-Nem gondoltam, hogy Dodger és Angel ennyire egymásra találnak.-jegyezte meg mosolyogva Chris ahogy a kertben nézte a pihenő kutyákat.
-Mondtam, hogy nincs miért aggódnod.-nyugtattam.
-Akkor elég az miatt aggódnom hogy mikor leszel képes azt mondani nekem hogy a barátnőm leszel?
-Chris.-néztem rá.
-Ne haragudj, Brooklyn de ahogy napról napra nézlek és nézlek csak biztosabb vagyok abban hogy téged akarlak.
-Egy hónap...ebbe állapodtunk meg.
-De ha belémszeretsz?
-Nem adod fel soha?
-Nem.-mosolygott rám és az elszántság a szemeiben mindent elmondott.
-Inkább darabold fel ezt nekem, légyszíves.-raktam elé a póréhagymát.
-Oh, igenis főnökasszony.-vette a kezébe a kést amivel próbált a legtökéletesebb munkát végezni.
-Egész ügyesen csinálod.-mosolyodtam el ahogy a szememmel végig néztem mit is csinál.
-Az anyukám szerencsére nem úgy küldött el a nagy világba hogy semmit se tanított.-nézett rám.
-Tehát mindent egyedül csinálsz?
-Mire gondolsz?
-Takarítás, főzés, bevásárlás.
-Miért? Azt gondoltad felbérelek valakit aki elmegy nekem bevásárolni? Vagy mindennap eljön és kitakarít?
-Nem tudom, valahogy így tudom elképzelni a sztárokat. Könnyítik az otthoni dolgaikat hogy legyen elég energiájuk a munkára.
-Lehet valaki ilyen de én nem.-nyújtotta felém a tányért amibe a hagymát rakta.-Tessék, így jó lesz?
-Tökéletes, köszönöm.-vettem el.
-Brooklyn, kérdezhetek valamit?
-Attól függ, mit.-néztem rá, így minden figyelmem rá szenteltem.
-Miért nincs párkapcsolatod?
-Mert nincs.-próbáltam könnyen túl lendülni a kérdésen.
-Nem akarod elmondani, miért?-nem tudom miért akarta tudni. Abba se voltam biztos hogy a válaszomra hogy reagálna. De egy valamit tudtam.
-Mert talán egy valakire várok.
-Egy valakire?-kétségbeesést, rémületet láttam az arcán.-Te neked valójában van valaki...aki megdobogtatja a szíved?-nem válaszoltam csak elmosolyodtam.-Brooklyn.-állt fel ahogy azonnal az oldalamra sétált és elérte hogy a tekintetem rá szegezzem.-Nem tudom ki az, de ne szeress belé. Kérlek. Nem tudnál inkább nekem egy esélyt adni?
-Chris.
-Brooklyn, én azt hiszem belédszerettem és ha...ha egyáltalán nem lesz esélyem harcolni a szívedért akkor...-a kezem az ajkaira tapasztottam.
-Fogd már be.-nevettem el magam.-Nem is engedsz szóhoz?
-Brooklyn.
-Talán arra várok, hogy a szívembe tudjalak engedni. Te idióta.
-Hogy..hogy mi?-kapott észhez.
-Azt kérted adjak egy esélyt, így most erősen harcolok az érzelmeimmel és próbálom a szívem teljesen kinyitni feléd.
-Sze-szerelmes vagy belém?
-Azt nem mondtam!-ellenkeztem azonnal.-De nem is fogok elzárkózni tőled és az érzéseidtől.
-Brooklyn.
-Nem ígérek semmit se, mert te az életembe már most érzem hogy őrült felbolygatást fogsz csinálni, de...talán picit vágyok erre az ismeretlen érzésre.
-Úristen, te szűz voltál?-mondott hirtelen egy viccet amire a mellkasát megütöttem.
-Te bolond, nem.
-Brooklyn.
-Tudom hogy nehéz eset vagyok és fura is. Rengeteg nyűg, bajom van de ha te is azt mondod meg akarod próbálni akkor sajnos hozzá kell szoknod.-most ő helyezte a kezét a számra.
-Shhh, egy pillanat.-vágott a szavamba.-Mondhatok valamit?-vállat vonva, adtam át neki a szót.-Annyira meg akarlak csókolni.-amint ezt kimondta már az ajkaim után kapott ahogy már mindketten vágytunk egymásra.-Ne haragudj, hogy a szavadba vágtam.-mondta ahogy elváltunk de én addigra már a karjaimmal a nyakát körülöleltem ahogy most én kaptam az ajkai után.
-Ne beszélj!-szóltam rá.
-És a vacsora?
-Ráér ezután is.-a kezeim azonnal a pólója alatt simogatták az izmosan kidolgozott felsőtestét.
-Mit művelsz velem?-fogta az arcom az egyik kezével míg a másik a derekamnál fogva tartott közel hozzá.
-Lehet folytatnunk kellene a főzést?-játszottam vele.
-Nem, nem.-esett újra az ajkaimnak.-Vágyom rád, ebből pedig képtelen vagyok engedni.-léptünk hátra ahogy már a pulthoz támaszkodtam.
-Kivételesen nem ellenkezem, de ha lehet ne a konyhapulton tegyél magadévá.-nevettem.
-Hol akarod?-kérdezte ahogy már a nyakam csókolta.
-Bárhol, csak ne itt.-döntöttem a fejem jobbra, így nagyobb utat engedve neki.
-Gyere.-kapott fel ahogy a lábaim a dereka köré fontam.-Hol a szobád?-kérdezte.
-Itt a folyosó végén.-kényeztettem én is a nyakát amíg a szobába nem cipelt.
Két óra múlva:
-Angel mindig a fürdőnél vár rád?-jött a konyhába ahogy épp a felsőjét kapta magára.-Végig nézte ahogy lezuhanyoztam.
-Szereti a helyes pasikat, ugye Angel?-mosolyodtam el ahogy figyeltem Angel mennyire jóba lett Chrissel rövid időn belül.
-És a gazdija milyen pasikat szeret?-sétált hozzám ahogy a derekamnál magamhoz húzott és az ajkaink súrólták egymást.
-Egészen hozzászoktam a magas, erős, izmos hasú, nagy kezű férfiakhoz!
-Nagy kéz?-nevetett.
-Rémlik hogy tudja az a fenekem markolni?-kérdeztem ahogy az ajkaink találkoztak. A telefonom zökkentett ki minket mikor láttam hogy anyukám hív.-Pillanat.-helyeztem a fülemhez.-Szia anya! Nem igazán érek rá.
-Brooklyn drágám! Mit csinálsz?
-Anyu, mondom nem igazán jókor hívsz.-Chris elmosolyodott ahogy hallgatott.
-Átmennék hozzád drágám!
-Mi? Ne! Ne gyere!-ellenkeztem azonnal.
-Brooklyn, kicsim! Beszélnünk kell! Egy szót nem szóltál eddig mi van veletek Chrissel. Elmentetek randizni?
-Anya...
-Ugye nem azt a virágos ruhát vetted fel? Tudod hogy az borzasztóan áll.
-Anya...
-Meg a ciki gyerekkori sztorikat inkább ne meséld el. Várd meg nem e megkéri a kezed.
-Anya...
-Kitakarítottál? Ha véletlen átmegy hozzád, meg ne lássa hogy milyen kuplerájba élsz.
-Chris itt van anya.-vágtam a szavába.
-Ho-hogy mi?
-Mondom Chris pont nálam van.
-Mit csinál nálad?-lelkesedést mégis kisebb pánikot hallottam a hangjában. Megforgattam a szemeit amin Chris édesen elmosolyodott majd jelzett nekem adjam neki a telefonom.
-Jó napot Mrs. Grey. Chris vagyok.
-Jaj, Chris! De örülök, hogy hallom a hangod. De mondtam már szólíts nyugodtan Suzannenak.
-Ha nem haragszik, most Brooklynt elrabolnám épp valami közepén tartottunk.
-Jaj Chris drágám, kérlek ne is figyelj arra ha a lányomnak olyan dolgai vannak amiktől te mondjuk undorodsz. Apja lánya.-hallottam telefonon a hangsúlyt és nehezen akartam elhinni hogy képes az embert egy számára idegen ember előtt égetni.
-Mrs. Grey!
-Suzanne.
-Suzanne...a lánya csodálatos.
-Hogy mi?-erre komolyan ilyet hitetlenkedve kellett reagálnia?
-Azt mondtam hogy a lánya csodálatos. Igazán lenyűgöző a személyisége és elbűvölően gyönyörű.
-Te most az én lányomról beszélsz?
-Szerelmes vagyok Brooklynba, Suzanne.-vallotta be neki amitől a szívem hirtelen hevesebben kezdett verni.-Szerelmes vagyok a lányába...nagyon.
-De...de hisz csak most találkoztatok. Máris ilyen kijelentést tenni.
-Ezt mondják első látásra szerelemnek.-mosolyodott el Chris ahogy rám nézett. Azok az íriszkék szemek engem néznek.
-Úristen! Úristen!-hallottam anyu sikoltozását a telefon másik felén.-Michael! Michael! Ne aludj már! Hallod? Szerelmes a lányunkba!-Chris erre pedig egy halk nevetésbe tört ki.
-Suzanne! Suzanne!-próbálta elérni anyukám figyelmét de hallható volt hogy ez nem fog könnyen menni. Kikaptam a telefont a kezéből és egy könnyed mozdulattal nyomtam ki.
-A te szüleid miért nem tűnnek ennyire égőnek?-helyeztem a pultra a telefont.
-Anyukádat nagyon kedvelem.
-Oh, végén ő lesz az eseted nem is én?-viccelődtem vele.
-Milyen cikis sztorikra gondolt?-kérdezte.
-Oh, van egy pár.-nevettem.-Túl sok idő lenne elmesélni.
-Rengeteg időm van rád.-azt hiszem a legelső falat sikeresen lerombolta.
