Nem így terveztem. Tényleg nem. Ha reggel valaki azt mondta volna, hogy ma találkozok egy férfival aki szimpla fél óra alatt levesz a lábamról biztos hezitálás nélkül az arcába röhögtem volna. Erre jött ő. Megjelenik az ajtóban az ajkaimra tapad és én képtelen vagyok elszakadni tőle. Most pedig itt fekszek a kanapén a karjaiban ahogy tudom mit kell tennem. Azonnal felülök ahogy a ruhám után nyúlok és magamra kezdem venni a földön elszórt darabokat.
-Mit csinálsz?-kérdezte ahogy gyengéden végigsimult a keze a hátamon.
-Öltözök.-válaszoltam ridegen.
-Azt látom, de hova sietsz?-könyökölt fel mögöttem ahogy a melltartóm magamra kaptam.
-Chris! Ne értsd félre, csodás vagy, tényleg. Ez az egész pedig eszméletlen volt.
-Akkor mi a baj?
-Az hogy nem is ismerlek!-mondtam kissé hangosabban mire eszembe jutott bárki meghallhat minket a folyosón.-Figyelj, ez...én hibáztam érted?
-Hiba? Álljunk meg!-ült fel.-Miért lenne hiba? Élvezted nem?
-Persze hogy élveztem.-fordultam szembe vele. A szemei pedig újra képesek lettek volna elérni hogy minden ruhám újra a földön kössenek ki.
-Akkor mi a baj?
-Az hogy összekavartam a munkámat és a magánéletem. Én nem vagyok ilyen érted? Nem szoktam lefeküdni az interjú alanyaimmal és ez rohadtul nem professzionális.
-Ne hidd hogy én ilyen vagyok.-jegyezte meg azonnal.-Én sem szoktam mindenkivel az öltözőbe kikötni de Brooklyn te teljesen elvetted az eszem.
-Mi? Ugyan már.-nem akartam hinni a fülemnek.
-Ne csináld már. Kérlek.-könyörgött.-Had vigyelek el ebédelni és talán sikerül téged meggyőznelek hogy randizz velem.
-Randizzak miután most szexeltünk? Ezt nem hiszed hogy más sorrendbe szokták csinálni?
-Így alakult.-mondta vállat vonva.-Semmit sem változtat azon hogy szeretnélek jobban megismerni.
-Most megismertél. Míg mások max a kérdezősködésig jutnak te egyenesen a vaginámig.
-Úristen, Brooklyn!-szólt rám.
-Figyelj...ahogy mondtam én nem randizok sztárokkal. Ez egy rohadt nagy hiba volt és hidd el sajnálom hogy annyi erőm nem volt hogy megállítsalak.
-Akkor mégis bánod.
-Persze hogy bánom. Úristen ha a szüleim megtudnák hogy lefeküdtem valakivel fél óra ismerkedés után biztos elitélnének.-pánikoltam.
-Mi köze bárkinek ahhoz mit csinálsz? Én ugyanúgy megtenném és nem bánnám.
-Persze, biztos minden sztár így gondolkozik mint te. Mit számít egy gyors szex és ennyi.
-Én nem csak szexet akarok tőled.-mondta határozottan ahogy felálltam és a táskámért nyúltam.-Adj egy esélyt Brooklyn.
-Minden jót Chris! Remélem további nagy sikerekben lesz részed.
-Tehát ennyi? Ennyi volt köztünk? Egy interjú, egy szex és búcsúzás?
-Ennyi.-mentem ki az ajtón. Kerültem a tekinteteket. Nehéz volt a légzésem. Felhúztam magam, közbe pedig lehet egy hibát követtem el mert nem adtam neki esélyt. De miért rúgnám fel a szabályaim? Nem kell sztár pasi, egyáltalán nem kell pasi. A munkámra szeretnék koncentrálni és kész. Ez az egész csak egy gyors felejtés lesz mindkettőnk számára.
Még az este megírtam az interjúról az anyagot. Nem mondom életem legjobb munkájának de az biztos hogy különleges volt. Mégis ahogy olvasom, ahogy nézem a képet amit az interjú közbe készítettek róla eszembe jut. Eszembe jut ahogy szenvedélyesen csókolt, de közbe gyengéd volt. A puha, nagy kezei amik bebarangolták az egész testem. A csókok amiket az egész testem vonalán adott. És már csak a gondolattól is megremeg a gyomrom. Azok a csodás iriszkék szemek. Egy pillanat alatt képes lennék elveszni benne egy életen keresztül. De miért gondolok rá? El kell felejtenem. A konyhába mentem ahol egy pohár vizet töltöttem magamnak, majd a pulton a telefonom csörgésére lettem figyelmes.
-Szia anya.-vettem fel a telefont.
-Szia drágám.-hallottam meg édesanyám hangját.-Azt ígérted hívni fogsz!
-Hívtalak is volna.-mondtam ahogy a pohár vízbe kortyoltam.
-Brook, szívem ezt mondtad három nappal ezelőtt.
-Sajnálom, sok dolgom volt.
-Munka még mindig? Kincsem mondtam már hogy hagyd ott ezt a hülye állást. Keress valami férfit aki eltart, pont mint apád.
-Anya nekem nincs szükségem pénzre.
-Mindenkinek szüksége van.
-Nekem nincs!-kezdtem vele vitatkozni.
-Hát késő.-hallottam egy apró kuncogást a telefon végén.
-Úristen mit műveltél?-fagyott le az arcom.
-Találkoztam egy régi barátnőmmel, még a legelső munkahelyemen ismertem meg őt. Ma elmentünk kávézni, beszélgettünk, és felmerült a családunk. Elmeséltem neki hogy van egy lányom és képzeld neki van egy fia. Vagyis több, de az az egy épp szingli.
-Anya!-kezdtem ideges lenni.
-Had fejezzem be Brook! Ez a te érdeked! Tehát megbeszéltünk holnapra egy találkozót náluk. És ott lesz a fia is.-hallottam a lelkesedést a hangjában. Talán még az esküvői bevonulót is a gondolataiban.
-Nem.-válaszoltam.
-Mi?
-Mondom nem. Nem megyek. Bármi is a terved, határozottan nem. Nincs az a pénz.
-Pedig eljössz! Unokákat szeretnék lányom. Unokákat!-emelte ki.-És ki tudja lehet nem is csúnya férfi.
-Anya, nem randizok!
-De.
-Mondom nem!-artikuláltam jobban remélve rosszul értett.
-Nem vita tárgya. Az anyád vagyok így azt teszed amit mondok.
-Az édesanyám vagy de én meg 29 éves vagyok és felnőtt. Majd eldöntöm ha randizni akarok valakivel.
-Mivel te csak annak a hülye munkáddal vagy kapcsolatban így kénytelen vagyok én kézbe venni az irányítást. Holnap 11-re megyek érted. Vegyél fel valami csinos ruhát. De ne túl kihívót nem kell hogy rosszat gondoljanak rólad.
-Pucéran megyek.
-Dehogy jössz pucéran. Ne viccelődj már.
-Nem viccelek. Válassz. Vagy nem megyek, vagy ha megyek pucéran és azt fogom mondani a Whitestreet sarkon szoktam dolgozni.
-Mi a...?! Brooklyn!
-Jó éjszakát!-mondtam kissé elégedetten ahogy kinyomtam a telefont. Reméltem holnap délelőtt nem jelenik meg értem.
De mit reméltem? Itt állok idegesen anyám háta mögött ahogy becsöngetett egy idegen házba. Valójában gyönyörű ház, stílusos. Biztos nagyon elegáns emberek laknak itt.
-Oh, drága Suzanne!-nyílt ki az ajtó. Egy bájos hölgy nyitott ajtót akinek a mosolya őszinte volt és nyugalmat árasztott. Biztos csodás személyisége van.
-Ő itt a lányom akiről meséltem. Brooklyn.-mutatott be.
-Nagyon szép lány.-mondta ahogy végig mért.
-Örvendek.-mondtam.
-A fiad?-kérdezte azonnal édesanyám.
-Oh, előbb még itt mászkált. Pillanat. Gyertek beljebb nyugodtan.-zárta be mögöttünk az ajtót. Én pedig a képeket kezdtem nézni a komódon. Boldog család. Több gyermek kép is volt a bútordarabon de egyetlen egy amin már felnőttként szerepelt mindenki. De mielőtt szemügyre vettem volna hallottam hogy anyukám barátnője visszatér hozzánk így azonnal visszafordultam és lesokkoltam.-Suzanne, Brooklyn ő itt a fiam! Chris!-mutatta be a mellette álló férfit.-Chris ő itt a barátnőm akiről meséltem, Suzanne és a lánya Brooklyn.
-Nagyon örvendek.-fogott kezet édesanyámmal majd elém sétált és láttam ahogy az arcára egy mosoly kúszik.-Örvendek...Brooklyn.
Mibe keveredtem már megint?!
