Love Me

23. Két lépés hátra

Chris szemszög:

Másfél hónap múlva
A csengő folyamatosan szól, megállás nélkül. Mégis nincs kedvem felkelni. Bárki is legyen az hagyjon üzenetet a mobilon ahogy eddig mindenki az elmúlt egy hétben. Meglepetésemre a csengő abbamaradt és nyugodtan hunytam le a szemeim. De a fülem az ajtózár nyitódására lett figyelmes.
-Christopher!-hallom édesanyám hangját.
-Ne, csak ezt ne.-dünnyögöm.
-Mi ez a szeméttelep? És ez a szag?!-hallom a kérdéseket a nappaliból.-Mikor takarítottál ki utoljára? Christopher! Meghalt itt valaki? Mi ez a dög szag?-lépett be a szobámba.-Fiam!-húzta el a függönyt, beengedve a fényt.-Mi a fene van itt? Te büdös vagy, mikor fürödtél le utoljára?
-Anya ne csináld. Menj kérlek haza.-mondom neki.
-Azt már nem! Egy hete próbálunk elérni, eddig vártunk. Kelj fel és fürödj le mert büdös vagy!
-Brook szerint mindig olyan luxus illatom van...-mondom ahogy eszembe jut hányszor dícsérte meg Brooklyn az illatom.
-Ez korántsem luxus illat. Ez hulla szag. Indulj!-rugdosott ki az ágyból. Én pedig élettelen testemet bevonszoltam a fürdőbe.-Borotválkozz meg! Úgy nézel ki mint egy hajléktalan!-kiabálta az ajtó másik feléről. Beszállva a zuhanyfülkébe engedem magamra a meleg vizet ami kissé égeti a bőröm de mégis mintha nem éreznék fájdalmat. Mert az egyetlen fájdalom amit érzek jelen pillanatban minden mást felemészt. Ahogy kiszálltam és a tükörbe néztem nem ismertem magamra. Elhagytam magam. Hagytam hogy szétcsússzon az életem. Elővettem a borotvát amivel igazítottam a szakállamon ami igénytelennek nézett ki egy hét után. Felöltözve indultam a konyha felé ahonnan illatok áradtak a szobába.
-Anya nem kell ezt csinálnod! Menj haza.
-Mi van itt Chris? Mi ez a rengeteg italos üveg? És ez a sok szennyes? Annyi időd se volt hogy legalább a mosogatógéped elindítsd?
-Nincs ehhez kedvem.-indultam a nappali irányába.
-Akkor elmondanád mihez van?-kiabált utánam.-Amióta Brooklyn elhagyott teljesen szétcsúsztál.
-Miért ne csúsztam volna szét?-fordultam szembe vele.-A nő aki az életet jelentette számomra most fogalmam sincs hol van, mi van vele!
-És én tehetek róla hogy elhagyott?!
-Igazad van! Én tehetek róla!
-De az nem magyarázat arra hogy így elhanyagold magad! A munkáddal mi van?
-Mi lenne? Abbahagytam. Szünetre van szükségem.
-Chris most választottak ki nemrég a szerepre és te most azt mondod kiszállsz?
-Képtelen vagyok másra gondolni csak Brooklynra.
-Na elég! Én nem így neveltelek! Az én fiamim ilyen könnyen soha nem adják fel!
-Akkor mond meg mit tegyek? Napok óta Brooklyn nem válaszol a hívásomra. Kerestem mindenhol és nem találom.
-Értem hogy össze vagy törve de ez nem magyarázat arra amit most művelsz.
-A menyasszonyomról van szó anya!-kiabálok rá.-Ne haragudj.-kérek azonnal elnézést.
-Tudod Chris, én is nagyon megkedveltem Brooklynt és reméltem hogy a családunk része lesz. De tudom hogy kellő akarat van benned ahhoz hogy ne add fel és megold vele ezt az egészet. Csak időre van neki is szüksége.
-És ha én nem bírok ki még egy napot nélküle?-a szemem sarkába egy könnycsepp szökik amit azonnal ki is törlök. Nem akarom hogy mások így lássanak. Anyu sóhajtott majd a táskájáért nyúlt.
-Suzanne...-kezdte mire felkaptam a fejem.-...Suzanne szerint Brooklyn is nagyon maga alatt van. Ő se beszél senkivel.
-Suzanne tudja hol van?-kezdett a szívem a torkomba dobogni.
-Nem, sajnos nem. Csak telefonon beszélt vele de a hangja állítása szerint...nagyon megtört volt. Mint aki napok óta szüntelenül sírt.
-Meg kell találnom őt.-csak ez járt a fejembe.
-Akkor meg is találod. Csak kisfiam ne csináld ezt magaddal. Ez nem te vagy.-lépett oda ahogy egy puszit nyomott az arcomra majd kisétált az ajtón. A telefonom után nyúltam aminek a háttere még mindig az én csodálatos Broolynom. Emlékek sokasága jut eszembe ahogy a képre nézek. Nézem az üzeneteket amiket írtam neki a napok alatt...és amikre soha se érkezett válasz.

A kanapéra dobva a telefont ülök le ahogy a fejem hátrahajtom. Pár perc múlva értesítések sorozatát hallom a telefonomra érkezni. Elfelejtettem hogy eddig kikapcsoltam az internetet a telefonomon hogy senki se tudjon zavarni. Mégis kisebb löket után nyúlok újra a készülékért és meglepetten veszem észre hogy üzenetet kaptam Tőle.

Ahogy a sorokat olvasom a sós folyadék úgy kezd felgyűlni a szemembe és könnyedén csordul le az arcomon. Elvesztettem őt.