-Kérsz valamit?-kérdezte Chris. Brooklyn annak ellenére hogy ismerte ezt a helyet, félve követte a férfit.-Brook?
-Egy pohár víz jól esne.-jegyezte meg ahogy a pulthoz ült. Majd hirtelen Dodger jelent meg mellette aki farokcsóválva ugrándozott a régen látott családtaghoz.-Dodger! Hát szia!-térdelt le azonnal a kutyához Brooklyn.-Úristen de hiányoztál.-simogatta őt.-De gyönyörű vagy.
-Úgy látom nem csak te hiányoltad őt.-nézte őket Chris.-Angel hiányzik Dodgernek. Mindennap a plüss mosómedvével alszik amivel Angel annyit játszott.
-Hogy mennyi ideig kerestem azt a plüsst mire rájöttem hogy talán itt maradt.-mosolyodott el.
-Matt szereti a kutyákat?-kérdezte Chris.
-Miért mindig oda jutunk ki hogy a vőlegényemről beszélünk?
-Mert érdekel mit láttál meg benne.-Brooklyn sóhajtott.
-Nem szereti. Valójában semmilyen állatot nem kedvel. Akkor biztos más lenne a véleménye ha pénzt hoznának számára de így is havi szinten kiadott plusz költség amit azért fizetünk hogy Angel velünk lakhasson az őrületbe kergeti.
-És most otthagytad vele?!
-Emily vigyáz rá most. A napokban eléggé elfoglalt voltam és nem akartam hogy egyedül legyen folyamatosan.
-Ne haragudj Brooklyn hogy ezt mondom de ez a férfi nem hozzádvaló.
-Nem is ismered.
-Nem, tényleg nem. De amit eddig megtudtam róla bőven elég ahhoz hogy leszűrjem ő nem a te stílusod.
-Miért? Ki az én stílusom? Te?
-Ha már így megkérdezted, igen.
-Gondolhattam volna.-nevetett.
-Miért mész hozzá Brook?
-Azért amiért a legtöbb ember összeházasodik. Szeretem őt.
-Ez nem igaz. A szemeid nem csillognak úgy mint régen.
-Ugyan ki miatt?
-Engedd hogy visszaadjam azt a csillogást.
-Chris...
-Csak egy esély Brook hogy újra boldogok legyünk.
-Én boldog vagyok. Nagyon is boldog.
-Azért menekültél el a hotelből?
-Csak most kicsit stresszes Matt. Ezért vesztünk össze.
-Tehát tehetek bármit te mellette maradsz?
-Őt...szeretem.
-Akkor had támogassalak amíg férjhez nem mész.
-Támogass? Hogy? Hogy minden alkalommal azért küzdesz hogy otthagyjam őt érted?
-Csak had legyek melletted. És ha véletlen mégis úgy érzed az esküvő napjáig hogy adnál nekem még egy esélyt én...ott leszek.
-És ha nem? Belemész abba hogy hozzámenjek?
-Bele...-mondta kissé megtörten.
-Tudod lehet neked is ezt kellene. Továbblépni. Meg se akarod próbálni?
-Nem. Hazudnék magamnak és másoknak is.
-Miben?
-Téged szeretlek ez szerintem sokak számára világos.
-Hihetetlen vagy.-mosolyodott el.
-Régen is sokat mondtad.-helyezett elé egy pohár vizet.
-Régen más volt...minden.
-Maradj itt éjszakára, menj fel a szobába aludni én pedig alszok a kanapén.
-Elmegyek egy hotelbe.
-Brook!
-Nem akarok senki terhére lenni. És nem biztos hogy jó ötlet ha mi egy légtérben vagyunk.-sóhajtott Chris.
-Nem teszek semmit amivel kellemetlen helyzetbe hoználak.
-Komolyan? Akkor miért nézel rám így?-mosolyodott el ahogy a férfira nézett.
-Mert máshogy képtelen vagyok.-guggolt le Dodgert megsimogatni.
-Nem akarom hogy felborítsd az életem újra.-dőltem a karomra a pulton ahogy őket néztem.
-Miért? Úgy gondolod felborítanám?
-Már most azt teszed.-nevettem.-Én hülye meg mégis itt vagyok és téged nézlek ahogy Dodger hátát vakargatod.
-Nem bánom ha újra belémszeretsz.-mosolygott Brooklynra.
-Chris!
-Nem erőltetem rád, de nem fogok ellenkezni ha arra kérsz mondjuk egyszer hogy csókoljalak meg.
-Christopher!
-Menj aludni Brook, én itt lent alszok Dodgerrel. Rendben?
-Köszönök mindent Chris...-állt fel ahogy egy puszit nyomott az arcára majd az emeletre ment.
-Hogy tudnék én belőle kiszeretni? Mikor ettől az ártatlan puszitól már hevesen ver a szívem.-beszélt Dodgerhez.
