Lassan készülődtem hogy indulok Chrishez Angellel. Valójában azóta amióta anyukámmal eljöttem az ebédről képtelen voltam Christ kiverni a fejemből. Az apró érintések amiket titokban ejtett, a kacsintások, a mosolyok amiket csak nekem szánt. A gondolataim azonban a csengő zavarta meg. Ahogy kinyitottam az ajtót egy pillanat alatt az ajkaimon éreztem a személyt.
-Nem bírtam tovább várni.-mondta ahogy egy pillanatra elváltunk.
-Ennyire türelmetlen lennél?-kérdeztem mosolyogva.
-Ez az egész nap...egy kínzás volt hogy nem csókolhattalak meg, nem érinthettelek meg, nem ölelhettelek meg akkor amikor akartalak!-válaszolta.
-Oh, te tényleg nagyon belémzúghattál.
-Elképzelni se tudod mennyire.-csókolt újra meg.
-Akkor ma ne is reménykedjek abba hogy főzöl nekem?
-Mit szeretnél enni? Mit főzzek? Bármit elkészítek neked.
-Ne légy ilyen édes.-simogattam meg az arcát.-Még a végén tényleg belédszeretek.
-Nem bánnám.-húzott a derekamnál magához.-Te tényleg ennyire bánnád?-nem válaszoltam.-Ha nem lennék az aki...belém tudnál szeretni?
-Talán csak hamarabb lenne bátorságom randizni veled.-válaszoltam egy mosollyal az arcomon.
-Ennyire összetörték a szíved?-gyengéden tartott a karjaiban ahogy próbálta megérteni miért zártam falakat a szívem köré.
-Megtudtam, hogy meg akarta kérni a kezem...izgultam, vártam a napot...de az soha nem jött el.
-Mi történt?
-Lefeküdt az egyik barátnőmmel és elhagyták a várost.
-Mi?
-Úgyhogy hidd el nem veled van a baj, remek férfi vagy. Csak én próbálom védeni magam a sérülésektől.
-Fel nem tudom fogni hogy valaki hogy tudott téged elhagyni.
-Könnyen megtette.
-De azt ne mond hogy könnyen kiszeretett belőled.-mondta ahogy az iriszkék szemei engem néztek.-Azt ne mond Brooklyn mert már most így érzem ennyire rövid idő után hogy képtelen leszek kiszeretni belőled.
-Hé.-ütöttem meg a mellkasát.-Már azon agyalsz hogy kiszeretsz belőlem?
-Én? Belőled?
-Chris Evans...ha kiszeretsz belőlem mielőtt esélyt adhatnék a szívemnek hogy szeresselek kitekerem a nyakad.
-Tehát belém akarsz szeretni?-újabb kérdés amire nem válaszoltam.-Brooklyn! Belém akarsz szeretni?-kérdezte újra.
-Nagyon szeretnék belédszeretni.-ismertem be. Egy széles mosoly ült az arcára ahogy szorosan magához húzott és magához ölelt.
-Akkor engedd meg hogy leromboljam azokat a falakat, kérlek.
-Az engedélyt megadom, kapitány.-mosolyodtam el ahogy kimondtam.
-Kapitány? Tényleg? Mikor egyetlen egy filmet se láttál?
-Akkor nem mondhatom ezt?
-De, mondhatod. Sőt. Megvan az esti programunk.
-Micsoda?
-Meglepetés.-csókolt meg.
-Szerintem a programok terén nem egyre gondolunk.-nevettem.
-Minden sorra kerül.-feledkeztünk újra meg a világról. Csak mi voltunk. Ő és én.
Órákkal később már a kihűlt pizza a nappali asztalon. Dodger és Angel egymás mellett pihentek miután egy óriási játékon vannak túl. Mi pedig egymáshoz bújva nézzük a tévét amiben nem más megy mint Amerika kapitány. El nem tudom hinni, hogy volt képes erre rábeszélni mikor évekig Emily sikertelenül járt. Lassan a vége felé járunk. Azonban a szemeim képtelen voltam egy pillanatra is levenni a képernyőről. Hazudhatnék hogy csak a főszereplő kötötte le minden figyelmem ami részben igaz, de maga a történet is. Megy a stáblista és Chris egy gombnyomással állította le ahogy azonnal rám szegezte a tekintetét.
-Hogy lehet hogy én egy filmet se néztem ami Marvel volt?-kérdeztem tőle.
-Tetszett?-kíváncsian nézett rám.
-Tetszett-e? Imádtam!-mondtam lelkesen.-A sztori ahogy fel volt építve, ahogy egy pillanatra se tudtam elbóbiskólni mert onnantól teljesen elvesztettem volna a fonalat, na meg Bucky...hogy micsoda pasi.
-Brooklyn!
-Együtt dolgoztatok, nincs meg a száma véletlen? Nem e készíthetnék vele egy interjút.
-Brooklyn Grey ne akard hogy féltékeny legyek.
-Eszem ágában sincs, miről beszélsz?-néztem rá szende, szűz kislányként. Miközben valóban a cél az volt picit féltékennyé tegyem és talán így minél hamarabb a hálószobába jutunk ki. A mai nap maga volt a tortúra mindkettőnk számára és szerintem nem kérdés mennyire vágyunk egymásra.
-Az interjúról. Ugye nem olyan interjúra gondolsz mint amit velem csináltál?
-Dehogynem.-mondtam széles mosollyal.
-Brooklyn.
-A francba már veled.-mondtam ahogy most én kezdeményeztem. Ajkaink harcolnak és most egyáltalán nem vagyunk egymással udvariasak.-Azt hittem hamarabb elérem hogy a hálóba cipelj.
-Szerinted nem tudtam hogy arra pályázol?-helyezte a kezét a tarkómra aminek köszönhetően pillanatokon belül újra ajkaink vad táncot jártak. A másik keze a csípőmön pihent ahogy éreztem hogy az ölébe akar irányítani vele így könnyedén helyezkedtem el a kívánt helyen.-Hol voltál eddig az életemből Brooklyn?-simogatta az arcom.
-Bolygassd fel az életem Chris...-ez volt a végszó mielőtt az éjszaka elkezdődött volna számunkra.
