Love Me

19. Desszert

-Brooklyn, itthon vagyok!-meghallottam Chris hangját és boldogan futottam hozzá a konyhából. Egyenest a karjaiba ugortam és csak élveztem hogy újra érezhetem az eszméletlen illatát, az érintését.
-Hiányoztál.-bújtam a nyakhajlatába.
-Te is nekem, nagyon.-ölelt szorosan.-Minden rendben volt itthon?
-Nagyon jót aludtam...vagyis aludtunk a kutyákkal. Majd készítettem neked meglepetést és közbe anyukád is megjelent.
-Anyu? Mit akart?-lepődött meg.
-Elméletileg valami csomagot keresett amit te vettél át múltkor mikor nem voltak otthon. De nem tudtam neki segíteni benne.
-Basszus, a csomag. Elfelejtettem.
-Anyukád...megölelt.-folytattam.-Boldogan ölelt át...ahogy megköszönte hogy az életedbe léptem. De akkor is csak arra tudtam gondolni mennyire szeretlek és szeretném ha itt lennél velem hogy elsírtam anyukád előtt magam.
-Jaj, kicsim. Ne haragudj.-nyomott egy édes csókot a homlokomra.
-Nem, ez...nem a te hibád.-ráztam meg a fejem.-Valójában ez senkinek se hibája amiért elnézést kellene kérni. Csupán...túlságosan szeretlek és így...néha nehéz ha nem vagy velem.
-Mit szólsz ha ezt bepótoljuk? Hm?-simogatta az arcom.-Megvacsorázunk, majd veszünk egy kellemes fürdőt utána nézünk valami filmet?
-És ha én veled akarok lenni?
-Velem leszel.-nevetett mégis szerintem sejtette mire gondolok.
-Gyere, megmutatom a meglepetést.
-Előbb behozom a virágokat. Annyira látni akartalak már hogy kint hagytam őket a kocsiba.
-Te most ugye nem vetted meg mind?-képedtem el.
-Dehogynem.-kacsintott rám.-Valójában az ott található összes virágot megvettem volna neked, de féltem hogy holnap akkor nem tudok majd neked miből választani.
-Chris, ne bolondozz már.-ütöttem mellkason.
-Kimegyek a kocsiba értük, rendben? Öt perc és a tiéd vagyok.-csókolt meg és valahogy úgy éreztem ez nem elég. Akarom az ajkait érezni az enyémen.
-Dodg, Angel...mit művel ő velem...?-néztem ahogy becsukódik az ajtó. Egyhelybe álltam mintha arra vártam volna hogy valaki felébresszen.
-Ide nézz!-mondta széles mosollyal ahogy a karjai teli voltak csodálatosabbnál csodálatosabb virágokkal.
-Istenem, ezek mesések!-szagultam meg ahogy átvettem tőle.
-Tetszik?-kérdezte széles mosollyal.
-Imádom!-mondtam lelkesen.-Köszönöm Chris.-a virágokat a pultra helyeztek majd megcsókoltam őt. És talán ez volt az a pont ahol ő is elveszítette a türelmét. Azonnal a derekamnál fogva rántott vissza ahogy vadul csókolta az ajkaim.
-Annyira hiányoztál.-mondta ahogy a kezei a fenekemre csúsztak.
-Te is nekem.-mosolyodtam el.-Tehát mit is csinálunk?-játszottam vele.
-Gyerünk a szobánkba.
-Nem, nem.-utasítottam el. Tudtam hogy ezzel az őrületbe fogom tudni kergetni.-Előbb a meglepetésem.
-Brook...
-Anyukád is sokat segített, gyere már.-mosolyodtam el.
-Muszáj volt pont most felhozni az anyámat?-nézett rám hitetlenkedve.
-Miért? Nehéz helyzetben vagy?-néztem a nadrágjára.
-Te játszol velem.
-Én? Nem.-egy huncut mosoly ült az arcomra.
-Brooklyn!
-Gyere, anyuk-...-betapasztotta a szám a kezével.
-Imádlak Brooklyn, de lehetne hogy anyukámat most ne hozd fel...mondjuk a következő két-három órában?
-Két-három óra? Ekkora a baj?-nevettem ahogy a konyha felé sétáltam.
-És még mekkora lesz...-sétált utánam. Megálltam a pult mellett ahol a kedvenc süteménye volt.-Ez...ezt te csináltad?-lepődött meg.
-Anyuk...vagyis valakivel együtt csináltam.-nevettem ahogy hirtelen bevillant a kérése még az előbb.-Dönthetsz...ezzel a desszerttel kezdesz vagy...
-Több is van?-húzta fel a szemöldökét.
-Hát az lehet nem olyan édes...-gomboltam ki a blúzom.
-Biztos finom amit készítettetek de most a még édesebbre vágyom.-kapta el újra az ajkam ahogy egy könnyed mozdulattal emelt fel.
-Szeretlek Chris.-mondtam ahogy a szeme végig engem nézett.
-Te vagy minden boldogságom. Hogy hogy érdemelhettelek meg azt a mai napig nem tudom felfogni de hálás vagyok érte.
-Most azt akarod hogy sírjak?-vágtam mellkason ahogy egy pillanatig se remegtek meg a kezei amíg tartott engem.
-Nem, nem akarom hogy többet sírj. A boldogságod akarom. A mosolyod. Ezt szeretném.
-Boldog vagyok.-mondtam mosollyal az arcomon.-Mert őrülten szerelmes vagyok beléd.
-Én is őrülten szerelmes vagyok beléd Brook. Nagyon szerelmes.
-Akkor menjünk a szobánkba.-nevettem.
-Igenis, kisasszony.-csókolt újra ahogy a hálószobába hátrált. Rá kellett jönnöm...bármit hozzon számunkra az élet...nélküle képtelen leszek élni.