Ma itthonról dolgozom. Szerencsére Adamat nem zavarja ha nem megyünk be amíg megkapja a tökéletes cikkeket amiket elvár tőlünk. Hogy milyen cikken dolgozok? Épp a Chrissel készített interjúnak anyagát próbálom a rajongói elé tárni. De sokszor arra ébredek hogy elkalandozok. Minden egyes részletre az interjún tökéletesen emlékszem. Még a videófelvételre sincs szükségem.
-Koncentrálj Brooklyn.-motyogtam magamnak.-Ez a férfi teljesen elvette az eszem.-dünnyögtem ahogy a fejem az asztalba temettem. A csengő hangja zavart meg.-Megnézzük ki az Angel?-álltam fel az asztaltól. Valójában eszembe se volt mennyire nem nézek ki most jó állapotba. Kócos feltűzött haj és ráadásként egy pulcsi ami a combom közepéig ér. Ahogy az ajtó nyitódott szembe találtam magam az íriszkék szemű férfival akinek az arcán széles mosoly ült.-Úristen.-húztam be az ajtót hogy takarjon engem.-Te mit keresel itt?
-Hozzád jöttem.
-Most? Miért nem szóltál? Akkor valami elviselhetőbb állapotba összeszedtem volna magam.
-Elviselhetőbb? Brooklyn csodálatosan nézel ki.
-Csodálatosan? Láttad te a madárfészket a fejemen? És egy kinyúlt pulóvert viselek.
-Bejöhetek?
-Ide?-elmosolyodott.
-Nem is a szomszédhoz szeretnék.-lassan nyitottam ki előtte az ajtót, ahogy pedig belépett egy csókot nyomott a számra.
-Gyo-gyorsan rendbe rakom magam.-hadartam és nagy lendülettel fordultam a szoba irányába mikor elkapta a kezem.
-Ne csináld.-az ajka közel volt újra hozzám.-Csodásan nézel ki.
-Ez minden csak nem csodás.
-De! Gyönyörű vagy. Az én gyönyörű barátnőm.-zavarba jöttem. Nehezen akarom elhinni, hogy tényleg Chris barátnője lettem.-Miért lettél hirtelen csendbe?
-Fura hallani hogy azt mondod, barátnőm.
-Rossz értelembe?
-Nem.-mosolyodtam el.-Valójában tetszik!
-Tetszik?-mosolygott rám.
-Tetszik!-hajoltam az ajkai után.-Dodgert nem hoztad?-kerestem a szőrös kis barátomat.
-Dodger épp anyuék társaságát élvezi. Két hetente egyszer velük van mert egyszerűen imádnak vele lenni.
-Kirepültetek otthonról és most nincs senki akivel úgy foglalkozhatnának mint veletek.
-Felnőttünk...ez az élet rendje.-mosolyodott el.
-Tudod épp mit csináltam?-kérdeztem.
-Mit?-mentünk a nappali irányába.
-Az interjúnkon dolgoztam.
-Oh, elolvashatom?-csillogott a szeme.
-Valójában még nincs kész. Annyira elvetted ott az eszem hogy egy csomó kérdést amire választ akartam, nem is tettem fel.-nevettem.
-Akkor tedd fel most.
-Most? Itt?
-Miért? Esküszöm minden kérdésedre őszintén válaszolok.-tette a szívére a kezét.
-Pont úgy mint ott.-mosolyogtam rá.
-Nem ígérek semmit, de esküszöm a tőlem telhető legtöbb kérdésre a tudásomnak megfelelően fogok válaszolni.
-Ez már inkább hangzott úgy mint az a Chris Evans akiről hallottam.
-Kedveled őt?
-A golden retviever Evanst jobban.-nyomtam a szájára egy csókot ahogy a kanapé szélére ültem.-Ülj oda.-mutattam a kanapé túlvégére.
-Nem ülhetek melléd?
-Az nem nézne úgy ki mint egy profi interjú. Távolságtartás Chris.-valahogy ezek az apró próbálkozásai még jobban elérték hogy közelebb engedjem őt a szívemhez.
-Bombázz a kérdéseiddel.
-Mikor kezdtél színészkedni?
-A legelső talán akkor volt mikor hatodikos voltam. Egy éneklős színdarab volt.
-Énekeltél?
-Igen.-nevetett.-De a suli legmenőbb lányának bejött. Elkezdtünk járni, ő volt az első lány akivel csókolóztam. Tudod pont az a szituáció mikor elbújtok egy fa mögé majd mikor visszamész mindenki azt mondja ,,uuuh''. Aztán nem sokra rá dobott.
-Nehéz elhinni hogy valaki téged dob.
-Most akkor bizakodhatok abba hogy neked nem lesz szíved hozzá?-az a nézés. Folytasd Brooklyn, mert idő előtt elveszted az eszed.
-Mi volt az első poszter a szobádba?
-Talán valami magazin címlap, tudod amin valami menő dolog volt.
-Sportoltál valamit gyerekként?
-Taekwondoztam. Onnan van a magas ugró képességem, ami meglehetősen jó kis parti trükk.
-Mi volt az első állatod?
-Hörcsög.
-Hörcsög?
-Utána kaptam egy kutyát. East volt a neve, egy bulldog. 12 évig volt velünk, majd 2013-ban elvesztettük. Utána jött Dodger.
-Dodgernek te adtad a nevét?
-Eredetileg Benny volt a neve a telepen, de szerintem a Dodger jobban illet hozzá.
-Remek választás.-nyugtattam meg.-Mi volt az első karaoke dalod?
-Ne.
-De.-nevettem.-Tudni szeretném.
-Ha jól emlékszem Grease dal volt. Talán pont a barátnőmmel énekeltem el valami nyári estén ahol a szüleivel voltunk.
-Hogy kaptad meg az első nagyobb szereped?
-Rengeteg rendezőnek, színház igazgatónak küldtem el a levelem és szerencsére valakinek felkeltettem az érdeklődését.
-Milyen lányok az eseteid?
-Brooklyn!
-Mi az?
-Ez...milyen kérdés?
-Amire a rajongóid sóvárogva várják a választ.
-Ne csináld.
-Hallani szeretném a válaszod. Esküszöm most nem úgy ülök itt mint a barátnőd hanem mint egy riporter.
-Szeretem azokat a lányokat, akik egyszerűek. És nem rossz értelembe. Sportcipő, hajuk lófarokba kötve, melegítőfelső és hasonlók. Szeretek úgy ébredni valaki mellett aki nem pánikol ha reggel meglátom őt smink nélkül és nem érdekli mit gondolnak mások.-ahogy mondta mintha engem írt volna le, mert a szemei végig engem néztek.
-Mire...mire fókuszálsz a közel jövőben?-próbáltam koncentrálni.
-Ez egy jó kérdés...-nézett maga elé.-De őszintén fogok rá válaszolni.
-Alig várom.
-Imádom a munkám, az életem. Mégis...találkoztam veled.
-Engem miért hozol fel?-lepődtem meg.
-Mert szeretnélek magam mellett mint partner. Tudom hogy most találkoztunk nemrég de...azt hiszem itt az ideje hogy arra koncentráljak kinek adhatnám oda a teljes életem...és azt hiszem te vagy az. És tudom most ezer gondolat van a fejedbe és lehet magadba kinevetsz, vagy őrültnek tartasz de azt hiszem boldog lennék ha veled élhetném le a hátralévő életem.-a szemeim könnyekbe úsztak. Gondolkodás nélkül helyeztem a gépet a kezemből az asztalra majd egy mozdulattal ültem az ölébe ahogy azonnal az ajkai után hajoltam. Szorosan húzott magához ahogy én egy pillanatra se akartam tőle elválni. És csak azon tudtam gondolkozni...ugyan hány falat képes kidönteni amíg végleg elnyeri a szívem?
