A Pokol Valódi Tüze // Eddie Munson ff //

𝟘𝟘𝟠

   20-ast kellett dobniuk, hogy nyerhessenek, és ezt pontosan tudták.
- A siker esélye csak 1 a 20-hoz - hívta fel rá a figyelmüket Jeff.
- Ne gyere nekem esélyekkel - szívta fel magát Dustin - Passzold a 20 oldalút! - nyújtotta ki a kezét én pedig oda dobtam a kockát. Megrázta majd elhajította, de a kocka 11-et mutatott.
- BOCS - DE - MELLÉ - üvöltöttem hörgő hangon miközben erőteljes mozdulatokkal bólogattam a fejemmel és az arcukba nevettem. Mindenki kiakadt. Erica jön, és most minden eldől. Gyerünk kishölgy, bízom benned. Mindenki hangosan szurkolt neki miközben rázta a kockákat. "Gyerünk, légyszi gyerünk". Eldobta, a kocka gurult és gurult, mintha sosem akart volna megállni. Kínzóan teltek a másodpercek, fordult egy utolsót és a tetején ékesen virított a felirat: "20".
- Kritikus! - kiáltotta a csapat kis hőse. Ugrálni kezdtem örömömben.
- Na ezért játszunk! - kiáltottam miközben mindenki ünnepelt. A kezemimmel végig mutatva a játékon hajoltam meg. Nagyon büszke vagyok rájuk, de szívesen lettem volna ilyen büszke Beck-re is. De azt hiszem elengedem, nem kér belőlem. Inkább ünnepeljük a sikert! Aztán pedig elhúzok, mert még találkozóm van Chrissy-vel.

/Becca szemszöge/

   Mire ide értem egy csomó büszkén üvöltöző kamaszt láttam kijönni a suliból. Biztosan vége a meccsnek, és ha jól sejtem nyertünk. Király. De vajon a D&D klub végzett már? A suli épületétől viszonylag messze álltam meg, de láttam ahogy az ajtó kivágódik, és egy egyenpólóba bújt csapat egy kislány társaságában örvendezve távozik. Tehát igen, végeztek. De Munson nincs velük. Biztosan bent maradt elpakolni.
Magam sem tudom, hogy miért, de megindultam a suli felé. Nem igazán voltak már gátlásaim szóval bementem megkeresni. Tudtam melyik teremben játszanak, de a tájékozódás most nem annyira ment.

/Eddie szemszöge/

   Faszom, de elment az idő... Chrissy... Kurvára sietnem kell, még a végén azt hiszi, hogy felültettem. Össze pakoltam mindent és egyből ki rohantam. Mi a fasz? Megláttam egy ismerős lányt aki épp a mellettem lévő terembe próbált bejutni, kicsit mintha be lenne baszva. Várj, ez Beck? Mit keres itt? A következő pillanatban rám nézett és elindult felém. Én pedig pont ekkor néztem az órámra. Nem érek most rá erre. Idegesen megdörzsöltem a homlokom majd elkezdtem futni a kijárat felé.
- Várj, Munson! - kiabált utánam a lány, aki remélem, hogy csak rosszul láttam, hogy Beck. Nem lehet Ő az, tuti csak egy narkós.
- Nem érek rá, bocs - intettem oda anélkül, hogy hátra néznék és kimentem az ajtón.
- Eds ne már! - üvöltötte, én pedig éppen hallottam. Eds? Faszom az ott tényleg Beck volt. Vissza akartam fordulni, de végül nem tettem. Azonnal megkerestem a Cunningham lányt és beinvitáltam a furgonomba. De mit akarhatott Jones baszki, most ezen fog járni az agyam.

/Becca szemszöge/

   A rohadt életbe Munson, akkor baszódj meg. De persze, majd még Én fussak utánad. Nyugodtan adj neki mindent amit akar. Még a fűtől is simán kórházban köthetne ki úgy le van gyengülve, de nyugodtan adj neki erősebbet aztán mehetsz apám mellé csücsülni néhány évet. Nyomd le a farkad is a torkán hátha rád húzzák még azt is, hogy megerőszakoltad Te szerencsétlen bunkó.
Nagyon kiakasztott amit most le művelt, és biztos vagyok benne, hogy Chrissy-hez rohant, és az sem segít a helyzetén, hogy be vagyok baszva. De azért kezdek tisztulni. Mindegy, így járt, az Ő dolga. Elindultam haza. Út közben már csak gondolkozni sem gondolkoztam rajta. Én mindent megtettem, a lelkiismeret furdalásom elmúlt, úgyhogy bekaphatja. Haza érve egy gyors zuhany után behuppantam az ágyamba és bár még elég korán volt, egyből elálmosodtam. Hosszú egy nap volt, múlt éjjel meg nem aludtam. Biztos vagyok benne, hogy korán ébren leszek, mert nem vagyok a legjobb alvó, de hát ennyi baj legyen, majd elütöm az időt. Ásítottam egyet, majd az álom lehúzta a szememet és elaludtam.

/Eddie szemszöge/

   Chrissy-vel út közben megbeszéltük, hogy ketamint kér. Gondolom nem akar egyből tűt elfogadni számára új dílertől vagy nem tudom. Eléggé meg volt szeppenve ismét, de gondolom a házam ejtette zavarba, vagyis a tudat, hogy éppen a dilis Eddie Munson lakókocsijában van. Beszélgettünk pár szót miközben a cuccot kerestem, de sehol sem találtam, úgyhogy be jöttem a szobámba.
- Bocs a késésért szívem - mondtam az én imádott gitáromnak majd köszönés képpen megpusziltam az ujjaim és megpengettem a húrjait - gyönyörű vagy. Majd tovább kerestem a ketamint. Biztos vagyok benne, hogy az is van itthon valahol. Néhány hosszú perc után a kezembe akadt. Megvagy.
- Meg lett! - kiabáltam ki a lánynak miközben elindultam - csak pillanatokra van a béke és a nyugalom - folytattam mikor abba a szobába értem ahol hagytam. De Ő csak állt ott, és fehérek voltak a szemei, mintha fennakadtak volna.
- Chrissy? - szólítottam meg - Chrissyy? Hahó - mondtam újra miközben elkezdtem a kezemet mozgatni előtte. Egyre közelebb haladtam szépen lassan, majd indulatos mozdulatokat végezve erőteljesebben mondtam a nevét, kezdtem megijedni - Oké Chrissy ébredj! Hey! Hahó! Chrissy! Hahó! Hey Chrissy! - csettintgettem előtte a kezemmel - amire Ő nem reagált de fények elkezdtek villogni, egyre jobban pánikoltam. - Ideje felébredni! Hey! Hahó! Hallasz? ÉBREDJ CHRISSY - tapsoltam, majd rángatni kezdtem a vállát, a szívem a torkomban dobogott, nem tudtam, hogy mit csináljak - CHRISSY ÉBREEDJ, NEM TETSZIK EZ NEKEM, CHRISSY ÉBREEDJ - üvöltöttem miközben már ütögettem a vállát - CHRISSY - a lány egyszer csak elkezdett elemelkedni a talajtól - Mi a.. - léptem hátra. Szinte teljesen ledermedten bámultam, azt sem tudtam mit gondoljak. Ekkor Ő teljesen felemelkedett és a plafonnak csapódott, én meg hátrálni kezdtem de elbaszódtam valamiben. - Chrissy jézus isten - kiáltottam, biztos voltam benne, hogy most meg fogok halni, és egyszerűen nem voltam képes felfogni amit látok. Legszívesebben sírva fakadtam volna. A lány karjai, aztán a lábai, majd az álkapcsa sorra elkezdtek kitörni. Majd vérezni kezdett a szeme utána pedig mintha valami belülről húzná őket eltűntek. Egy óriásit sikoltottam. Nem tudtam egyszerűen, hogy mihez nyúljak. Egy biztos, le kell lépnem innen. Ez csak az ördög műve lehetett, ilyen nem létezik, isteneeem. Elsírtam magam, nagyon rettegtem és a sokktól alig kaptam levegőt. Össze szedtem minden megmaradt erőmet és bátorságomat és ahogyan csak tudtam menekülni kezdtem. Nem tudtam, hogy hová megyek, nem tudtam, hogy mit csinálok, de nem maradhattam ott. Azt fogják hinni, hogy Én öltem meg. Senki nem fog nekem hinni, és akármi is ölte meg, lehet, hogy ezek után engem is meg akar majd ölni. Jézusom és Wayne? Éjszaka dolgozott, szóval gyanusítani nem tudják, de mi lesz ha az ami Chrissy-vel végzett Őt is bántja? Ne, ne, ne, ne, ne. Nem mehetek vissza. Tovább menekültem, végül arra jutottam, hogy a biztonságos helyemre megyek és majd ott megpróbálok kitalálni valami rejtekhelyet.