Love Me

6. Akarom

+18‼️

Ülök az irodában és egy legújabb cikken dolgozok. Vagyis csak próbálok. Nehezen megy mert a tegnapi randira gondolok amin Chrissel voltunk. Hazudhatnék de kár lenne. Csodásan éreztem magam. Késő estig élveztük egymás társaságát és egyáltalán nem volt olyan pillanat mikor nem volt közös témánk.
A gondolataimból a telefonom rezgése ébresztett. Egy posztot olvasok és elmosolyodom, majd egy gombnyomással írok hozzá megjegyzést.

Tegnap vagy ötmilliószor említette mennyire gyönyörű vagyok. Hogy imádja a mosolyom és a hasonló nyálas de egyben édes dolgokat. Teljesen zavarba tudott hozni. Egy újabb üzenet a telefonomon.

Mit művel velem? Miért érzem úgy hogy ez a férfi fenekestül fel fogja fordítani az életem egyik pillanatról a másikra?
Az idő gyorsan eltelt főleg hogy a gondolataim minden fele voltak csak arra nem amerre kellett volna. Utolsóként csekkolok ki az irodából és egy fejbiccentéssel köszönök el a biztonságiaktól akik egy ,,jó éjszakát Miss Grey" engedtek haza. Esik. Szeretem az esőt hallgatni, érezni mégis ilyenkor bosszant hogy a lakásom húsz percnyi sétára van.
-Ma is csodaszép mint mindig! Igazad volt ez biztos genetika.-hallom meg mögöttem. Elmosolyodtam ahogy felismertem a hang forrását.
-Te mit csinálsz itt?-fordultam meg ahogy szembe találtam magam vele.
-Azt hittem megbeszéltük az esti randit.-sétált közelebb.
-Honnan tudtad hogy most végzek?
-Nem tudtam. Ezért vártam...-nézett az órájára.-...pontosan két óra tizenhárom percet.
-Te nem vagy normális.-nevettem.
-Ha szerelmes az ember közel sem normális dolgokat tesz.-vont vállat.-Nincs igazam?
-Nem lehetsz szerelmes belém.
-Miért?
-Mert nem.
-Késő.-mosolygott rám.
-Chris ezt megbeszéltük. Egy hónapig álrandizunk, hogy a szüleink megnyugodjanak majd elbúcsúzunk egymás életéből.
-Ezért vagyok itt. A randink miatt.
-De nem mindennap kell itt lenned Chris. Mondjuk heti egyszer elmegyünk...és ennyi.
-Brooklyn Grey most le akar engem rázni? Komolyan?
-Nem jöhetsz mindennap a munkahelyemre, nem vihetsz mindennap ide-oda randizgatni, nem írogathatsz mindennap olyan dolgokat hogy meg akarsz csókolni és hasonlók.
-Miért? Hazudjak?
-Tedd azt.
-Nem foglak megcsókolni.
-Ebbe mi a hazugság?
-Azt hogy nem foglak miközben tudod hogy úgyis megteszem.
-Chris.-néztem rá kissé idegesen tekintettel.
-Mérgesen is nagyon édes vagy.
-Chris.
-Ha ennyiszer mondod a nevem csak azt a napot idézed elő bennem mikor az öltözőben...-gyorsan a szájára helyeztem a kezem.
-Be ne fejezd. Miért hozod fel mindig azt a napot? Egy hiba volt mindkettőnk részéről és ennyi.
-Tiltakozom Miss Grey! Ekkora hibát biztos nem csináltam.
-Ezt nem hiszem el.-forgattam meg a szemem ahogy el akartam indulni az esőben de a kezei visszarántottak és olyan közel kerültem hozzá hogy az illata újra az orromba költözött. És ez az illat egyszerűen egy életre a környezetembe költözhetne, nem bánnám. Annyira friss, olyan luxus, lenyűgöző illat amit ha újra és újra megérzel nyomba eszedbe jut az a személy. Az aki képtelen lesz egy életen át eltűnni a gondolataidból.
-Brooklyn.-ébresztett fel a nyüzsgő gondolataimból. Mégis a gondolat erősen átvette az uralmat felettem. És csak egy valamire akartam tudni a választ. Miért akarom őt mégis ennyire? Miért akarom minden ellenére azt hogy vadul essen az ajkaimnak? Miért akarom őt hogy átvegye a testem felett az uralmat? A szívem erősen próbál ellenkezni, hisz tudja ebből semmi jó nem fog születni. Biztos a sérülés, mégis az eszem győzött. Megcsókoltam. Ő pedig azonnal szorosan húzott a derekamnál magához, hogy könnyedén tudjam a nyakát átkarolni.
-Vigyél haza.-mondtam ahogy egy pillanatra elszakadtam az ajkaitól.
-Nem várhatod hogy ezek után képes legyelek haza vinni csak úgy téged.-mondta ahogy ő neki is nehezült a légzése a csók után.
-Akkor vigyél hozzád.-mondtam minden hezitálás nélkül.
-Velem maradsz?-érintette meg a keze az arcom.
-Tudd meg a választ, Evans.-mosolyodtam el ahogy újra az ajkai után hajoltam. Miért nem tudok megállást parancsolni? Miért akarom őt jobban és jobban?
Hogy pontosan mit csinálok? Valójában számomra is kérdés. Egymást csókolva estünk be a házának ajtaján ahogy egy pillanatra se akarunk elválni egymástól.
-Ugye nem most fogod meggondolni magad?-kérdezte ahogy a nyakam csókolta.
-Ráérek holnap is a megbánással.-adtam neki nagyobb utat a területre.
-Akkor elérem, hogy egyáltalán eszedbe se jusson, hogy megbánd ezt az egészet egy pillanat erejéig is.
-Bízok benned.-nyúltam a felsőjének aljához amit könnyedén fejtettem le róla. Újra előttem ez az eszméletlenül kidolgozott has, aminek kevés nő tudna ellenállni. A kezeim végigsimítom rajta és most már értem miért is mondják őt az egyik legszexibb pasinak. A karizmatikus arca mellé, párosul egy izmos test. Észre se vettem hogy ez idő alatt a hálószobáig vonultunk. Azonnal a felsőm után kapott amit egy pillanat alatt varázsolt le rólam. A melltartóm könnyedén kapcsolta le rólam ami követte az előző ruhadarabot a földre. Itt fekszek az ágyán felülről teljesen meztelen és tudom hogy amit teszünk helytelen. Mégis nem akarom megállítani. Az érzés ahogy gyengéden kényezteti nőies domborulataim az egész testembe vibrálást okoz. Gyengéden fogja az ajkai közé a mellbimbómat amire egy apró hang hagyja el a számat, ő pedig elmosolyodik.-Folytasd...-könyörgök. A hasam vonalán csúszik egészen a nadrágomig amit könnyedén gombol ki és húz le rólam, a fehérneműmmel együtt. Ha az a Brooklyn lennék most aki valójában vagyok, szörnyen széggyelősen szorítanám össze a lábaim előtte most mégis hezitálás nélkül adok neki szabad utat. Apró, mégis annál édesebb csókokat nyom a combom belső felére ahogy halad újra egyre fentebb. Aztán megérzem őt a már így is lüktető szervemen.-Ah...-döntöttem hátra a fejem ahogy az ajkamba haraptam hogy a hangokat visszatartsam. Mégis a kezem erősen markolt a hajába és gyengéden nyomtam az arcát a lábaim közé, pozícionálva arra hogy ott maradjon. Hogy milyen érzés? Talán szavakba se tudnám önteni. De ahogy csókol, ahogy a nyelve mozog mind segít abban hogy elhozza nekem azt a mennyországot amiről mindenki álmodik.
-Annyira édes vagy.-mondta ahogy a lábaim még jobban szétfeszítette még nagyobb hozzáférést biztosítva magának.
-Ne hagyd abba.-kértem. Erre pedig felhúzódott hozzám és az ajkai az enyémet súrolták ahogy azt mondta.
-Az enyém vagy.-erre pedig két ujja teljes hosszában csúszott belém. Többször megfigyeltem a kezeit. Imádtam őket. Az ereit amik tisztán kivehetők voltak, az ujjait amik most tökéletesen lüktetnek bennem.-Nem engedem, hogy kilépj az életemből Brooklyn Grey.-bárcsak lenne annyi jelenlétem hogy azt mondjam neki, téved. Hogy ne is álmodjon erről mégis képtelen vagyok rá. Az adrenalin ami a fejembe költözött abban a pillanatban ahogy hozzámért teljesen átvette rajtam az uralmat.
-Akarlak.-mondtam ki végül amire egy önelégült mosoly ült az arcára.
-Végre kimondtad.-fogalmam sincs mikor távolította el a nadrágját magáról, mert pillanatokon belül megéreztem a férfiasságát magamban. Teljesen kitöltött, de minden mértékben tökéletes volt számomra. Mintha nekem szánták volna őt, és engem neki.-Annyira szűk vagy.-mondta ahogy az ajkam után kapott.
-Kérlek gyorsíts.-kértem. Hisz tudtam alatta ha ilyen tempóba haladunk nemsokára elélvezek.
-Így akarod?-kérdezte ahogy érezhetően gyorsított.
-Ah...-nyögtem fel hangosan.-Igen...igen!-kiabáltam ahogy a lepedőbe markoltam. Éreztem hogy közel járok ő mégis egy könnyed mozdulattal fordított rajtunk ahogy most már rajta ültem. Így pedig rájöttem az eddigi mérete korántsem a maximális kitöltöttség volt. Ívbe feszült a hátam ahogy próbáltam megszokni a hirtelen magamba fogadott nagyságát.
-Mozogj.-mondta ahogy a fenekemre helyezte a kezét és azt lassan fel-le kezdte mozgatni. Élveztem. Élveztem látni ahogy alattam teljesen átadva nekem az irányítást adta át magát az érzésnek. És imádtam ahogy kitöltött engem. Gyorsítottam, mire hirtelen a mellkasán támaszkodott kezem a hátam mögé fogta, ráfektetve engem a mellkasára kezdte diktálni az ütemet. És tudtam. Tudtam hogy ő is közel van pont mint én.
-Chris...-nyögtem.-Chris....-egyre hangosabban.
-Gyerünk Brooklyn.-mondta ahogy esze ágában se volt lassítani.-Élvezz el.-de tudtam hogy ő is követni fog így mielőtt kicsúszhatott volna belőlem ültem egyenesbe ahogy biztosra mentem ne sikerülhessen a terve. Megremegett alattam. Érzem ahogy kitölt. Egyesültünk. Egy mosollyal az arcomon, néztem őt, majd a tekintetünk találkozott és ő is elmosolyodott.-Ezek után mindennap az irodánál foglak várni.
-Ne merészeld.-szóltam rá ahogy megcsókoltam.
-Ne kérd ezek után hogy hagyjalak békén.
-Nem kérem. Inkább a házamnál várj rám.
-Tehát a barátnőm leszel?
-Mondjuk hogy néha interjút készítek veled.
-Mond hogy ez volt az interjú.-nevettem.
-Ez az!-láttam az örömöt az arcán.
-Ígérem minden alkalommal próbálok a kérdéseire helyesen válaszolni.
-Akkor mi lenne ha válaszolnál most is egy kérdésemre?
-Had halljam.
-Felül vagy alul akarsz lenni?
-Hol voltál az életemből eddig Brooklyn csodálatos Grey?-fordított a hátamra és szerintem nem kell részleteznem hogy mi is kezdődött...újra.