Chris szemszöge:
Az állatkórház előtt leparkolva mentem a hátsóajtóhoz ahol óvatosan kaptam a karjaimba Angelt.
-Ügyes kislány, nincs semmi baj.-nyugtattam meg őt, mert remegett az idegességtől.
-Chris erre!-pillantottam meg Angelat aki azonnal mutatta az irányt. Felfektettem őt az asztalra, de Angel nem akart mozdulni.-Kérlek menj ki! Ne aggódj nem lesz baj.-nyugtatott meg Angela. Akkor vettem észre hogy Brooklyn nem jött be. Ahogy a váróba léptem Brooklynt láttam összetörve a térdére rogyva.
-Brook...-térdeltem le elé de ő a kezei közé temetve az arcát rejtette el a könnyeit előlem. Óvatosan húztam őt magamhoz ahogy ő a kabátomba markolva temette az arcát a mellkasomba.-Minden rendben lesz...ne aggódj.-simogattam a hátát.-Angel erős, nem lesz baj.
-Nem veszíthetem el őt is.-mondta. Őt is? De nem akartam kérdezni. Mert tudtam jelen pillanatban csak Angelre tudunk mindketten koncentrálni.
Később felültettem Brooklynt a székre ahol mozdulatlanul ült. Egy üveg vizet nyújtottam felé amit az automatából vettem neki.
-Idd meg, ez jót fog tenni.-mondtam. Nem válaszolt csak meredt maga elé.-Brook.-guggoltam elé ahogy gyengéden simítottam meg a térdét amire felkapta a fejét.-Idd ezt meg, rendben?-elvette de csak tartotta a kezeiben. Visszavéve nyitottam ki az üveget amit újra a kezeibe helyeztem.-Innod kell, kérlek.-simogattam meg az arcát ami a sok sírástól nedves volt.-Kérlek. Nem akarom hogy bajod legyen.-a vízbe kortyolt. Egy kisebb megnyugvást mutató sóhaj hagyta el a számat ahogy idegesen jártam fel-, s alá.
-Sajnálom...-szólalt meg.-...hogy téged hívtalak. Biztos...fontos dolgod volt.
-Semmi dolgom nem volt.-hazudtam neki. Nem akartam hogy rosszul érezze magát az miatt hogy hátrahagytam az egyik munkám miatta.
-Többször hívtam Mattet...de nem vette fel. Vagyis...-egy sanyarú mosoly ült az arcára ahogy a könnyei újra hullani kezdtek.-...az asszisztensnő mikor végre felvette tájékoztatott hogy a vőlegényemnek fontos tárgyalása van. Majd mikor elmondtam hogy mi a probléma és megpróbált értekezni vele Matt csak annyit mondott ,,ne vicceljek hogy egy szaros kutya miatt zavarom őt meg munka közbe".
-Brook...
-Tudom jól, hogy nem kedveli az állatokat de...tudja számomra mennyit jelent Angel...
-...a világod.-mondtam, mire bólintott.
-...azt hittem ezt ő is tudja. Hogy ha neki baja esik én...
-Megmentik. Ne aggódj.-ültem le mellé ahogy simogattam a hátát. Ő pedig a fejét a vállamra helyezte. Nem szóltunk, nem beszéltünk. Csak hagytam hogy a vállaimon nyugodjon meg.
-Chris!-lépett ki Angela. Azonnal odasiettünk, Brooklyn pedig remegett ahogy nem tudta elképzelni milyen hírt kap. Gyengéden fogtam meg a kezeit hogy megnyugtassam.-Menjetek be, Angel már ébredezik.-mosolygott ránk Angela.
-Úristen.-fújtam ki a levegőt amit idegességembe tartottam bent.
-Istenem.-temette az arcát a mellkasomba. Szorosan öleltem őt magamhoz ahogy a fejére nyomtam egy puszit.-Köszönöm.-a szívem sajgott ahogy Brooklynt hallottam sírni. De a tudat hogy az ígéretem betudtam tartani, boldogsággal töltött el.
-Gyere, Angel már vár.-mondtam neki. Együtt léptünk be a kórterembe ahol Angel még az asztalon feküdt. A mancsába infúzió bekötve. De ő újra felnézett.
-Kicsikém.-bújt hozzá Brooklyn ahogy a testét simogatta.-Minden rendben.-nyomott egy puszit Angel feje búbjára.-Itt vagyok, itt vagyok.-nyugtatta Angelt.
-Szia kislány.-hajoltam én is oda Angelhez aki azonnal egy puszit nyomott az arcomra.-Jól van, gyönyörűm. Te is hiányoztál.-nyomtam én is egy puszit a feje búbjára.
-Chris!-fogott velem kezet Curtis. Jól ismertem őt mert ő foglalkozott Dodgerrel is.
-Curtis.-Brooklynra néztem aki most már ránk figyelt.-Öhm...Brooklyn ő itt Dr. Curtis Hemmingal. Curtis ő a menyasszonyom Brooklyn.
-Örvendek Brooklyn.
-Doktor úr...-kezdte Brooklyn.
-Csak Curtis. Chris jóbarátom, nyugodtan tegezz.-Brooklyn bólintott.
-Mi baja volt Angelnek?
-Alkoholt észleltünk a szervezetében.-Brooklyn szemei kikerekedtek.
-A-alkoholt?! Miféle alkoholt?
-Azt nem tudjuk megmondani. Kimostuk a gyomrát, de az alkohol erősen felszívta a folyadékot a szervezetéből így még ezt az infúziót meg kellene várnotok hogy lecsöpögjön.
-Pillanat, ne haragudj Curtis.-szólaltam meg.-Biztos vagy benne hogy alkohol? Mármint mégis hogy...?-nem akartam elhinni amit hallottam.
-Nem tudom Chris. Nem volt rokonságnál, barátoknál ahol véletlen a vízével érintkezhetett az alkohol?
-Én...
-Bármi amire most figyelnünk kell?-kérdezte Brooklyn.
-Ha hazaviszitek, pihennie kell Angelnek. A varratnak nem szabad felszakadnia. Az étkezéssel még a napokban óvatosan, de száraztápot ehet. Egy hét múlva pedig szeretném ha visszahoznátok varratszedésre.
-Rendben.-bólintott Brooklyn.-Köszönök mindent.
-Amíg lecsöpög az infúzió, rendezzük a számlát rendben?-mondtam Curtisnek.-Még egyszer köszönöm, hogy megmentetted őt.-Brooklynnak elhagytuk a termet ahogy a recepcióhoz sétáltunk.
-Minden rendben?-kérdezte Angela.
-Köszönöm a segítséged, angyal vagy.-hálás voltam neki. Ha ő nem lett volna, most lehet képtelen lettem volna az ígéretem betartani.
-Neked bármit.-mosolygott rám.-Készpénz vagy kártya lesz?-kérdezte. Brooklyn azonnal a kabátja zsebébe kapott.
-Mi a baj?-néztem rá.
-Szerintem...a nagy siettségben otthon hagytam mindenem.-mondta.
-Hagyjad.-nyugtattam meg.-Kártya lesz Angela.-nyúltam a zsebembe az irattartómért amiben a kártyám volt.
-De Chris...
-Kérlek. Nincs semmi baj. Angel olyan mintha a gyermekem lenne, családtag.-mondtam ahogy a terminálhoz érintettem a kártyám.
-Parancsolj.-nyújtotta Angela a nyugtát.
-Köszönöm.-raktam zsebre.
-Visszafizetem...amint visszamegyünk.-mondta.
-Csak mosolyogj...az bőven elég lesz.-mondtam neki ahogy nem vártam meg hogy válaszoljon vagy ellenkezzen még velem csak Angelért sétáltam a kórterembe ahogy pillanatokon belül újra a kocsim hátsóülésére fektettem őt. Boldog voltam amiért mindketten jól voltak.
