A Pokol Valódi Tüze // Eddie Munson ff //

𝟘𝟙𝟟

/Becca szemszöge/

Ültünk ott egy ideig egymás mellett, majd meg ittuk az utolsó kortyokat is. Elég rendesen éreztem, hogy be vagyok baszva, és láttam, hogy Munson is. A gátlásaink már totálisan eltűntek, de arra oda figyeltünk, hogy ne kezdjünk el a történtekről beszélni, mert annak közös sírás lenne a vége. Eddie folyamatosan a kezemen lévő bilincset nézte, és látszott a fején, hogy nagyon gondolkodik valamin.
- Na jó, szedjük le azt a vackot a kezedről - úgy mondta mintha eddig erről beszéltünk volna vagy ilyesmi, de szerintem csak ezen gondolkozott. Felállt, és a piától majdnem vissza is ült, dülöngélt egy kicsit, majd megindult a furgon egyik belső sarkához. Azt hittem, hogy valami olyasmit keres amivel levághatja, mondjuk egy csapszegvágót vagy ilyesmit. De hosszas keresgélés után egy másik bilincset vett elő, benne egy kulccsal. Mi a....
- Ne mondj semmit - mondta még a gondolataimat is félbe vágva ezzel.
- Csak légyszi mondd, hogy nem arra használod amire gondolom - próbáltam kifejezéstelen arcot vágni, de biztos vagyok benne, hogy mosolyogtam.
- Sajnos biztos vagyok benne, hogy de, de inkább csak örülj neki, hogy van kulcsom - picit ideges volt, és szinte rák vörös. Kivette a kulcsot és oda jött hozzám kicsit ingadozva majd mellém térdelt. Megfogta a kezem és megpróbálta eltalálni a zárat, de a piától nehézkesen ment, főleg ilyen rossz fények mellett. Egy idő után sikerüt neki. A kulcs pont jó volt bele, szóval gondolom az is ilyen rendőrségi bilincs lehetett.
- Na az enyém tuti nem lett volna hozzá jó.
- Mi? - kapta fel a fejét, és nem fordította el a kulcsot csak bámult rám.
- Hát a bilincseim kulcsa. Ilyen hosszú láncosak, de van rajtuk még faszom biztonsági nyitó is, elég gagyik, fixen nem ilyen a kulcsuk - mondtam ki hangosan pedig még a legelső mondatomat is csak gondolatnak szántam.
- Olyanom is van otthon, de ja elég gyenge cucc, annyiban jobb, hogy több módon lehet felhasználni - mondta bárgyú vigyorral a képén és aztán esett le, hogy miről is beszélgetünk épp. Elfordította a kulcsot Én pedig lekaptam a csuklómról a zavaró tényezőt.
- Köszönöm szépen - mosolyogtam rá, Ő pedig lenézett a kezemre és végig simította ott ahol eddig a bilincs volt, és mélyen nyomot hagyott a kezemen.
- Nem szorított nagyon? - nézett rám sajnálkozva. Majd rá nézett a felszakadt számra, a monoklival díszelgő szememre, a több helyen is felsértett homlokomra, az arcomra száradt vérre, és így folytatta - Igaz, szerintem ez a legkisebb gondod éppen, de akkor is.
- Nem, Jól vagyok nyugi. - mondtam, és tényleg úgy éreztem, hogy jól vagyok.
- Szerintem lassan nem ártana aludnunk is, igaz, hogy már aludtál, Én pedig alvással töltöttem a délutánt, de hosszú napunk lesz, és már elmúlt hajnali 3. - vetette fel Eds, miközben felállt mellőlem, majd két lépés után lehajolva felvett egy nagyon réginek tűnő pokrócot a padlóról.
- Igazad van - bólogattam.
- Ezzel be tudunk takarózni - majd levette a mellényét és a dzsekijét, mintha gombócot akarna belőlük formálni elkezdte őket feltekerni. - Ezeket pedig használhatjuk párnának. - Kuncogtam ezen egyet majd Én is levettem a dzsekim és a mozdulatait utánozva csináltam még egy "párnát". Eddie le vetette a cipőjét, majd kérdőn rám nézett a pólója alját szorongatva.
- Ugye nem bánod ha...?
- Csak nyugodtan - mondtam erre Ő lakapta a pólóját. Nem zavartattam magam, egy pillanatra sem fordultam el. Oh wow.
- Király tetkók - jegyeztem meg. Végig néztem rajta a tetoválásait fürkészve, de a vége már csak az lett, hogy bámultam az előttem álló a félmeztelen srácot és próbáltam fékezni a gondolataim. Megráztam a fejem és Én is nagynehezen felálltam kicsit még mindig imbolyogva a piától és ugyan ilyen természetességgel lerúgtam a cipőmet, a pólóm alá nyúlva kikapcsoltam a melltartóm, aztán a pólót magamon tartva bújtam ki belőle. Végig néztem a pólómon amin ott virított a hatalmas Black Sabbath felirat. Kicsit elgondolkodtam, de elég hosszú volt, szóval kicsatoltam az övemet és hogy kényelembe helyezzem magam, levetetettem a nadrágomat is. Vissza ültem a földre és a még mindig álldogáló srác szemébe néztem, várva, hogy csatlakozzon.

/Eddie szemszöge/

Csak pár pillanat volt ameddig láttam, mert vele ellentétben én nem legeltettem rajta a szemem, de neki is van pár elég király tetkója, a jobb lábán van egy ami különösen tetszett. Tök cuki ahogy egy pólóban ott ül és néz, ne már. Basszus, basszus, basszus... Beck ebből még baj lehet. Elkaptam a fejem aztán felvettem ismét a pokrócot. A két sarkát megfogva rá terítettem a lányra. Igazából nem tudtam, hogy most hogyan is kellene mellé feküdjek. Vajon átkarolhatom? Vagy feküdjek neki háttal? Inkább csak leülök aztán majd eldönti Ő. Behúztam a furgon ajtaját így lekapcsolódott benne a lámpa. Vissza botladoztam Jones-hoz vigyázva, hogy rá ne lépjek, felemeltem a takaró egy részét és leültem a lány mellé.
- Jó éjt Eds - mondta majd még miközben ültünk adott egy gyors ölelést, aztán egyből el is feküdt az ellenkező irányba fordulva. Na nem jutottam előrébb.
- Szép álmokat Beck. - végig simítottam a lány haját, aztán csak hátra dőltem, hanyatt fekve néztem ki a fejemből, de nem tudtam elaludni.
Újra és újra bevillant Chrissy halála. Láttam magam előtt ahogy kitörnek a csontjai és éreztem a tehetetlenséget. Elgondolkodtam azon, hogy már soha nem mehetek vissza Hawkinsba, nem láthatom Wayne-t, idén sem érettségizem le, soha többé nem látom a bandát és a klubot, keresni fognak, elkönyveltek egy pszichopata gyilkosnak és már soha többé nem lehet nyugodt életem, bújkálnunk kell és egyszer a pénzünk is elfogy. Ilyen gondolatok cikáztak a fejemben, és már a kezem is elkezdett remegni. Szinte levert a víz és éreztem, hogy egyre rosszabbul leszek. Ekkor Beck felém fordult. Picit távolabb volt tőlem, de biztosan hozzá ért a kezem, mert tudta, hogy gond van. Felém fordulva megfogta a kezem, nem nyitotta ki a szemét, de ébren volt.
- Ne aggódj Eddie, nem lesz semmi baj, oké? Sajnálom és mindent rendbe hozok, megígérem. - suttogta oda nekem, mintha Ő lenne a hibás ezért a helyzetért. Nem válaszoltam rá semmit, csak feküdtem ott, miközben fogta a kezem. Ő már el is aludt miután a kezem abba hagyta a remegést. Eltelt egy kis idő mire nekem is sikerült lenyugodnom és szépen lassan elaludtam.

* * *

/Becca szemszöge/

Ahj na ne már. Felnézve láttam, hogy még csak éppen, hogy hajnalodik, megint. Maximum fél 6 lehet. Miért nem tudok annyit aludni mint egy normális ember? Az éjszaka megfogtam Eddie kezét, mert éreztem, hogy remeg. Biztos vagyok benne, hogy az éjjel egyszer fel is kelt valamiért, mert felébredtem arra is ahogy vissza feküdt és újra a kezemet kereste. Most azonban háttal feküdt nekem. Én is megfordultam, mert úgy kényelmesebbnek tűnt. Hátha vissza tudok aludni.
A kezeim közé szorítottam az arcom, ez általában segített abban, hogy újra rám jöjjön az álom. Ekkor a mellettem alvó gödörke egy nagyot ásított, aztán csámcsogó hangot adott ki, mint aki ébredezik. De szerintem nem volt még ébren. Megfordult az irányomba és a kezét az oldalamra tette. Reflex szerűen közelebb húzott magához a hasamnál fogva, mint valami plüssmacit és szorosan magához ölelt. Ezzel nem is volt bajom, nagyon aranyosnak találtam és jól esett. De mozdult még párat, még közelebb húzott, és elkezdtem érezni valami keményet a fenekemnél. Légyszi mondd, hogy ez csak az övcsatja. Légyszi mondd, hogy ez csak az övcsatja. De nagy elkeseredésemre a lábaimat az övehez simítva realizáltam, hogy nincsen rajta nadrág. Biztos azért kelt fel, hogy azt levegye. Baszkii. Ez nagyon kínos. Baszki, Munson ezt most miért? Megpróbáltam távolabb csúszni tőle, de nem sikerült, olyan szorosan kapaszkodott belém mintha az élete múlt volna rajta. De szerencsémre néhány pillanat múlva lazított a szorításon, majd simogatni kezdte, először csak a hasamat, aztán pedig éreztem, hogy a jéghideg gyűrűi végig suhannak a meztelen combomon. Na jó, Én ezt nem. Megfogtam a csuklóját, és óvatosan le vettem magamról a kezét és arréb csúsztam. Szépen lassan ki araszolgattam mellőle és felkeltem. Próbáltam nagyon lassan kinyitni a furgon ajtaját, hogy ne keljen fel, és miután kijöttem már vissza sem zártam rendesen, mert tudtam, hogy hangos lenne. Francba, ki kellett volna hoznom a cigimet a zsebemből... Ha egyáltalán volt még benne. Na mindegy. Abba meg inkább bele sem akarok gondolni, hogy mi történt az előbb odabent. És lényegében nem az zavar, hogy megtörtént, hanem az, hogy tetszett. Nem gondolhatok Eddie-re úgy... És biztos, hogy Ő sem gondol úgy rám, ez csak egy szimpla reggeli merevedés volt, nem több. Nem volt ébren, ha más fekszik ott akkor mást ölel meg és kezd el símogatni. Ez nem neked szólt Becca, verd ki Őt a fejedből.