Love Me

3. Nem tudok aludni...

Levegőre van szükségem. Mit követtem el hogy az élet most így büntet engem? Kint ülök a teraszon ami egy meseszép virágokkal teli, kis apró tóval a közepén lévő udvarra néz. A gondolataim pedig nyüzsögnek.
-Tessék. Ezt idd meg.-nyújtotta felém Chris a poharat ahogy mellém ült.
-Köszönöm.-kortyoltam bele a koktélba amíg ő egy üveg sört szorongatott a kezében.
-Tehát...az életnek csak céljai vannak velünk.-jegyezte meg egy mosollyal az arcán ahogy a sörös üveget a szájához emelte.
-Célja? Dehogy! Nem!-ellenkeztem hevesen.-Miféle cél? Ez egy...szimpla szerencsétlen véletlen.
-Te nem hiszel az e fajta sorsban?
-Nem.
-Brooklyn, tegnap találkoztunk, lefeküdtünk egymással és...
-Shhhh!-szóltam rá mielőtt folytathatta volna.-Normális vagy? Az kell még hogy mások is megtudják mi történt.
-Tehát lefeküdtünk, majd azt gondolva nem találkozunk többet itt ülsz a szüleim kertjében.
-Az nem jelent semmit.
-Miért? Neked az édesanyád nem randizni akar küldeni?
-Próbálkozhat, de nem megyek bele.
-Mégis itt vagy.
-Ez a probléma.-kortyoltam a koktélba.
-Meseszép vagy...-jegyezte meg a semmiből. Én pedig képtelen voltam nem elmosolyodni ezen.
-Szerencsés vagy mert majdnem pucéran jöttem, ezzel még talán meglepetést is tudtam neked okozni.-humorizáltam.
-Pucéran jobban szeretnélek valami privát helyen ahol senki se lát.
-Chris!-ütöttem meg a mellkasát.-Normális vagy?
-Nem, korántsem. Mert most is az jár csak a fejembe mennyire a szobámba akarnálak vinni.
-Chris!-szóltam rá újra.
-Oh, gyerekek ismerkedtek?-sétáltak ki az édesanyáink.-Chris ugye milyen elbűvölő Brooklyn?
-Igen, nagyon.-mondta.
-Neked hogy tetszik Chris?-kérdezte édesanyám.
-Anya.
-Nemár Brooklyn.
-Nem gondoljátok hogy egy kicsit megismerhetnétek egymást?-kérdezte Lisa.
-Ne haragudjon de nem hiszem....-nem tudtam befejezni Chris a szavamba vágott.
-Szívesen megismerném jobban a lányát Mrs. Grey.
-Csak Suzanne.-mondta azonnal széles vigyorral.-Tehát tetszik neked a lányom?
-Anya!
-Gyönyörű a lánya.-az arcom vörösödni kezdett.
-Hallod Brooklyn?-súgta nekem.-Tetszel neki.
-Neked nem tetszik a fiam, Brooklyn?-kérdezte Lisa. Minden szem rám szegeződött, Chris pedig sűrűn pislogva várta a válaszom.
-Én...öhm...persze nagyon jóképű Chris de...-szavamba vágott.
-Remek, akkor holnap este érted megyek.-mondta Chris.
-Hogy?-kerekedett ki a szemem.
-Vagy inkább ebédelni szeretnél? Mehetünk hamarabb is.-próbáltam a tekintetemmel jelezni neki álljon le de az arcán láttam hogy élvezi a szituációt.
-Ez remek ötlet!-mondta anyu.-Ebéd után egy kis sétára, vagy múzeumra is lenne időtök és este pedig egy romantikus séta.
-Anya.-mondtam a fogamat összeszorítva.
-Ígérem valami felejthetetlen randevúra viszem Brooklynt.-nyugtatta meg az anyámat.
-Erre együnk sütit!-mondta lelkesen Lisa ahogy az anyámmal visszament a házba.
-Te mit csinálsz?-kérdeztem.
-Amit a szüleink akarnak. Randevúzni viszlek.
-Nem, nem.-ellenkeztem.-Azt lehet az én anyám nagyon akarja de én nem.
-Ne már. Ezek után lenne szíved megmondani nekik hogy ,,oh, mégse megyek sehova mert Chrissel csak egy szex erejéig ismerkedtünk meg?"
-Csendbe már!-szóltam rá.
-Ugyan már. Elmegyünk randizni és mindenki boldog lesz.
-Kivéve engem.
-Csak egy szavadba kerül és máris áttervezem a programot. Közel van a lakásom.-kacsintott rám játékosan.
-Te hülye!-nevettem el magam már a végére kínomba.
-Csak randizz velem, ha aztán azt mondod mégse akarsz velem lenni elengedlek.
-Ezen nem kell gondolkoznom, biztos vagyok benne hogy nem akarok veled lenni.
-Akkor csak játszuk el. Játszuk el mondjuk egy hónapig mintha járnánk, utána szakítunk. Így ő nekik is teljesül a kívánságuk és végül is neked se kell életed végéig elviselned engem.
-Miért akarnálak életem végéig téged magam mellett?
-Mert helyes vagyok, remek genetikával. Csodás gyerekeink lennének.
-Na, álljunk meg! Gyerek? Hány évet sikerült átugranod?
-Ha rajtam múlna idén már terhes lennél!
-Na jó, nekem mára elég volt!-álltam fel.
-Maradj, csak vicceltem!-kapta el a kezem.
-Komolyan?-néztem rá.
-A gyerek résszel, talán tudok picit várni. De a randit komolyan gondoltam.
-Mintha a falnak beszélnék.-helyeztem a táskát a vállamra, majd az ajtó felé mentem.
-Holnap akkor találkozunk, Brooklyn!-kiabált utánam. Csak remélni tudtam nem gondolta ezt az egészet komolyan.

Egy újabb cikken dolgoztam mikor már úgy gondoltam ideje lefeküdnöm. Angel már rég a kis helyén aludt és imádtam nézni ilyenkor a kis pofiját. A nyugalmat láttam az arcán, reméltem ezt a nyugodt életet tudom neki biztosítani amíg velem van. Az ágyamba bújva a szekrényre helyeztem az olvasószemüvegem. Sokszor ha elfárad a szemem kénytelen vagyok felvenni mert a betűk összefolynak. Utoljára lecsekkolva a telefonom helyeztem azt is a szekrényre. De amint behunytam a szemem a telefonra üzenet érkezett. Kissé idegesen nyúltam utána, meglepetten tapasztaltam az üzenet küldőjét.

Nem tudom miért de ez a rövid beszélgetés bőven elég volt hogy elérje az éjszaka a gondolataim csak körülötte járjanak. Meglehet picit én is vágytam arra hogy az a csodálatos együttlét újra megismétlődjön. De lehet csak azért gondolom ezt mert már rég voltam kapcsolatban és jól esett hogy valaki vigyázott rám. De felhúztam a szabályaim és ezeket nem akarom megszegni. Nincs szükségem pasira, legfőképp nem egy sztárra aki ennyire beképzelt. Még hogy helyes és eszméletlen genetika...az. De lássuk be ezen a férfin egyetlen egy hiba sincs. Az arca tökéletes, még az oldalt profilja is. A teste pedig? Mint egy istené. A francba vele...ennyit a békés alvásról. Elérte hogy egész éjjel őt akarjam.