, a vége felé már olyan fejét vágott, mint aki mindjárt felköti magát, de végig nagyon kedves maradt az emberekkel. Ez az ember, egy igazi kincs a világnak, biztos vagyok benne hogy örökre legenda marad.
Lassan eljött már hajnali fél 2 is, és a rendezvény szervezők vetettek véget a dolgoknak. Már mindenki nyűglödött és menni akart.
- Na emberek, most mielőtt tovább állunk, vissza navigáljuk ezt a két jómadarat a szállodájukhoz, mert el fognak tévedni. Nem mintha Én nem tenném, mert Én is először vagyok Indianapolisban, de sebaj. Elviszem Őket a furgonjukkal, ti pedig gyertek utánunk, hogy ne ragadjak ott, a mi szállodánk jóval messzebb van, gyalogol annyit a faszom - vázolta fel a bandának a helyzetet fáradtan, de vidáman. Mindenki lereagálta valahogy, aztán összeszedelődszködtünk és elindultunk a terv szerint. Viszonylag hosszabb idő alatt vissza értünk. Mindkét furgonnal leparkoltunk, hogy Ronnie átszálljon, mi pedig bemenjünk. Az étterembe benézve, egy nagy meglepetés várt.
- Wow, éjjel-nappal működik a konyha? - ámultam el.
- Király, farkas éhes vagyok - mondta Beck egy nagy vigyorral.
- Szerintem a banda is, várjatok csak - mondta a frontember miközben elszaladt a másik kocsihoz. Két percen belül már az egész DIO ott állt, és együtt mentünk be vacsorázni. Annyira jó fej volt mindenki, és annyira élveztem, hogy ennek részese lehetek. Egy új életérzés tárult a szemem elé. Ilyen az igazi élet, ilyen a szabadság.