Anyu idegesítő nyafogásának hála újra meghívást kaptunk Chris szüleihez. Valójában reggel ért a hír hogy öltözzek mert mennem kell így időm nem volt szólni Chrisnek.
-Suzanne!-fogadta anyut boldogan Lisa.
-Drága Lisa barátnőm!-ölelte meg anyu Lisat.
-Brooklyn drágám!-örült nekem is Chris anyukája.
-Jó napot!-mosolyogtam rá.
-Jaj, mondtam már hogy tegezz.-mondta ahogy betessékelt minket a házba.
-A fiad?-kérdezte halkan anyu de még így is hallottam.
-Melyik?
-Hogy hogy melyik? Hát Chris.-felkaptam a névre a fejem. Itt lenne Chris is?
-Jó napot Suzanne.-lépett be az emlegetett személy a nappaliba. A szívem hevesebben kezdett verni.-Szia Brooklyn.-mosolygott rám.
-Mondtam hogy tegezz nyugodtan.-szólt rá anyu.
-Sajnálom, igyekszem nem elfelejteni.-lassan, feltűnés mentesen sétált mellém. A szüleinknek fel sem tűnt.
-Nem tudtam szólni hogy jövünk, anyu egyik pillanatról a másikra rángatott ide.-suttogtam.
-Meseszép vagy.-mondta ahogy a fülemhez hajolt. Csak ezt ne csináld, könyörögtem magamba. Hisz hogy fogom így kibírni mellette?
-Gyerekek, gyertek asztalhoz.-szólt hátra Lisa. Összenéztünk és egyenest az asztalokhoz mentünk.-Suzanne! Mit szólsz ha a gyerekek egymás mellé ülnek?
-Remek ötlet!-lelkesedett anyu. Így kötöttünk ki Chrissel egymás mellett. A tény hogy még nem akartuk elmondani nekik, hogy mi is van köztünk mindent megnehezített.
-Brooklyn drágám, jól megy a munka? Chris mesélte milyen csodás cikket készítesz róla.-mondta Lisa.
-Nem panaszkodom. Örülök, hogy ilyen csodás munkám van és ilyen csodálatos embereket ismerhetek meg.
-Jaj mindig a munka.-szólt közbe anyu.-Bárcsak azért is ilyen lelkes lenne hogy barátot szerezzen magának.-forgatta meg a szemeit.
-Jaj Suzanne!-szólt rá Lisa.-Gyerekek ti nem is randiztatok?-nézett ránk. Nem tudtam mit mondani.
-Egyszer elvittem Brooklynt egy sarki kis büfébe...-kezdte Chris.
-Fiam! Mi-milyen dolog ez? Egy büfébe? Étterembe kellett volna vinned.
-Valójában azért vitt oda mert az az egyik kedvenc helyem.-szóltam közbe.-És remekül éreztem magam.
-Valójában elakartam Brooklynt hívni még egy randevúra de nem volt még rá alkalmam.-nézett rám ahogy az asztal alatt fogta meg a kezem amit gyengéden megszorított.
-Te múltkor tényleg nem vicceltél.-maradt tátva anyu szája.-Te...beleszerettél a lányomba!-kiabálta.
-Mi? Micsoda?-ült széles mosoly is Lisa arcára.
-Ez így van. Kedvelem Brooklynt.-ismerte be.
-Ez hihetetlen.-ujjongtak egyszerre.
-Ne...ne haragudjatok de beszélhetnék Chrissel négyszemközt?-vágtam az örömük közepébe.
-Baj van drágám?-kérdezte anya.
-Nincs, csak beszélni szeretnék vele.
-Gyere utánam.-állt fel Chris ahogy mutatta nekem az irányt. Egyenesen a kertbe sétáltunk ahol a kicsiknek volt egy faház felállítva.-Baj van?-nézett rám aggódva.
-Csak egy kis nyugalmat akartam.-mosolyogtam rá ahogy a faházba lévő rajzokat néztem amik a falra lettek felakasztva.
-A szüleink eléggé belendültek.-mosolyodott el ő is ahogy tisztán tudtam hogy minden mozdulatom követte.
-Eléggé.-nevettem.
-Hiányoztál.-mondta hirtelen. Ránéztem. A szemei nem hazudtak.
-Mennyire?-dőltem a faház oldalához ahogy a válaszra vártam. Közelebb lépett ahogy a keze lassan kúszott a derekamra és gyengéden húzott közelebb magához.
-Mondjam vagy mutassam?
-És ha nem szeretnék választani?-játszottam tovább vele.
-Nagyon hiányoztál.-kapta el az ajkaim. Vadul csókolt amit egyáltalán nem bántam.
-Chris...
-Annyira édes vagy.-csókolta a nyakam vonalát.
-Chris és ha meglátnak?
-Majd figyelek hogy csendbe légy.-Normális hogy ennyire vágyom rá? Hogy felrúgom az eddigi szabályaim csak mert élvezek vele lenni?
-Chris bácsi!-hallottam meg egy gyermek hangot amire szétrebbentünk.
-Ez Morgan. A délutáni pihenőjét tartott még nemrég.-ismerte fel a hangot. A faház ajtaján kinézve pillantotta meg a kislányt.-Szia Morgan.-köszönt neki.
-Chris bácsi te mit csinálsz ott fent?
-Brooklynnak mutattam meg a kis házat.-léptem mellé ahogy a fa alatt egy gyönyörű kislány volt.
-Szia.-integettem zavaromba neki. Egy pillanatig csendbe volt majd megszólalt.
-Szép lány.-mondta Chrisnek.-Gyertek, érkezik a desszert.-futott vissza a házba.
-Ez közel volt.-nevettem.-Menjünk mielőtt a szüleink előtt bukunk le.-indultam volna de a kezei visszarántottak.
-Pillanat. Egy csókot még.-tapadt újra az ajkaimra.
-Chris! Lebukunk!-toltam volna el de ő újra visszahúzott.
-Este átjössz hozzám?
-Talán.-nyomtam egy apró csókot a szájára.-Légy jó fiú.-kacsintottam rá ahogy elindultam le a létrán.
-Ne nehezítsd meg a dolgom Brooklyn.-szólt utánam.
-Gyere te szépfiú.-kiabáltam neki a fa aljából.
-Elérem hogy belémszeress...mindenképp elérem.
-Mondtál valamit?-nem értettem mit akart mondani.
-Csak hogy megyek.-kiabált le. Mosollyal az arcunkon tértünk vissza a család társaságába.
