A telefonom csörgésbe lendült. Szüntelenül. -Mi a franc van már?-néztem rá idegesen. Scott neve virított rajta de nem akartam most senkivel se beszélni. Visszarakva az asztalra a telefont fordultam meg a kanapén. Üzenetek sora érkezett hirtelen ami újra az őrületbe tudott volna kergetni.
Scott: Brooklyn Twitterjét láttad?
Chris: Nem.
Scott: Nézd meg azonnal! Brooklyn elment!
A szememből az álmosság hirtelen pattant ki ahogy azonnal a Twittert megnyitottam. Azonnal feldobta.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elolvastam. Újra és újra. Brooklyn elhagyta a várost. Úgy hogy alkalmam sem volt beszélni vele. Hogy megmagyarázzam a történéseket. A szívem így is ezer darabjaira hullott mikor elhagyott de tudva hogy lehet soha többé nem látom...végtelen darabjaira törte szét a szívem.
Scott: Mit csináljunk?
Chris: Elvesztettem. Végleg. És mindez az én hibám.
Scott: Suzanneval nem tudsz beszélni? Vagy az apjával? Ő vele jóba voltál nem?
Chris: Jó éjszakát Scott.
Nem akartam többé beszélni senkivel. Egyedül akartam lenni. Én és az összetört szívem. Egy fél óra telhetett el mikor a telefonom újra csörgésbe kezdett. Ahogy felpillantottam Brooklyn édesapja nevét láttam.
Michael: Szia Chris.
Chris: Szia, Michael.
Michael: Chris, láttad...?
Chris: Igen...Scott hívott. Elvesztettem őt...
Michael: Suzanne nem tudhatja, hogy beszélek veled.
Chris: Brooklyn...jól van? Biztos szörnyen fájhat a feje, az időjárás miatt. Bevette a gyógyszereit? Evett rendesen...?
Michael: Chris...
Chris: Nem tudok másra gondolni csak rá. Én...nem tudom mihez kezdjek nélküle.
Michael: Brooklyn kérte, hogy figyeljek rád. Tudja...hogy neked se könnyű most.
Chris: Brooklyn...beszélt rólam?
Michael: Adj neki időt Chris. Most össze van törve. De én hiszek bennetek. A szavai egy apró megnyugvást adtak.
Chris: Látsz még számunkra... boldogságot?
Michael: Ti nektek együtt kell lennetek. Csak ne hagyd el magad. Visszatér...ebben biztos vagyok.
Chris: Te se tudod hova ment...?
Michael: Senkinek se mondta.
Chris: Értem...
Miután leraktuk a telefont, ezernyi érzelem és gondolat cikázott bennem. A tudat hogy még ilyenkor is rám gondol, megdobogtatta a szívem, de egyben fájdalmat is okozott. Hisz nekem is ő minden gondolatom de én képgelen vagyok rá vigyázni. Ő pedig azonnal az édesapját kérte meg arra hogy figyeljen rám.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
És amit tehettem...hogy vártam. Vártam hátha visszatér hozzám.
