-Hé, minden rendben most már.-nyugtattam Brooklynt. Bólintott. -A szállodába vigyelek?-kérdeztem. Nem válaszolt. Az út szélére parkolva vártam a válaszára.-Brooklyn? -Nem akarok odamenni.-mondta.-Mert azt hiszem ha most szembe találnám vele magam a két kezemmel ölném meg.-mondta ahogy a tekintete idegességet mutatott. -Vigyelek egy szállodába vagy... -Az mindenkinek a legkényelmesebb. -Brooklyn... -Így is sokat tettél ma értem. Fogalmad sincs mennyit jelent nekem az amit ma tettél értem...értünk.-javította ki magát.-Hogy hogy leszek képes ezt meghálálni arról fogalmam sincs.-nézett rám végre. -Maradjatok nálam, rendben? Nem okoz problémát és...Angelnek is jobb lesz ha olyan helyen van amit ismer. -Púp vagyok a hátadon.-dőlt hátra az ülésben. -Ha púp vagy, bárcsak egy életen keresztül lennél velem.-mondtam ahogy körülnézve a tükörbe folytattam az utunkat haza. De Brooklyn tekintetét éreztem magamon.-Mi a baj?-kérdeztem. -Semmi.-mosolyodott el. -Valami csak van.-néztem rá. -Az utat nézd Chris.-végre újra mosolyog. Az az édes mosoly. Hazaérve gyengéden fektettem le Angelt a kandalló melletti ágyba.-Dodger nem fog haragudni hogy Angel a helyén fekszik? -Mindjárt kihozom Angel mellé a másik ágyat.-így is tettem. A régi fekhelyet amit Angel használt, azonnal mellé helyeztem amire Dodger boldogan feküdt. Hisz láttuk Dodger mennyire örült Angel jelenlétének, ez pedig kölcsönös volt Angel részéről is.-Ők még mindig szerelmesek egymásba.-mondtam.-Rendelek valami vacsorát rendben?-mentem a konyhába ahol a gyorséttermek prospektusait tartottam.-Mit szeretnél enni? -Mindegy.-vont vállat. Én pedig tárcsázni kezdtem a számot. -Jó estét, rendelni szeretnék.-mondtam amint felvették a telefont.-Szeretnék kérni egy sonkás-kukoricás pizzát, illetve a menyasszonyomnak egy Hawaii pizzát, és ha lehet kérni dupla ananásszal és sajttal.-a rendelést leadva raktam le a telefont.-Max egy óra és itt a kaja. -Ma harmadjára egy huzamba hívtál a menyasszonyodnak.-mondta egy apró nevetéssel. -Hogy?-kaptam fel a fejem. -Ma...harmadjára mondod azt hogy a menyasszonyod. Amikor Angelat hívtad, mikor bemutattál Curtisnek...és most. -Én...észre se vettem.-és tényleg nem. Annyira ösztönszerűen jött hogy észre se vettem. -Én képtelen voltam nem meghallani.-mondta ahogy a nappaliba sétált és a kanapéra ülve figyelte Angelt és Dodgert. Mellé ültem ahogy csak néztem őt.-Nem tudom most mi lenne velem ha ő nem lenne itt velem... -Mire utaltál...mikor azt mondtad nem veszítheted el őt is?-elmosolyodott. Gondoltam erre újra nem kapok választ. De tévedtem. -Miután elvesztettelek...én...nem voltam önmagam. Téged már elvesztettelek, őt nem akarom.-nézett rám.-Nem veszíthetek el mindenkit akit szeretek.-a szemei újra Angelt nézték. -Brooklyn... -Hihetetlen hogy minden után ahogy bántam veled...te mégis ma rohantál hogy segíts. -Fontosak vagytok nekem. Mindketten.-néztem én is Angelre.-Az életem részesei vagytok. -Chris...-hatódott meg Brooklyn. -Mindig és mindörökké a családomnak szólt. Azok pedig ti vagytok.-mosolyogtam rá ahogy felálltam.-Lezuhanyzok, ha véletlen jön a pizza átveszed? A pulton hagytam a kártyám, a pin kódom ugyanaz mint régen.-mentem az emeletre.
Brooklyn szemszöge: Tíz perc múlva csengetett a futár ahogy azonnal átvettem a forró, frissen sütött vacsoránkat. Chris pedig épp hogy bezártam az ajtót jött le az emeletről. És bárhonnan is nézzük...tökéletes. -Megjött?-kérdezte. -Meg.-válaszoltam majd a kezébe adtam a sonkás-kukoricás pizzáját. -Köszönöm.-mondta. A nappaliba mentünk ahol az asztalra téve a gőzőlgő pizzákat kezdtünk valami agyzsibbasztó filmet nézni. Mégis Chris gyermekiesen nevetett rajta. És a mosoly nem tűnt el az arcáról.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
-Te semmit se könnyítesz meg.-motyogtam mire rám szegezte a tekintetét. -Mi? Szóltál?-kérdezte. -Nem.-ráztam meg a fejem. -Szeretem ezt a filmet. Kikapcsolja az agyam. -Valahogy az enyémet nem tudja. -Beszéltél Mattel?-nézett rám. -Nem. A telefonom a szállodába de lehet jobb is. -Holnap...visszamész hozzá? -Gondolom...de szerintem így is úgyis odajutunk majd ki hogy összeveszünk és én újra inkább elmenekülök.-haraptam a pizzába. -Jobb menekülni? -Nem, de ha azt nézzük te eddig mindig jól jártál. Mert mindig nálad kötök ki. -Akkor remélem holnap is hozzámfutsz.-ahogy mozgolódott valami újat fedeztem fel. -Új tetkód van?-kérdeztem. -Hogy? -Itt.-mutattam magamon a felületre.-Új tetkód van? -Tudod milyen ez...egyszer elkezded és nem tudod abbahagyni. -Megnézhetem?-kíváncsi voltam. A tetoválásai nem taszítóak voltak. Ellenkezőleg, vonzóak. -Semmi komoly.-mentegetőzött. -Ne már. Mutasd meg.-nevettem. Egy kisebb sóhaj után húzta fel a pólóját ahogy a tetoválások mellett az az eszméletlen has is elémtárult. Mégis a szemem egy valamin akadt meg. -Nem nagy szám.-mondta ahogy le akarta húzni a pólót de én lefogtam. Egy másik ismeretlen tetkót fedeztem fel rajta. -Ez...-értem a csupasz bőréhez.-...ezt mikor...csináltad? -Brook... -Mikor csináltad?-kérdeztem újra. -Az esküvőnkön akartalak vele meglepni.-a szemeim sarkában könnycsepp jelent meg.-Aztán elhagytál...de még ígyis akartam. De legalább így...mindig velem vagy.-mindig és mindörökké. Ez a felirat volt olvasható a testén.-Nehéz nélküled.-mondta ahogy lehúzta a pólót és a maradék kaját kezdte letakarítani az asztalról. Követtem őt ahogy a szemei rámnéztek.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
-Chris... -Sokszor megkérdeztem magamtól. El kellene engednelek? Felejteni nem tudok, az már biztos. De ennyibe tudnálak segíteni a boldogságodhoz? De...nem akarom elfogadni hogy azt az édes mosolyod más varázsolja az arcodra és nem én. Vagy hogy másnak mond hogy szereted és nem nekem. És ha tudnád...mennyire utálom azt a nevet jelen pillanatban hogy Matt. Utálom. Ideges leszek tőle.-a szívem hevesebben vert.-Azt gondolom a mai napig hogy mi ketten egymáshoz tartozunk, még a nehézségek után is.-sóhajtott. Nem tudtam mit mondani.-Ne haragudj. Ezt nem kellett volna. Megyek megágyazok neked, rendben?-került volna ki mikor megfogtam a kezét. Nem nézett rám. Kerülte a tekintetem. -Adj egy kis időt nekem...-kértem. -Az a baj, az az idő annak a férfinak fog kedvezni és nem nekem.-szakadt ki a kezeim közül.
