A telefonom csörgésbe lendült. Szüntelenül. -Mi a franc van már?-néztem rá idegesen. Scott neve virított rajta de nem akartam most senkivel se beszélni. Visszarakva az asztalra a telefont fordultam meg a kanapén. Üzenetek sora érkezett hirtelen ami újra az őrületbe tudott volna kergetni.
Scott: Brooklyn Twitterjét láttad?
Chris: Nem.
Scott: Nézd meg azonnal! Brooklyn elment!
A szememből az álmosság hirtelen pattant ki ahogy azonnal a Twittert megnyitottam. Azonnal feldobta.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Elolvastam. Újra és újra. Brooklyn elhagyta a várost. Úgy hogy alkalmam sem volt beszélni vele. Hogy megmagyarázzam a történéseket. A szívem így is ezer darabjaira hullott mikor elhagyott de tudva hogy lehet soha többé nem látom...végtelen darabjaira törte szét a szívem.
Scott: Mit csináljunk?
Chris: Elvesztettem. Végleg. És mindez az én hibám.
Scott: Suzanneval nem tudsz beszélni? Vagy az apjával? Ő vele jóba voltál nem?
Chris: Jó éjszakát Scott.
Nem akartam többé beszélni senkivel. Egyedül akartam lenni. Én és az összetört szívem. Egy fél óra telhetett el mikor a telefonom újra csörgésbe kezdett. Ahogy felpillantottam Brooklyn édesapja nevét láttam.
Michael: Szia Chris.
Chris: Szia, Michael.
Michael: Chris, láttad...?
Chris: Igen...Scott hívott. Elvesztettem őt...
Michael: Suzanne nem tudhatja, hogy beszélek veled.
Chris: Brooklyn...jól van? Biztos szörnyen fájhat a feje, az időjárás miatt. Bevette a gyógyszereit? Evett rendesen...?
Michael: Chris...
Chris: Nem tudok másra gondolni csak rá. Én...nem tudom mihez kezdjek nélküle.
Michael: Brooklyn kérte, hogy figyeljek rád. Tudja...hogy neked se könnyű most.
Chris: Brooklyn...beszélt rólam?
Michael: Adj neki időt Chris. Most össze van törve. De én hiszek bennetek. A szavai egy apró megnyugvást adtak.
Chris: Látsz még számunkra... boldogságot?
Michael: Ti nektek együtt kell lennetek. Csak ne hagyd el magad. Visszatér...ebben biztos vagyok.
Chris: Te se tudod hova ment...?
Michael: Senkinek se mondta.
Chris: Értem...
Miután leraktuk a telefont, ezernyi érzelem és gondolat cikázott bennem. A tudat hogy még ilyenkor is rám gondol, megdobogtatta a szívem, de egyben fájdalmat is okozott. Hisz nekem is ő minden gondolatom de én képgelen vagyok rá vigyázni. Ő pedig azonnal az édesapját kérte meg arra hogy figyeljen rám.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
És amit tehettem...hogy vártam. Vártam hátha visszatér hozzám.
